Almásy László: a sivatag magyar kutatója, az igazi "angol beteg" |
English version | Deutsche Version | Magyar változat |
|
Török Zsolt: Salaam Almásy- Almásy László életregénye, Budapest, 1998
|
1926-tól a grazi Steyr-gyár szombathelyi képviselőjeként több rövidebb utat tett Egyiptomban és Szudánban. Először azért ment, hogy szudáni vadászaton vegyen részt Esterházy Antal herceggel, majd megbízásból tért vissza, hogy a gépkocsik menetképességeit bizonyítsa.
Első hosszabb expedícióját 1929-ben vezette, ekkor a híres Darb el-Arbain ősi karavánút, a „Negyven nap útja“ egy szakaszát fedezte fel újra. Életének fordulópontja volt ez a kalandos autóút, a sivatagi szerelem kezdete. Almásy a következő évtizedben az ismeretlen Szahara, különösen a Líbiai-sivatag ekkor hallott legendáinak nyomába eredt. Bekapcsolódott az elveszett kincses oázis, a három völgy alkotta, legendás Zarzura kutatásába.
1932-ben Almásy expedícióját a fiatal angol arisztokrata, Sir Robert Clayton East-Clayton segítségével szervezte meg a sivatag belsejében rejlő hatalmas fennsík, a Gilf Kebir (Nagy Fal) területére. A következő évben (1933) azonban valóságos versenyfutás kezdődött Almásy és az előző évi vállalkozás tagja, Patrick Clayton mérnök között. A két Clayton nem állt rokoni kapcsolatban. Almásy támogatója és társa, Sir Clayton tragikus hirtelenséggel elhunyt, ám felesége, Lady Dorothy Clayton férje emlékére expedíciót szervezett a sivatagba. Ám az özvegy nem Almásy, hanem annak versenytársa, Patrick Clayton angol mérnök oldalán jutott el a két völgybe!
A kedvezőtlen körülmények ellenére Almásy felfedezői pályájának csúcspontja volt az 1933-as expedíció. Sikerült ugyanis egy bennszülött útmutatása alapján a harmadik vádit, az akáciák völgyét (Wadi Talh) megtalálnia, így Zarzura három völgye - Almásy szerint - legendából va lósággá vált.
A következő években Almásy hatalmas sivatagi területeket térképezett és kutatott fel Egyiptom és Szudán sivatagi területein. Háború A II. világháború előestéjén azonban távoznia kellett a sivatagból. Hiába ajánlotta fel szolgálatait az angoloknak majd az olaszoknak, mint gyanús személynek vissza kellett térnie Budapestre. Az események szinte végzetszerűen sodorták -meggyőződése ellenére - a német hadsereghez.
1942-ben két német kémet juttatott el Líbiából Egyiptomba a sivatagon keresztül, mélyen az ellenséges vonalak mögé, egészen a Nílusig hatolva. A Salaam- hadművelet egyike volt a háború legkalandosabb, titkos vállalkozásainak. Almásy két német ügynököt juttatott el Líbiából a sivatagon és a szövetséges vonalakon keresztül Egyiptomba. Almásy azonban - amint a korabeli fénykép bizonyítja - egyenruhát viselt és a katonai akció parancsnoka volt, nem ügynök! Az ugyancsak felbukkanó, rosszindulatú rágalmakkal ellentétben ő sem volt náci, ahogyan a háborúban szolgáló német és magyar katonák százezrei sem voltak azok... Almásy 1947-ben - angol titkosszolgálati segítséggel (!)- visszatérhetett Egyiptomba, ahol folytatni szerette volna korábbi kutatómunkáját. Ehelyett azonban luxusautók behozatalával kellett foglakoznia. 1951-ben, európai tartózkodása közben Salzburgban megbetegedett egy korábbi súlyos fertőzés következtében. A Wehre-klinikán hunyt el, sírja ma az emlékét ápolók jóvoltából a salzburgi köztemetőben ismét látható. Utóhang Az igazi Almásy László személye iránt még mindig világszerte nagy az
érdeklődés. A nemzetközi sajtóban számos kétes híresztelés kering vele
kapcsolatosan. Londonban él a brit titkoszolgálat egykori tisztje, aki
1942-ben az éteren keresztül követte Almásyt, majd évtizedek múltán szenvedélyes
Almásy-kutatóként eredt a titokzatos személy nyomába. Jean Howard
az angol titkosszolgálat egykori munkatársa, azt válaszolta a New York
Times riporterének arra a kérdésére, hogy vajon melyik oldalon is állt
az igazi Almásy:
|
||||||||||||||
Olvass bele! |
|||||||||||||||