A Ferenc József-föld felfedezése 
1872-74 

A XIX. század közepétõl felgyorsult az Északi sarkvidék kutatása. A felfedezõ utazások lelkes szervezõje, August Petermann (1822-1878) az osztrákokat is bíztatta az Arktisz kutatására. Johann Wilczek gróf (1837 - 1922), a bécsi Földrajzi Társaság elnöke 40 000 Ft-ot ajánlott fel az expedíció megszervezésére, és befolyásával megnyerte az osztrák kormányzati szervek támogatását is. Magyar részrõl Zichy Ödön járult hozzá jelentõs összeggel az expedícióhoz. 

Erõs falú, 30 tonnás hajót építettek Bremerhavenben, melyet a vitorlázaton kívül 100 LE-s gõzgéppel is elláttak. A hajót Wilhelm Tegetthoff osztrák tengernagyról nevezték el, parancsnokául és az expedíció vezetõjévé Karl Weyprecht (1838 - 1881) kapitányt nevezték ki. Helyttese és egyben az expedíció tudományos vezetõje Julius Payer (1841 - 1915)fõhadnagy lett, aki az Új-Germánia fedélzetén már részt vett a németek sarki utazásán. 

Csupán egyetlen magyar vett részt az expedícióban, a hajóorvos, Kepes Gyula. Az expedíció merész céljául azt tûzték ki, hogy a Novaja Zemlja megkerülésével a Jeges-tengeren át kíséreljék meg az eljutást a Bering-szoroshoz, vagyis derítsék fel az Atlanti-óceánból a Csendes-óceánban vezetõ, ún. "Északkeleti-átjárót".

A hajó 1872. június 13-án indult útnak. A Tegetthoff azonban nem jutott túlságosan messze a Nassau-foktól, ugyanis az összetorlódott jégtáblák elzárták a hajó útját a nyílt víztõl, így a jégtáblák közé fagyott. Az a terv tehát, hogy a Bering-szoros irányába haladjanak meghiúsult. A jégbe zárt hajó a Novaja Zemljától észak felé sodródott, egészen a 80. szélességi fok közelébe. Közben a személyzet nem tétlenkedett, meteorológiai méréseket végeztek és vizsgálták a jégviszonyokat. Felderítés és vadászat céljából kutyaszánnal nagyobb utakat tettek meg. Eljött a nyár, de a hajót nem sikerült kiszabadítani a mintegy 10-12 m vastag jégtáblából. 

1873. augusztusának végén ÉNy felõl szárazföld szegélyét pillantották meg, de csak október végén jutottak el a part közelébe. Itt töltötték a második sarki telet. Élelmüket fõleg elejtett medvékbõl nyerték, s hogy egészségesek maradtak, azt fõleg Kepes doktor gondoskodásának köszönhették. 

1874. márciusában egy kisebb csoport partra szállt, és Payer vezetésével felfedezõ útra indultak észak felé. Egy hónapig ember által még nem látott csodálatos jégvilági tájakon jártak, és térképeztek kb. a 82. szélességi fokig. A nyugatra levõ nagy szigetet Wilczek-földnek, a keletit pedig Zichy-földnek keresztelték el, egy kiugró sziklás félsziget pedig a Budapest-fok nevet kapta. Az egész szigetvilágot Ferenc József császárról keresztelték el.
 

Az expedíció tagjai tisztában voltak azzal, hogy a szigeten a pusztulás vár rájuk. Többen megbetegedtek, Otto Kirsch hajógépész tüdõbajban halt meg. Temetése után a féloldalra dõlt hajóból lehordták a legszükségesebb felszereléseket, élelmiszereket és szánokra rakva megindultak dél felé. Közel három hónapos kimerítõ vándorlás után augusztus közepén érkeztek a jégmezõ peremére, melytõl délre már a nyílt tengervíz húzódott. A távolban pedig feltûntek a Novaja Zemlja északi hegyei. Vízre tették csónakjaikat és a sziget felé eveztek. A partoknál összetalálkoztak két orosz halászhajóval, az egyik fedélzetére vette az expedíció már végsõkig elcsigázott embereit, és a norvégiai Vardobe szállította õket. Innen, bérelt hajón tértek vissza a német partokig.

Az Oszták-Magyar Északi-sarki Expedíció a földrajzi felfedezõ utazások egyik kiemelkedõ teljesítménye. A jelenleg Oroszországhoz tartozó 18940 km2 kiterjedésû szigetcsoport ma is Ferenc József nevét viseli. Az expedíció történetét és felfedezéseit Julius Payer írta le könyvében.

Forrás: www.frei.hu/ar-2000-09.html