2001. szeptember 11-én, helyi idő szerint délelőtt kilenc órakor, magyar idő szerint délután három órakor a New Yorkban a WTC (World Trade Center – Világkereskedelmi Központ) ikertornyaiba és Washingtonban a Pentagonba becsapódott, illetve a Pittsburgh térségében lezuhant repülőgépekkel megkezdődött jelenkori történelmünk egy fontos és igen tragikus eseménysora. Nagyon sok volt az áldozat, hiszen mind a tornyokban (Világkereskedelmi Központ Északi és Déli torony), mind pedig a Pentagonban már dolgoztak az emberek (a három épület összesen 75 000 embernek volt a munkahelye). A négy lezuhant gépen, az utaslisták tanulsága szerint viszonylag kevesen utaztak (a négy gépen összesen 265-en), hiszen az elkövetők direkt majdnem üres járatokat választottak, hogy minél kisebb legyen a számukra a „kockázat”. „Az FBI utólagos feltételezése szerint legalább egy gépet valószínűleg azért nem térítettek el a fedélzetén az utaslista alapján kimutathatóan jelenlévő arabok, mert felszállt rá harminc amerikai tengerészgyalogos, és ez vélhetően tervük feladására késztette a merénylőket. Ugyancsak növelte az áldozatok számát, hogy a rendőrök, a mentők és a tűzoltók már kiértek a helyszínre és mentették a menthetőt, amikor összedőlt előbb az egyik, majd a másik torony. 

A katasztrófa rengeteg embert tett munkanélkülivé, több légitársaság csődbe ment, csak az Egyesült Államokban kb. 100 000 ember vesztette el az állását (igaz, a többség csak ideiglenesen, hiszen az amerikai gazdaság hamar felszívta a jól képzett munkaerőt). Ugyanakkor sok embernek ad munkát: részint a romeltakarítóknak, részint az újjáépítőknek és részint a sajtó munkatársainak.Mivel, én egy napilapnál dolgozom, részben mint térképész (térképeket, grafikonokat és infografikákat készítek), én is azok közé tartozom, akiknek egy megoldandó feladatot jelent a pillanatnyi állapot, a jelen ábrázolása, leírása, mostanában az amerikai tragédia és az arra adott afganisztáni válaszcsapások (háború) térképi bemutatása.

A történelmi térképek és a sajtótérképek kapcsolata

A technikai háttér

Amióta nincs technikai (nyomdai és szerkesztőségi) akadálya annak, hogy a sajtóban megjelenjenek térképek, azóta élnek ezzel a fontos lehetőséggel az újságok. Véleményem szerint azonban nem elég sokszor. Jelenleg, egy átlagos hétköznapon két-három térkép készül az újság számára, annak ellenére, hogy legalább öt, de inkább tíz térképpel illusztrálható anyag jelenik meg. 

Általánosan ismert az a tény, hogy sokkal jobban megmarad bennünk az, amit látunk (leírva vagy lerajzolva), mint az, amit csak hallunk, ugyanis információink túlnyomó részét vizuálisan szerezzük. Korábban, a számítógépek elterjedése előtt, amikor már technikailag lehetséges volt ugyan a sajtótérképek kinyomtatása, de még igen nehézkes volt egy egyszerű térkép előállítása is, nem igazán használták ki ezt a lehetőséget. Mégpedig azért, mert nem tudták teljesíteni a napi híreknél az azonnaliságot. Ezalatt azt értem, hogy még most is sokszor úgy kérnek az újságírók és szerkesztők térképet, hogy „azonnal, de inkább öt perccel ezelőttre legyen kész. (Az azonnaliság fogalma nem ugyanazt jelenti, mint az aktualitás fogalma, ugyanis ez utóbbi már a múltban is teljesíthető volt, elég csak a Lázár-térképre gondolnunk.) Elvileg tehát nem lehetséges egy térkép azonnali előállítása, de azért valahogy megoldható, például „konzerv-térképek” előállításával. Konzerv-térkép fogalma alatt azt értem, amikor egy már korábban elkészített térkép nagy részét újra felhasználjuk, azt aktualizáljuk és igen rövid idő alatt prezentáljuk (szerkesztőnek-újságírónak). 

Hagyományos módon nem lehet pár óra alatt összedobni egy térképet, ahhoz sok-sok időre van szükség (tervezés, rajzolás-karcolás, szedés, próbanyomatok elkészítése, korrektúra stb.). Számítógéppel mindez percek alatt végrehajtható (elvileg), egy kivételével. A tervezést nem lehet kihagyni a folyamatból, mert annak katasztrofális eredménye lehet. Nem szabad nem gondolkodni egy térkép megrajzolása előtt, pedig sajnos sokszor ezt követelik tőlünk a szerkesztőségben, és nem értik, hogy miért tiltakozunk ez ellen. Sőt, egyesek úgy vélik, hogy a térkép csak egy rajz, és mindenki, aki tud rajzolni, tud térképet is készíteni. 

Még a számítógép sem gondolkozik helyettem, nekem kell tudnom például generalizálni. A „még”-et azért fontos kiemelni, mert a közeli jövőben, a megfelelő adatbázisok létrehozása és a szerkesztői elvek kitalálása után, bárki, hangsúlyozom bárki, képes lesz térkép előállítására. De jelenleg még én rajzolom, én találom ki a térképet, és ehhez a számítógép csak technikai segédeszköz.

Hogyan volt régebben, mondjuk 1956-ban?

Az első világháborúban, a második világháborúban és 1956-ban (hogy nagyobb történelmi eseményeket említsek a XX. századból), nem készültek túl gyakran sajtótérképek, pedig igen fontos lett volna, segítségükkel ugyanis könnyebben lehetne kutatni az adott kort, mert a térkép sokat elárul a pillanatnyi jelenről és sok-sok mögöttes tartalommal bír, amit esetleg nem írnak le sehol (csak térképen jelenik meg). 

Az „1956 a sajtó tükrében” című könyv október 22-től november 5-ig mutatja be a kor hazai lapjait, azonban egyikben sincs térkép, pedig kiválóan lehetett volna ábrázolni, mind a forradalmi helyszíneket, mind pedig a szovjet bevonulást. (Zárójeles megjegyzésem: Talán, ha látják az emberek az újságban, hogy merről jönnek, hol vannak és hova tartanak a bevonuló csapatok, akkor… – de jól tudjuk, hogy nincs értelme a talán és a ha szó emlegetésének a múlttal kapcsolatban) 1956-ban még nem volt általánosan elterjedt a számítógép (sőt, még 1990-ben sem), így csak hagyományos módon készülhettek az újságok. A számítógépek térhódítása előtt ólomszedéssel készültek az újságok szöveges részei, míg a képek és a térképek autotípiával kerültek nyomásra alkalmas állapotba. A technológia lényege, hogy raszterhálók segítségével, a különböző árnyalatokat horganyba illetve rézbe maratták, és így készítettek domborlemezeket, amik már megfelelő hordozóeszközök a nyomtatáshoz. (Ezt a technikát egyébként még 1881-ben fedezték fel, tehát egy évszázadon keresztül alkalmazták a nyomdaiparban.) Mindez azt jelenti, hogy egy térképet két módon lehetett a sajtóban megjelentetni: egy, már hagyományos módon előállított kész térképet lehetett képként beemelni az újságba vagy egy „mórickarajzot” lehetett prezentálni. Persze ez utóbbi is lehetett szépen elkészített rajz, de igazi térkép nem (1. kép). 

A 2001. szeptember 11-én történteket már elég jól bemutatja a sajtó, de azért látszik, hogy a sajtó képviselői még teljesen felkészületlenek. Az amerikaiak afganisztáni válaszcsapásai tervezett lépések voltak, ennek ellenére itt is megmutatkozik, hogy még nem tökéletes a készültség a sajtóban.

Az események időrendben az Egyesült Államokban…

2001. szeptember 11-én helyi idő szerint ? 9-kor csapódott be az első repülőgép az World Trade Center Északi Tornyába. Ez magyar idő szerint 14 ⁴⁵ -t jelent. (a továbbiakban csak a magyar időt jelzem) Az első híradások 3 és ? 4 között jöttek (ezért látta több millió ember élőben, ahogy a második repülőgép 18 perccel az első után (15 ⁰³) becsapódott a másik toronyba). „Majdnem percre egy órával az első találat után (15 ⁴⁰)Washingtonban egy újabb repülőgép szállt rakétaként a Pentagon hatalmas, ötszögletű épülettömbje felé. 15 ⁵⁰ –kor a New York-i Világkereskedelmi Központ déli tornya egyszer csak hatalmas porfelhővel összeomlott. Tíz percre rá (16 ⁰⁰) érkezett a hír, hogy egy újabb repülőgép zuhant le, de nem városra, hanem Pittsburghtől mintegy 120 km-re. 16 ⁴⁵ –kor az északi torony is összedőlt.” ²

…és aznap a Népszabadságnál

Mindez azt jelentette, hogy 16–17 órára kiderült, hogy kell a lapba egy New York, egy Washington és egy Egyesült Államok térkép. Az is kiderült, hogy rendkívüli kiadás lesz, ezért 19 órára mindennek kész kell lennie. (Az Egyesült Államok térkép végül nem kellett.) 

Megkezdődött a versenyfutásom az idővel. Szerencsére a Reuters rögtön küldött egy „konzerv” New York-térképet (1. térkép), 

ezért nekem„csak” egy Washington-térképet kellett készítenem a „semmiből”. Szó szerint a semmiből, ugyanis semmilyen alapom nem volt hozzá. 16 órakor kezdtem keresni az interneten alapot a nagyobb térképszolgáltatóknál, de be kellett látnom, hogy igen siralmas a helyzet: egyetlen, igényeimnek megfelelő térképet sem találtam, be kellett érnem egy amerikai stílusú térképpel (megtalálható az interneten a http://sc94.ameslab.gov/TOUR/tour.html címen és a mellékletben a 4. térkép). 

 

16 ⁴⁵ -kor kezdtem el rajzolni a térképet és már egész jól haladtam. Mint térképész, réteg-szerkezetben gondolkozom, ez azt jelenti, hogy olyan sorrendben rajzolok, ahogy az a valóságban van. Először a domborzat (pl. hegyek-völgyek, de ez most nem volt), utána a vízrajz (folyók, tavak), majd a síkrajzi elemek (utak, épületek) és legvégül a névrajz, vagyis a nevek. A legnagyobb gondot az utak megrajzolása jelentette, ugyanis igen sokan vannak… Közben folyamatosan jöttek a hírek: a Capitoliumot (az amerikai törvényhozás épülete) is találat érte („csak” egy furgon robbant fel előtte), a Külügyminisztérium is megsemmisült. Ezek szerencsére álhírek voltak. 

17 ¹⁵ –re azért kitalálták, hogy mi is legyen a térképen. Legyen rajta a Külügyminisztérium, a Capitolium, a Fehér Ház és a Pentagon. Csakhogy, az általam talált térképen nincs rajta a Pentagon… (a Külügyminisztériumról nem is beszélve…) 

17 ⁴⁵ táján hoztak egy kartográfiás útikönyvet (Amerikai Egyesült Államok, Panoráma Kiadó, Budapest, 1984 – a térképeket a Kartográfiai Vállalat tervezte és szerkesztette), hogy valami olyasmi kellene… Megpróbáltam összeilleszteni a kettőt és nagyjából sikerült is. Rajzoltam tovább az utakat, de az idő egyre csak múlt. 

18 ³⁰–kor már nagyon sürgettek, hogy mikor leszek már kész a térképpel. Az utak fele még hátra volt, de azt mondták, hogy mindegy, csak küldjem be raszteres formátumban a térképet, hogy vihessék a nyomdába a lapot. 

Este 19 órára elkészült egy Washington térkép (2. térkép). Ha összehasonlítjuk a Washington és a New York térképet, akkor rögtön szembeötlik a különbség.

Látható, hogy három óra alatt nem lehet elkészíteni egy áttekintő várostérképet egy idegen városról úgy, hogy nincs hozzá alapanyag és nem adnak pontos információkat. A kereséssel elvesztegetett idő miatt a város fele hiányzik, a Pentagon épülettömbje igen csak vázlatos. Az utak össze-vissza vannak, semmi kategorizáltság (pontosabban valami látszik, de az is csak hiba eredménye). Nagyon kevés a név a térképen. És még lehetne folytatni a sort sokáig, mert talán több hibája van, mint három másiknak együttvéve. De hogy valami pozitívat is írjak róla: minden pontosan a helyén van, az épületek és az utak egymáshoz viszonyított helyzete tökéletes. Sajnos más újságok rendkívüli kiadását nem sikerült megszerezni, de azért a másnapi lapokban is maradtak érdekességek. 

Például a pozsonyi Új Szóban is közreadtak egy térképet, egy internetes térképet (3. térkép), amin látszik, hogy nem újságba szánták, de valószínűleg kevés emberrel dolgoznak, mint általában a kis szerkesztőségek. 

Hogyan kellett volna, és hogyan kellene a jövőben csinálni?

Erről a konkrét munkáról szólva: jót tett volna, ha nem űznek-hajtanak, hanem hagynak egy kicsit gondolkozni. Ha pontosan megmondták volna, hogy mi kell, és tudom, hogy van a közelben alapanyag (egy kartográfiás útikönyv), akkor nem ment volna el az idő az internetes keresgéléssel, nem kellett volna a két térképet összeilleszteni. Az is fontos lett volna, hogy tényleg pontosan közöljék elvárásaikat (2 vagy 3 hasáb, 70 vagy 100 mm magas, mely épületek legyenek rajta, stb.) Tehát elmondható, hogy az igények és a források pontos meghatározása elengedhetetlen a jó munkához. 

Nehéz arra felkészülni, amit nem ismerünk, nem tudunk, de azért vannak olyan részfeladatok, amiket elvégezhetünk. A számítógép ebben nagy segítségünkre lehet. A Népszabadságnál jelenleg nincs „raktáron” az összes ország térképe, nincsenek meg a nagyobb városok térképei, nincs egy naprakész adatbázis (Világatlasz, lexikonok), még Magyarország is nap, mint nap hibásan jelenik meg. Egyszerűen nem veszi senki figyelembe, hogy folyamatosan változik a világ, és ezt követni kell. Három emberrel nem lehet szépen dolgozni, éppen csak arra elegendő, hogy minden nap legyen valami. Ha lenne még két grafikus a lapnál, akkor arra is jutna idő, hogy saját ötleteket valósítsunk meg. Ha valakinek nem kellene a napi aprókkal törődnie, figyelmét „szétforgácsolni” három-négy egyszerre készülő grafikára, akkor sokkal hatékonyabb és látványosabb lehetne a Népszabadság, vagy akármelyik másik lap. 

Sajnos még új vagyok, ezért nem túlságosan hallgatnak rám a Népszabadságnál, de szerencsére már változik a helyzet, és néhány ötletem már meghallgatásra talál. Ha még egy-két ötletemet megszívlelnék, már jelentősen lehetne emelni a térképek színvonalát és a minőségét. 

Klinghammer István - Pápay Gyula - Török Zsolt: Kartográfiatörténet. Eötvös Kiadó, Budapest, 1995. 

Jegyzetek:

1. Avar János- Várkonyi Tibor: Támad a terror – az Amerika elleni támadás háttere, 13.old. 

2. Avar János- Várkonyi Tibor: Támad a terror – az Amerika elleni támadás háttere, 12. old.