A Ferenc József-föld felfedezése
1872-74
|
A XIX. század közepétõl felgyorsult az Északi
sarkvidék kutatása. A felfedezõ utazások lelkes
szervezõje, August Petermann (1822-1878) az osztrákokat is
bíztatta az Arktisz kutatására. Johann Wilczek gróf
(1837 - 1922), a bécsi Földrajzi Társaság elnöke
40 000 Ft-ot ajánlott fel az expedíció megszervezésére,
és befolyásával megnyerte az osztrák kormányzati
szervek támogatását is. Magyar részrõl
Zichy Ödön járult hozzá jelentõs összeggel
az expedícióhoz.
Erõs falú, 30 tonnás
hajót építettek Bremerhavenben, melyet a vitorlázaton
kívül 100 LE-s gõzgéppel is elláttak.
A hajót Wilhelm Tegetthoff osztrák tengernagyról nevezték
el, parancsnokául és az expedíció vezetõjévé
Karl Weyprecht (1838 - 1881) kapitányt nevezték ki. Helyttese
és egyben az expedíció tudományos vezetõje
Julius Payer (1841 - 1915)fõhadnagy lett, aki az Új-Germánia
fedélzetén már részt vett a németek
sarki utazásán.
Csupán egyetlen magyar vett
részt az expedícióban, a hajóorvos, Kepes Gyula.
Az expedíció merész céljául azt tûzték
ki, hogy a Novaja Zemlja megkerülésével a Jeges-tengeren
át kíséreljék meg az eljutást a Bering-szoroshoz,
vagyis derítsék fel az Atlanti-óceánból
a Csendes-óceánban vezetõ, ún. "Északkeleti-átjárót".
|
A hajó 1872. június 13-án indult útnak. A Tegetthoff
azonban nem jutott túlságosan messze a Nassau-foktól,
ugyanis az összetorlódott jégtáblák elzárták
a hajó útját a nyílt víztõl,
így a jégtáblák közé fagyott. Az
a terv tehát, hogy a Bering-szoros irányába haladjanak
meghiúsult. A jégbe zárt hajó a Novaja Zemljától
észak felé sodródott, egészen a 80. szélességi
fok közelébe. Közben a személyzet nem tétlenkedett,
meteorológiai méréseket végeztek és
vizsgálták a jégviszonyokat. Felderítés
és vadászat céljából kutyaszánnal
nagyobb utakat tettek meg. Eljött a nyár, de a hajót
nem sikerült kiszabadítani a mintegy 10-12 m vastag jégtáblából.
1873. augusztusának végén
ÉNy felõl szárazföld szegélyét
pillantották meg, de csak október végén jutottak
el a part közelébe. Itt töltötték a második
sarki telet. Élelmüket fõleg elejtett medvékbõl
nyerték, s hogy egészségesek maradtak, azt fõleg
Kepes doktor gondoskodásának köszönhették.
1874. márciusában
egy kisebb csoport partra szállt, és Payer vezetésével
felfedezõ útra indultak észak felé. Egy hónapig
ember által még nem látott csodálatos jégvilági
tájakon jártak, és térképeztek kb. a
82. szélességi fokig. A nyugatra levõ nagy szigetet
Wilczek-földnek, a keletit pedig Zichy-földnek keresztelték
el, egy kiugró sziklás félsziget pedig a Budapest-fok
nevet kapta. Az egész szigetvilágot Ferenc József
császárról keresztelték el.
|
Az
expedíció tagjai tisztában voltak azzal, hogy a szigeten
a pusztulás vár rájuk. Többen megbetegedtek,
Otto Kirsch hajógépész tüdõbajban halt
meg. Temetése után a féloldalra dõlt hajóból
lehordták a legszükségesebb felszereléseket,
élelmiszereket és szánokra rakva megindultak dél
felé. Közel három hónapos kimerítõ
vándorlás után augusztus közepén érkeztek
a jégmezõ peremére, melytõl délre már
a nyílt tengervíz húzódott. A távolban
pedig feltûntek a Novaja Zemlja északi hegyei. Vízre
tették csónakjaikat és a sziget felé eveztek.
A partoknál összetalálkoztak két orosz halászhajóval,
az egyik fedélzetére vette az expedíció már
végsõkig elcsigázott embereit, és a norvégiai
Vardobe szállította õket. Innen, bérelt hajón
tértek vissza a német partokig.
Az Oszták-Magyar Északi-sarki
Expedíció a földrajzi felfedezõ utazások
egyik kiemelkedõ teljesítménye. A jelenleg Oroszországhoz
tartozó 18940 km2 kiterjedésû szigetcsoport ma is Ferenc
József nevét viseli. Az expedíció történetét
és felfedezéseit Julius Payer írta le könyvében.
|
Forrás:
www.frei.hu/ar-2000-09.html |