Benyovszky Móric magyar és lengyel gróf, 1741. szeptember
20-án született a Nyitra megyei Verbón, családja ősi birtokán. Apja Benyovszky
Sámuel gróf, lovassági tábornok a császári hadseregnél, édesanyja Révay
Róza bárónő. Élete ifjabb éveit a nevelés, tanulmányok és testgyakorlatok
töltötték be, amiket a főnemesség ifjai akkoriban a bécsi udvarnál találtak.
Tizennégy
éves korában már a hadi pályát választotta, s mint hadnagy lépett be a
Siebenschein- ezredbe, s a porosz király ellen harcoló hadsereghez lett
küldve.
Legelső csatája Lowozitznál volt 1756. október 8-án, Braun tábornok vezénylete
alatt, a második Prágánál 1757. május 6-án Lotharingiai Károly herceg alatt.
Részt vett még a schweidnitzi és a domstadti csatákban is.
1758- ban Litvániába utazott, ahol egyik lengyel nagybátyja örökösévé tette,
amely örökséget azonnal a birtokába helyezett. Majd apja hirtelen halála
után visszasietett Magyarországra, mert sógorai az atyai örökséget elfoglalták,
de itthon az a megaláztatás érte, hogy saját kastélyába sem engedték be.
Ezután egyik uradalmába, Krussowába sietett, ahol jobbágyait felfegyverezte
és sógorai ellen indult, majd el is kergette őket. Erre azok mint lázítót
vádolták be az udvarnál, emiatt Lengyelországba kellett menekülnie.
Benyovszky Lengyelországban sem tétlenkedett. Felkelést szervezett az elnyomó
orosz uralom ellen, ami után száműzték őt Kamcsatkára.
Vissza a lap
tetejére
|