Először a Behring- szigeten kötöttek ki, ahol friss ivóvizet vettek fel, és hajójukat is megjavították. A száműzöttek kívánsága szerint a hajó északnak tartott, mivel Amerikába szerettek volna eljutni. Benyovszkynak ez a terv nem volt kedvére való, hiszen ő délre szeretett volna menni. A kemény hideg végül is neki adott igazat, és társai beleegyezésével délnek fordíthatta a hajó orrát. Gyakran meg kellett küzdenie emberei elégedetlenkedésével, amit az ivóvíz hiánya és az éhség váltott ki.
Sok viszontagság és nélkülözés után végre kikötöttek a Víz- szigeten, majd nemsokára elérték a japán partokat. Uzilpatchar kikötőjében vetettek horgonyt, s meglátogatták Ulchamky királyt, egy japán tartomány korlátlan urát, akinek az apósa maga a japán császár volt.
Következő kikötőhelyük Ligon szigete, melynek gazdagsága, népeinek művelt, erkölcsös viselkedése s a barátságos fogadtatás azt a gondolatot érlelte meg Benyovszkyban, hogy itt telepet fog létesíteni. Erről szerződést is kötött a szigetlakókkal. Ezután Formosa szigetére hajóztak, ahol gyarmatot terveztek létrehozni.
