|
a.) Ártér
Tengerszint feletti magasság: kb. 75-125 m Jelenlegi vagy egykori árterek, kisebb holtágakkal, tocsogókkal. Árvízkor vízzel telhetnek meg, a csatornák szélesre duzzadnak Növényzet: föleg égeresekből, füzesekből áll, nyárfákkal tarkítva, de ültetett erdők is előfordulnak. Az aljnövényzetet főleg lágyszárúak alkotják. Gyakori a jól átlátható, nyílt terület. A tavas, mocsaras részeken sás és nád nő. A futhatóság általában jó, a talaj gyakran homokos. pl: Ipoly-völgy, Dejtári-erdő, Apavára
| 
|
|
b.) Enyhén tagolt, hullámos síkság Tengerszint feletti magasság: max 200 m Többnyire lapos, nyílt területek, melyet számos kisebb bucka, földrakássor tesz változatossá. Sok az öntöző csatorna, melyeket hidakon érdemes átszelni. Gyakran találkozhatunk tanyákkal, kerttel, melyeken átfutni nem illik (tilos). Növényzetét az ültetett akácos, nyáras erdők jellemzik. Ezek az ún. "kockás erdők", nevüket az egymást merőlegesen keresztező szekérutakról és tarvágásokról kapták. Jól futhatók, melyben akadályt a homokos altalaj jelenthet. A tanyák mellet füves, bokros réteket, kaszálókat láthatunk. pl: Baktai-erdő, Mézes-hegy, Aba-puszta, Bánki-erdő, Harangodi-erdő, |
 |
|
c.) Homokbuckás területek
Tengerszint feletti magasság max 200 m Alföldünk legtechnikásabb területei. Homokhátak, bemélyedések gyakori váltakozásai nehezítik a tájfutók dolgát. Növényzete hasonló az a.) pontban említett árterek növényvilágához, kibővítve a védetté nyilvánított borókásokkal, fenyvesekkel. pl: Bugac, Tázlár, Pótharaszt |
 |