 |
 |
 |
 |
| Hát természetesen ott, ahol a legkevésbé várnánk. Nagy - Bolgáriába érkezvén Juliánus elvált a mohamedán paptól, és feleségétől, és egyedül ment tovább. Épp egy akkora városban volt, mely ötvenezer harcost állít ki, amikor találkozott ezzel a magyar asszonnyal. Mit jelent, hogy ötvenezer harcost állít ki? Egy család akkor tudta nélkülözni egy ereje teljében lévő férfi munkáserejét, ha a fennmaradó család eközben sem halt éhen, mert nem dolgozott a földeken senki. Tehát a családnak legalább két férfitagjának kellett lennie. Hogy ez meglegyen kellett még legalább egy nőtag, és mivel erre a korra jellemző volt az együtt élő három generáció, tehát nagymama, és nagypapa is beletartozott a családba. Ez máris öttel szorozza a csatába küldhetők létszámát. | Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a középkorban nem volt divat az egykézés, hanem a hat - hét gyermekes családmodel volt a követendő, akkor bizony könnyen lehet, hogy ez a város akár félmilliós is volt. A földszintes épületek korában figyelemreméltó teljesítmény. Egy ekkora városban bizony elég nehézkes lehetett volna megtalálni azt a bizonyos magyar asszonyt, de hát erre vannak a véletlenek, meg az Isteni gondviselés. Ez a magyar asszony pont onnan jött, amit Juliánus keresett. Képzelem, hogy egy ideig nem is tudott lábraállni, mikor meghallotta, hogy az ország, ahonnan férjhezadták az egykori leányzót, az nincs messzebb két napi járóföldnél. Ha az akkori közlekedési viszonyokat, és tempót vesszük alapul, akkor a megteendő táv olyan huszonöt - ötven kilométer között lehetett, szállítási eszköztől függően. |