A páratlanul kalandos életű gróf fiatalon lépett katonai
pályára. Gyors előmenetelének az vetett véget, hogy apja halálakor, távollétét
kihasználva, örökségéből kiforgatták, s amikor hazatérve fegyverrel igyekezett
jogait érvényesíteni, Mária Terézia megfosztotta birtokaitól és száműzte.
Lengyelországba ment, ahol felkelést szervezett az orosz megszállók ellen.
Elfogták, és Kamcsatkára száműzték. Itt megnyerte magának a száműzött cári
tiszteket, s a kitört zendülés élére állva, zsákmányolt hajókon elmenekültek.
Kelet- és Délkelet- Ázsiát megkerülve, alig egy év múltán már Franciaországban
volt. Párizsban előadta a Madagaszkár gyarmatosítását célzó tervét, amit
a francia kormány támogatott.
Csapatokkal szállt partra a szigeten, s kormányzónak nevezték ki. Később
ellentétbe került a franciákkal, s visszatért Európába. 1784-ben ismét
visszatért Madagaszkárra, de ekkor már fegyveres összeütközés robbant ki
közte és a malgasok, illetve a gyarmatosítók között. Életét is francia
golyó oltotta ki. Madagaszkári szereplésének vannak máig felderítetlen
részletei. Az is vitatott, hogy valóban királya volt-e Madagaszkárnak,
mint azt többen állítják.
Benyovszky társaival együtt, még kamcsatkai megmenekülését követően, eljutott
Japánba, érintette Kína partjait és kikötött Formosa szigetén is. Társaival
többször valóságos kis helyi háborúkat vívtak. Benyovszky később Dél- és
Észak- Amerikában is járt.
Földrajzi megfigyelései, leírásai és térképei az akkori kor követelményeinek
sem igen feleltek meg. Az viszont kétségtelen, hogy számos helyen megelőzte
a nagy földrajzi felfedezőket. Mégsem az ő neve maradt fenn, mert emlékiratai
később jelentek meg, mint az angol James Cook és a francia La Pérouse beszámolói.
Vissza a lap
tetejére
|