Dolgozatomban a magyarországi turistatérképek kialakulásával, történetével foglalkozom.

Az első turistatérkép (1877) megjelenése utáni fellendülés a II. világháború kirobbanásáig igen magas szintre emelte e hazai térképészet turistatérképekkel foglalkozó ágát.

Az Állami Térképészeti Intézet megalakulása előtt megjelent turistatérképek ma is igen értékesek részletgazdagságuk és sajátos ábrázolásuk miatt. A térképészek ma is előszeretettel használják a 30-as években készített "angyalos térképeket" alapként, amelyeknek színvilágukban, részletességükben sokáig nem akadt párjuk.

A II. világháború után a titkosítások következtében hatalmas romlás mutatkozott, amelyből a kiutat a 80-as évek térképészete hozta, amikor megjelentek a ma általánosan használt turistatérképek elődei.

Az igazi nagy változást a rendszerváltás, a kisebb cégek, és ezzel együtt a konkurencia megjelenése okozta, amely egyre jobb turistatérképek készítésére sarkallja a térképészeket.

---

Magyar Térképtörténet

Korai turistatérképek

A szervezett magyar turistaélet megindulása 1873-hoz köthető, ekkor alakult meg a Magyarországi Kárpát Egyesület. Ezt követően, 1888-ban pedig a Magyar Turista Egyesület kezdte meg működését. A turizmus, főként a jelzett turistautak kijelölésével mindinkább nagyobb teret hódított, egyre sürgetőbbé vált a külön turistatérképek szükségessége. A turisták hamar rájöttek, hogy a túravezetőket érdemes térképekkel helyettesíteni, ezen a térképeken azonban a jelzett utakat ábrázolni kellett. Ezt eleinte úgy oldották meg, hogy az 1: 75000-es katonai térképekre nyomtatták rá a jelzett turistautakat. Emellett a megoldás mellett elsősorban a gyorsaság és az olcsó kivitelezési lehetőség szólt, ám változatlanul megmaradtak a térképen a német rövidítések és megírások, hiszen a térképek hivatalos nyelve német volt.

Az "angyalos térképek"

Az Állami Térképészeti Intézet 1922-es magalakulását követően 1928-ban, a Budai-hegyek térképével kezdte meg turistatérképeinek kiadását. Ez után következett sorra a Pilis (1930), Kőszegi-hegység (1930), Bükk (1931), Karancs és Medves (1931), Vértes (1931), Velencei-tó és Meleg-hegység (1931) térképe, stb. Ezek a térképek ábrázolásmódjukban jelentősen eltérnek a korábbi térképektől. A fő célt a gyors és könnyű tájékozódást tartva szem előtt az alkotók számos változtatást vittek véghez.

 A Cartographia kiadványai a 60-as 70-es évekből

1946. október 1-jén alakult a Honvéd Térképészeti Intézet, 1954. december 1-jén pedig a Kartográfiai Vállalat, mely a polgári térképkiadás és készítés terén monopolhelyzetben volt. A sárga borítós sorozatban megjelent kisalakú térképeket a Kartográfiai Vállalat adta ki.

A sorozatban megjelent olyan térkép is, melynek borítóján igen egyszerű tájkép látható, ilyen pl. a Budai-hegység turistatérképe. Méretarányuk 1: 30 000, 1: 50 000, 1: 60 000 között változik, de van, amelyiken nincs is méretarányszám, csak az aránymérték. Ezek a térképek ábrázolási módban inkább festményhez hasonlítanak, mint turistatérképhez. Tájékozódásra korlátozottan alkalmasak.

 Az 1980-as évek kiadványai

Új korszakot nyitott a 80-as évek elején egy rendszeres térképezés, amely során Magyarország szinte minden kirándulásra érdemes területéről készült turistatérkép. Ezek kivágata az évek során alig változott. Címlapjuk kezdetben egy rajzolt tájkép, vagy egy fotó volt, de közös bennük az volt, hogy az címlap egészét lefedték. A hátoldalukon, az üres hátoldalú korábbi sorozattal ellentétben, ismertető volt a területről, a települések nevezetességeivel, a táj bemutatásával, reklámokkal.

 Napjaink turistatérképei

A rendszerváltást követően a Kartográfiai Vállalat (amely 1990-ben Cartographia KFT lett) egyeduralma megszűnt, egyre több kisebb-nagyobb vállalkozás létesült (Paulus, Dimap, stb.) amelyeknek egyre több turistatérképe jelenik meg Magyarország és környezetének területéről. (Sopron környéke, 1: 40 000, Kárpátia-Szarvas, 1999.)

---