A GPS elôzményei
Az ember már a kezdetek óta érdeklôdött a helye, helyzete iránt a Földön. Az elsô "helymeghatározásra" irányuló törekvések már a korai ókorban jelentkeztek. Az utazók, felfedezôk, hogy el ne tévedjenek, megjelölték a megtett utat, pl. útmenti kövekkel, vagy festékkel. Ha azonban az esô lemosta a festéket, vagy a hó belepte a köveket, felfedezônk nagy valószínűséggel örökre elveszett. Igaz, a Föld akkor még "lapos" volt és korong alakú, mely korong széleinél a nagy űr tátongott. Az akkoriban utazók részére - hogy véletlenül se "essenek le" a Föld szélénél - megfelelô leírások, utalások készültek. Ezek a leírások általában a környezet, a mindenki által látható tereptárgyak leírásai voltak.
Késôbb, amikor az emberiség elkezdett utazgatni és beindult a "korai turizmus", a föld-kép kezdett egyre nôni, gömbölyödni. A tengereken, óceánokon hajózni kellett, már nem voltak elegendôk az útleírások, itt már nem lehetett útjelzô köveket használni. A csillagászati navigáció, az égitestek (Nap) magasságának meghatározása kezdett fejlôdni. Ezen helymeghatározási módszerek pontossága (néhány mérföld) a korabeli igényeknek megfelelt, azonban kötött volt: ha borús idô volt, nem lehetett a Nap magasságát megmérni, ha megállt a kronométer - megállt a tudomány, éjszaka, ha nem volt derűs az ég, könnyen el lehetett tévedni a tengereken, vagy a sivatagokban...
A fenti problémák kiküszöbölésére tökélesedtek a kronométerek, iránytűk, sextánsok... de az igények növekedésével már ezek sem voltak elegendôek. Kb. 100 évvel ezelôtt, már üzeneteket lehetett eljuttatni fizikailag össze nem kötött helyek között, valós idôben is (drótnélküli távíró). Innen már csak egy ugrás a távirányítás. A távirányítás fejlôdésének feltétele volt az is, hogy a távirányított szerkezetek helyét mindig pontosan meg lehessen határozni. A kezdetleges megoldások után a rádiózás beindulásával, a hang sebesség mérésének felfedezésével (Doppler), majd alkalmazásával a navigációs helymeghatározó rendszer is egyre tökéletesedett. A hajózásnál a hajók, jachtok irányítására kifejlesztették a LORAN és a DECCA rádiónavigációs "lánchálózatot". Ezek megfelelôek voltak olyan helyeken, ahol a LORAN láncok ki voltak építve, de pontosságuk függött a rádióinterferenciás zavaroktól, a földrajzi helyzettôl stb. Ahol pedig nem volt fogható az adás...
Néhány újabb évtized, és az ember uralja (?!) a világűrt. Természetesen a fizika és a társtudományok (elektronika) rohamos fejlôdése a navigáció fejlôdésére is kihatott. Megjelent az elsô műholdas helymeghatározó rendszer a Transit System vagy "Sat-Nav" (a GPS elôfutára). Ez a rendszer már az emberi kéz alkotta "csillagok, holdak" magasságát mérte. A nehéz kezdet után (hisz ezek az alacsony pályás műholdak úgy hullottak mint "az ôszi légy") lassan kialakult a mai értelembe vett GPS.
Vissza a GPS fômenüre!
INDEX