Az elôzô pontokban feltételeztük, hogy pontosan tudjuk a műholdak távolságát, hogy hol helyezkednek el. De hogyan határozhatjuk meg egy kb. 20000 km távolságra lévô objektum helyét akár mm pontosan ?A pontosság titka a nagy távolság. A műhold jóval a földi atmoszféra felett kering, így pályája igen nagy pontossággal kiszámítható. A szatellitek pályára állítása igen nagy precizitással történik. Mivel ezen műholdak pályája igen nagy pontossággal elôre meghatározható, így sok GPS vevô memóriájában megtalálható az ún. almanach, amely tulajdonképpen a műholdak pillanatnyi helyzetét tartalmazza (matematikai formulák képében).
Noha a pályák matematikai modellje önmagában is igen pontos eredményt szolgáltat, de a precízség növelése érdekében az USA védelmi minisztériuma (DoD) létrehozta a földi figyelô és követô hálózatát, amely feladata a GPS műholdak követése, napi vizsgálata, aktuális pozícióik és sebességük mérése, az esetleges pálya- és egyéb korrekciók végrehajtása és a pontosított adatoknak (pl. almanach) a műholdakra történô eljuttatása. Az ún. ephemeris hibák nagyon kicsik, de nem elhanyagolhatók, oka a Nap és a Hold gravitációs mezeje valamint a szoláris radiáció hatása.
A GPS műholdak nemcsak az idôzítô jelet sugározzák, hanem adatüzeneteket is sugároznak a GPS vevôk számára. Ezek a jelek tartalmazzák az ún. almanach adatokat, a korrekciós pályaadatokkal valamint a rendszerinformációkkal. Ha egy műhold nagyon eltér a számított pályától, akkor a Földi irányító központból ki lehet ideiglenesen kapcsolni, hogy ne zavarja a pontos méréseket, majd miután a műhold ún. pályakorrekciós meghajtóművével visszáll a számított pályára, újra fel lehet "éleszteni". A jobb minôségű GPS vevôk automatikusan rögzítik és alkalmazzák az almanachban foglalt korrekciókat, a pontosabb műhold poziciók számítására.
