Képzelt területek térképei? Mit is jelent ez igazán? 
Az emberek számára a térkép egy tájról, területről készült síkrajzot jelent, ahova bármikor elmehet, szétnézhet. Ám lehet olyan térképeket készíteni, melyeknek világa nem létezik máshol, csak a fejekben. Egy kitaláció. Ám gyakran ez a kitaláció lehet olyan részletes és sokrétű, hogy az ember térképet készít róla. 
Hogy miért jó ez? Hisz nem lehet "élőben" megnézni azt a területet, amit ábrázol a térkép, de gyakran segít elképzelni azt, segít megérteni az olvasmányt, amiről a térkép készült. Hogy melyek ezen térképek jellegzetességei, azaz mik is azok a fantasy térképek? - erről szól a dolgozat. 

A képzelet hatalma

  Bármily meglepő, de már a Bibliában is találhatunk nem a valóságot bemutató térképeket. Egyik ilyen a földi Paradicsomot ábrázoló térkép. Hol volt, hol van a földi Paradicsom? A térkép segítségével "egyértelmű" választ remélhetünk erre a kérdésre. Az elmúlt évszázadok során a különböző írásmagyarázók és kutatók számtalan helyen vélték felfedezni a Paradicsomot. Ezen bibliai térkép ismeretével egy igen sajátos jelképrendszerű világ tárul a szemünk elé. E mappán egyszerre van jelen a valóság és a képzelet, a használt jelképeik mindig pontosan tájékoztatnak bennünket a keszítőik hitvallásáról. Míg a korai századok hittudósai, illetve a nyomukban járó katolikus bibliamagyarázók szerint az Ószövetségi leírások jelképként értelmezendők, addig Luther Márton és Kálvin János, majd az őket követő reformátorok az abban leírtakat is valóságosan megtörtént eseményként értelmezték, magyarázzák. Márpedig, ha egy történés valóságos, akkor annak helyszíneit térképen is ábrázolni lehet és kell. Ezért a reformáció teológusai a kartográfia eszközeit is felhasználták tanításaik igazolására, bemutatására.

    Elsőnek Kálvin János vállalkozott arra, hogy a Termtés Könyvében leírtak alapján megrajzolja az Édenkert vagy más néven a Paradicsom térképét. A Bibliában a fenti könyvben a következőket olvashatjuk:

"Ültetett az Úristen egy Kertet az Édenben, keleten, és ott helyezte el az embert akit formált. Édenkertből pedig folyó jött ki a kert megöntözésére, amely onnan szétágazott, és négy ágra szakadt. Egyiknek Pison a neve. Ez megkerüli Havila egész földjét, ahol arany van. Ennek a földnek az aranya jó, van ott illatos gyanta és ónixkő. A másik folyónak Gihón a neve. Ez megkerüli Kus egész földjét. A harmadik folyónak Hiddekel a neve. Ez Assur keleti részén folyik. A negyedik folyó az Eufratesz." 

Kálvin e térképe szerkesztésekor abból a feltételezésből indult ki, hogy az Éden csak ott lehetett, ahol a Bibliában megemlített négy folyó egyike ma is megtalálható, azaz az Eufratesz térségében. Az általa fordított Bibliához, amelyet először 1560-ban adott közre, mellékelt egy kis vázlatot, amely utóbb még számtalan kiadásban látta meg a napvilágot. Kálvin elképzelése nyomán a kartográfusok is megpróbálták elkészíteni a Paradicsom térképét. Az itt bemutatott mappát Jodocus Hondius rajzolta - feltehetően Peter Plancius térképe nyomán -, amelyet ő az "Atlas minor Gerardi Mercatoris a Hondio plurimis aeneis tabula auctus atque illustratus" c. műben 1607 és 1621 között számos alkalommal is megjelentetett. E térkép már az első szempillantásra is szembeötlően árulkodik "kétarcúságáról". Amíg a Földközi-tenger keleti medencéjének partvonala, az ott található települések stb. jól azonosíthatók a ma is használatos térképekkel, addig az Eufratesz, Tigris vízrendszere teljesen ismeretlen "új" világ képét tárja elénk. A térkép készítője azzal is jelezni óhajtotta olvasóinak, hogy mely Paradicsom képét kívánta ábrázolni, hogy az első emberpár megkísértésének "pillanatát" is megörökítette alkotásán.

Vagy ott van például az Utópia avagy az Eldorádó térképe, ismeretlen szerző alkotása, amely Seutter  kiadásában látta meg a napvilágot 1720 táján. E szerint Utópiát megtatlálhatjuk a földrajzi hosszúság 360. és 550. foka között. Területét az egyenlítő két részre tagolja. Felszíne tagolt, sivatagok sem a közlekedést, sem pedig az ott élők életét nem nehezítik meg. E térkép földrajzi nevei a korabeli prédikátorok figyelmeztetéseire rímelnek. Itt van például a Terre Sancta Incognita (Ismeretlen Szent Föld), a Stomachi Imperum (Has Birodalma), Respublica Venerea (Buja Köztársaság), Principatus Tenebrarum (Sötétség Fejedelemsége), Beelzebub Regn (Ördög Királysága) stb.

E mű első alkalommal Lövenben 1518-ban jelent meg. Morus, Platón görög filozófus nyomán abban a tökéletes állam képét rajzolta meg, ahol a szabadság és igazságosság uralkodik. Az elbeszélés alapján mi is megismerhetjük a különös világot. 

“Sehol szigete a középső részen, ahol a legszélesebb, 2000 lépésnyire terjed. A sziget nagy részén nem sokkal keskenyebb, csak a két vége felé vékonyodik lassanként. A szigetnek 54 városa van, mind tágasak és igen szépek: nyelvük, szokásaik, intézményeik, tövényeik teljességgel egyformák, tervrajzuk, s amennyire a hely engedi, külső képük azonos. A Láthatalan egy hegy enyhe lejtőjén terül el, alakja körülbelül négyszögletes. A Száraz-folyó 80000 lépésnyire ered a Láthatatlan fölött csekélyke forrásból.”

Ezek a térképek nem létező területeket ábrázolnak, ám vannak olyanok, melyek létezőket ábrázolnak, ám nem abban a formában, ahogy valójában vannak. Ettől még nem kéne a “képzelt” területek térképei közé sorolnunk, hiszen magyarázható lenne a terület formai hibája a  korral, nevezetesen, hogy nem tudták jól felmérni a szárazföldeket, ám ezen térképek esetén szándékosan torzították el az alakot, erőszakolták bele a területet egy külső formába.

    Erre jó példa Heinrich Bünting hannoveri teológiai professzor szentföldi utazásáról írt könyve. A szerző könyvéhez több talányos értelmezésű térképet is mellékelt. Az egyikben Bünting professzor a szülővárosa iránt érzett olthatalan szeretettől vezérelve a 3 főkontinenst (Európát, Ázsiát és Afrikát) Hannover jelképébe, a háromlevelű lóhere alakjában rajzolta meg. Az eredeti ábrázolást azonban megváltoztatta, mert a levelek közepébe kör alakban – a középkori látképekhez hasonlóan – Jeruzsálem látképét helyezte el, s így a “térkép” a mai szemlélőt inkább virágra, semmint lóherére emlékezteti. A Bibliában is megemített helyeket apró látképpel és névvel jelezte, pl. Róma, Sába, Damaskus, Úr stb.

Egy másik jó példa Bünting 1589-ben kiadott Szentföldi útleírása, amelyben 3 érdekes, alakos ábrázolásu térkép is található. Közülük az egyik, Ázsia ábrázolása Pegazus képében történik.

A görög-római mitológiában Európát gyakran koronás, sisakos nőalak jelenítette meg. A téma a XVI. sz. elején a kartográfiában is teret hódított, ismereteink szerint Johannes Bucius (1537) készített nőalakos Európa-térképet első alkalommal. Később – elsősorban – német nyelvterületen vált kedveltté a különböző országok, területek, földrészek alakos ábrázolása, ahogy arra számos példát találhatunk Sebastian Münster, Heinrich Bünting, Matthia Quad munkáiban. 
Az itt bemutatott változat Münster: Cosmographey… c. művéből származik, amelyet Sebastian Henric-Petri 1588-ban Baselben adott ki.

A későbbiekben is találhatunk olyan térképeket, melyek csupán képzelt területeket ábrázolnak (gondoljunk csak Jules Verne vagy más romantikusok könyveiben szereplő térképekre). De vannak olyan térképek, melyek maguk valós területeket ábrázolnak, ám számos olyan elem van rajtuk, melyek a valóságban nincsenek ott. Ilyenek például a nagy földrajzi felfedezések korából származó “modern tabulák” hajózási térképein lévő szörnyek, veszélyes szigetek. Ezt a tengerészek eltúlzott meséiből, hajókatasztrófák okainak kereséséből, az akkori babonás emberek képzelgéseiből származó lények, veszélyes vizek, elkerülendő helyek mind-mind felkerültek a hajózási térképekre. Érthető, hogy ezen elemek pont a nagy felfedezések korával esnek egybe, hiszen az újonnan felfedezett területek bőven adhattak helyet az ilyan dolgoknak.

     A romantika korára (a XIX. századra) ezek lekerülnek a térképekről, hiszen ekkorra már felfedezték a világ összes kontinensét, köztük az utazási idő a töredékére csökkent (tehát már nem voltak olyan messze azok a földek, amelyek helyet adhattak e képzelt lényeknek, városoknak) és nem utolsó sorban mindenhol “civilizált” emberek laktak. Ám ekkor is születtek olyan térképek, melyek elképzelt területeket ábrázolnak, főleg a romantikus írók regényeiben, illusztrálásként szereplő térképek (Utazás a Föld körül). Itt terjedt el az a szokás, mely később a fantasy térképeknél lesz jellemző, hogy egy-egy könyv belső borítóján ábrázolják térkép formájában a könyv világát. Ám tömeges elterjedésük mégsem a XIX. századra tehető, hanem a fantasy irodalom születséi utáni időkre (1955-től).

     Az 1955-ben megjelent Gyűrűk Ura című Tolkien mű nem csak egy új irodalmi kategóriát hozott létre (fantasy irodalom), hanem újra elterjesztette a azon térképeket, melyek elképzelt terüetet ábrázolnak. Ebben a regényben is, és szinte az összes többi ezután következő regényben is szerepeltek olyen térképek (főleg a könyv belső borítóin), melyek az adott világot ábrázolták teéképi formában. Többnyire könyekben szereplő kis térképek voltak, ám jelentek meg olyanok is, amelyek nagy alakúak voltak. Tehát a méret nem volt kötve a könyv méretéhez. Ez többnyire csak akkor fordult elő, ha a mű maga olyan sikeres volt, hogy volt kereslet a színes, nagy alakú térkép iránt is.

     Hogy miért lett a nevük fantasy térkép? Hiszen szinte semmiben sem különböznek az előzőekben bemutatott térképektől formailag, ám az 1955 után elterjedő ilyen térképek mennyisége és az a tény, hogy minden térkép egy-egy fantasy regényhez kapcsolódik lehetővé teszi egy új kategória, a fantasy térkép létrehozását. Ezek a térképek formában, megjelenésben nagyon különbözőek voltak,hiszen gyakran nem is kartográfus szerkesztette őket, hanem maguk az írók vagy rajongók. Gyakran azokat a minimális dolgokat sem tartalmazzák, melyeket mai szemmel nézve egy térképnek tartalmaznia kell. Hogy van-e rajta fokhálózat az teljesen a készítőtől függ, holott egy földrajzi térképen kötelező raja lennie, ám mint mondtam, gyakran nem kartográfusok készítették a térképet. Ugyan ez a helyzet a mértékléccel, méretaránnyal, jelmagyarázattal. A készítő szubjektív megítélésén alapul, hogy rak-e a térképre ilyet. Vetületről nem is lehet szó, hiszen egy nem létező dolgot nem is lehet leképezni. Még egy dologban különböznek egymástól: az ábrázolási módszerekben. 

Gyakran (hiszen maga az ábrázolt világ is középkori időbelinek felel meg) olyan ábrázolási módszereket használnak, melyek a középkorban vagy előtte voltak elterjedtek. Például fekete-fehér térkép, halmozásos domborzatábrázolással, településképes városjelekkel, portolántérképeken elterjedt tengernavigációs vonalakkal és (például egy erdő ábrázolásánál) facsoportos ábrázolással. Ám jelentek meg olyan térképek is, melyek már ábrázolásban a mai szintnek megfelelnek: színes, szintvonalas, fokhálózattal, jelmagyarázattal rendelkező térképek. 

Ebből is látszik, hogy milyen különbözőek lehetnek a térképek, egy közös dolog van bennük csupán: hogy elképzelt területet ábrázolnak. 

Fantasy térképek.

-Geodézia Kartográfia folyóirat
    1995. év 1. szám 61.oldal
    1993. év 3. szám 198.oldal
    1992. év 2. szám 133.oldal
    1992. év 1. szám 65.oldal
    1991. év 5. szám 376.oldal
    1991. év 14 szám 312.oldal
-Klinghammer István, Pápay Gyula, Török Zsolt: Kartográfiatörténet 1995.
-J.R.R.Tolkien: A Gyűrűk Ura 1955.