Az egyetem után katonai szolgálatba lépett, majd 1881-től országgyűlési képviselő volt. Ekkor ismerkedett meg Rudolf trónörökössel, aki élénk figyelemmel kísérte a kor földrajzi felfedezéseit. A Rudolffal tett közös vadászatok a Görgényi-havasokban érlélték meg benne a gondolatot egy egzotikus vadászexpedícióról. Az afrikai utazás eredeti célja a vadászaton kívül a Kilimandzsáró megmászása volt. Valószínűleg Rudolf sugallta az ötletet, hogy a vadászatot kösse össze Kelet-Afrika akkor még ismeretlen tájainak Baringó-tótól északra elterülő vidékeinek felkutatásával. Emellett egy esetleges afrikai gyarmatszerzés a 19. század második felében gyakran szóba került Bécsben. Így jól jött volna Rudolfnak egy nagyszabású felfedezés.

Telekin kívül még két nagy magyar Afrika-kutató volt: Magyar László (aki nyomorultul pusztult el a trópusok alatt) és a már a 20. században tevékenykedő Torday Emil. Míg Magyar lehetőségeit a pénztelenség korlátolta, Teleki gazdagon felszerelt expedícióval indult útnak. Teleki a négereket a kor általános véleményének megfelelően néprajzi kuriózumnak tekintette.

Teleki életművét a megismerés vágya és a tudásszomj jellemezte, bár nagybirtokos mágnás, a Habsburgok bizalmasa, a főrendiház tagja, vállalkozott az utazásra. Afrikai munkássága példamutató lelkesedést, bátorságot, áldozatkészséget, a tudomány iránti fogékonyságot bizonyít. 

Teleki kutatásainak megítélésével figyelembe kell vennünk, hogy Afrikának addig ismeretlen területeit járta be, ahol előtte még európai utazó nem járt, és a térképen fehér folt volt. Így elemezve működését olyan kutatómunka és kutató egyéniség képe rajzolódik ki előttünk, amellyel bízvást büszkélkedhet a magyar tudomány, mert jelntős mértékben gyarapította az emberiség Afrikára vonatkozó konkrét ismereteit.

Teleki 1894-től az Magyar Tudományos Akadémia tagja.