 |
 |
 |
 |
| Egy nagyon művelt tatár nagykövet mesélt Juliánusnak a tatár népen túl élő harcias, erős népről, mely nemsokára harcba indul Németország ellen. Ez a másik nemzet valószínüleg a mongol volt, mely eddigre szinte teljes Ázsiát birtokolta, és hatalma most volt szétesőben. A tatár nagykövet szerint olyan hadjáratot akarnak szervezni, amilyet még nem látott a világ. A mongolok titokban az óceánig akartak eljutni, csak nem számoltak a magyarok pajzs szerepével, mely történelmünk eddigi ezer évét meghatározta. | Juliánus, amint ezt meghallotta, rögtön hazaindult. Miért? Rájött, hogy egymaga nem tud olyan ütemben térítgetni, hogy élete végéig a nyáj csak egy része is kereszténnyé legyen. Másrészt ilyen rövid diő alatt nem tudja rávenni a magyarokat a másik nagy tervére, nevezetesen: bevinni őket Magyarországba. De a hadjáratról hírt kellett vinnie, mert ha készületlenül éri a magyarokat a támadás, akkor most nem lennének magyarok. Így hát érzékeny búcsút vett az ázsiai magyaroktól, mintha sejtette volna, hogy többé nem látják viszont egymást, és visszaindult. |