1964. Mind népszerűbb lesz a tájékozódási futás!

Ezzel a találó címmel írt szezonnyitó cikket Borbás Géza a Pécsi Naplóba, mivel a megyében immár tizenhárom szakosztály tagjai vesznek részt tájékozódási versenyeken. A sportág fejlődését az utánpótlás tudatos toborzása és ezzel a serdülő és ifjúsági versenyzők egyre nagyobb létszámú bekapcsolódása is jelezte. Másrészt Kővári Endre hatására a sportág bajnokai és ambiciózus fiatal versenyzők generációján belül olyan fejlődési irányzat indult, amely az egyéni versenyzés, a tájékozódásra való fókuszálás, az atlétikai felkészülés és a tájékozódási-futó identitás kialakulásához vezetett. Az ő érdeme, hogy a budapesti szövetség vezetőit meg tudta nyerni a tájékozódási futás ügyének, több más sportvezetővel és aktív versenybíróval együtt. Szót értett Szász Károllyal is, az MTSz Versenybizottság fontolva haladó vezetőjével.

Az 50 ezer fős természetbarát mozgalomban ekkor 3-4 ezer főre tették a versenyeken is résztvevők számát. Elsősorban őket kívánta megszólítani a megélénkült sportági propaganda. A Turista, az MTSz havonta megjelenő képes újságja minden korábbinál nagyobb terjedelemben kezdett foglalkozni a tájékozódási versenyzés híreivel. A hazai eredmények és versenybeszámolók mellett meglepő részletességgel adott hírt a nemzetközi élsport eseményeiről is.
Fokozódott a versenyző- és versenybíró képzés iránti igény. A BTSz tavaszi versenybírói tanfolyamán 45-en vettek részt, közülük 34-en eredményesen vizsgáztak. Megmozdultak a megyei szövetségek is. Vas megyében, ahol három éve még egy versenybíró sem volt, már 19 versenybíró dolgozik, hogy a 130 fős aktív versenyzői létszámot megduplázzák.
A BTSz edző tanfolyamán újabb 10 gyakorló edző tett sikeres vizsgát, ezzel a budapesti vizsgázott edzők száma 44-re emelkedett. A Sportvezető és Edzőképző Intézet első alkalommal meghirdetett őszi oktatói tanfolyamára 10 tájékozódási versenyző iratkozott be, hogy szakosztályaikban az edzések színvonalát emeljék.

Maácz Benedek vezetésével lendületet kapott a válogatott keret felkészülése is, amely az edzőtáborozásokon kívül téli tornatermi edzéseket, hétközi közös futásokat és autóbuszos technikai edzéseket is jelentett. A cél a svájci EB-re való eredményes felkészülés volt, az 1962-es norvégiai kudarc feledtetése.
Júniusban a válogatott soha nem látott nagyszerű győzelmekkel tért haza első nemzetközi szerepléséről, az NDK-ból. A férfiak júliusban is győzni tudtak Bulgáriában, 1500 méter feletti magasságban, a Rilában, ahol a magaslati versenyzés kihívásaival is megismerkedhettek.
Szeptember végén a svájci Jura lesz a II. EB színhelye, amelynek 1700 méterig emelkedő mészkőláncai még a svájciak számára is alig ismert terep. A köves, gödrös talaj járhatóságát nehezíti a mindent takaró aljnövényzet. Az erdő fokozatosan megy át legelőbe, így nincsenek tájékozódásra alkalmas növényzethatárok. A ritka úthálózat miatt a tájékozódást inkább csak a rétek és legelők közötti rakott kőfalak segítik. Kb. ennyit tudhattak meg válogatottjaink előzetesen az EB leendő terepéről, az itthoni eligazításon.

Az EB iránti felfokozott várakozásban a Turista már a bajnokság előtt Monspart Saroltával a címlapon jelent meg. Végül ő volt az egyetlen, aki egyéni 5. helyezésével, hozta magát. 18 évesen belépett a nemzetközi élmezőnybe. A férfiak számára kitűzött 15. helyen belüli eredményt azonban senki sem tudta teljesíteni. A céltudatos, alapos és szakszerűnek hitt felkészülést követő sikertelenséget csalódott értetlenség, elkeseredés, sőt düh fogadta.

Pályafutása csúcsán lévő Skerletz Iván keserű gondolatait az „1500 méter felett, nemzetközi színvonal alatt” című beszámolójában fogalmazta meg. Ebben kiváló érzékkel ismerte fel a korszerűtlen hazai térképekkel való versenyzés óriási hátrányát: „Nem bíztam a térképben! Ez sajnos a véremben van, megszoktam.”

A mérföldkőnek tekinthető 1963-as év után szinte lavinaszerűen lángolt fel és terjedt tovább a térképforradalom. Kőváriék mögé elsőként Koronczay László lépett, aki tagja volt a ’62-es norvégiai EB-n résztvevő válogatottnak. Első térképét egy mafcos téli edzésen, a Citrom kupán használták először.
Majd a Kilián versenyre készülő „korszerű pályavázlaton” dolgozott.
Térképnek már csak azért sem mertük nevezni ezeket az alkotásokat, mert akkor sokszorosításukhoz biztos, hogy engedélyt kellett volna kérni. A térképészethez értő tanult barátaink egyébként is figyelmeztettek, hogy amit csinálunk az gányolás, nem térkép. Hiszen még vetületi rendszerben sincs, meg remegnek a szintvonalak. Ezen pályavázlatok minősége döntően azon múlott, hogy az alkotók milyen alaptérképet tudtak szerezni. A legjobb eredményeket a már létező, fotogrammetriai kiértékelésű, de szigorúan titkos 5 m szintközű térképek felhasználásával lehetett elérni.

Ezeket az amatőr térképvázlatokat kezdetben csak edzőversenyeken és kerületi rendezvényeken merték bedobni. Kupaversenyen első alkalommal a Bp. MÁV Igazgatóság SC által rendezett, Március 15. kupán találkoztak helyszíni felméréssel készített térképpel az indulók. A mindig az újat kereső dr. Vizkelety László döntése volt, hogy a még zöldfülű, Bozán által készített vázlattal rendezzék a meg a versenyt. Ifi eredményeimmel ekkor hívtak meg a válogatottba és ezzel a térképpel kerülhettem be a nagyok társaságába.

Az Egyetemi és Főiskolás bajnokságok nem tartoztak szorosan az országos Szövetség hatáskörébe. Kővári Endre a Bp Pedagógus révén került helyzetbe, hogy ezen a rendezvényen elképzeléseit megvalósítsa. A dolog most nem állt meg a helyszínelés és a megrajzolás után. Ahhoz, hogy ebből színes nyomtatott lap legyen, kellett Magyarszéky Béla BTSz titkár nyomdája és Szőnyi Lászlónak, a BTSz befolyásos elnökének bátorsága. Ez lett itthon az első színes nyomtatott, terepi helyszínelésű térképvázlat. Ekkor még nem tudtunk arról, hogy ilyen külföldön is létezhet, mivel ott hozzá lehetett jutni az állami topográfia friss térképeihez.

Deseő László szép, igényes térképet készített a Bp. Pedagógus kisgyónbányai Földes versenyére. Munkájára továbbra is jellemző az útkeresés, mivel még nem volt ezekre a pályavázlatokra vonatkozó egységes jelkulcs.

A gyöngyösi Fehér Miklós volt az első vidéki sporttárs, aki vette a bátorságot és egy valahogyan megszerzett szigorúan titkos katonai térképről készített 5 méteres szintközű „pályavázlatot”. Éberségből ezért a Tardosi Sporttáborhoz a Füzér vasúti megálló nevet írt, a Gilitka-patakot, meg Rocska névre keresztelte, hogy ezt a bükki terepet virtuálisan a Zemplénbe helyezze át.

Skerletz Iván némi késéssel kapcsolódott be a sportág forradalmi átalakulásába. Elsőként a Csúcshegyről úgy féléve készült Deseő-Monspart féle „pályavázlat”-ot dolgozta át. Talán azért, hogy bebizonyítsa: ő a jónál is tud jobbat csinálni. Aztán elvállalta a Női Bp. bajnokság 2-3. fordulójának rendezését és ehhez jó kapcsolatai révén fotókat szerzett néhány friss, de természetesen titkos 25-ezres térképről. Ezáltal a női élmezőny olyan korrekt domborzatú térképeken versenyezhetett ­- köztük Monspart Sarolta is – amin senki más az országban. Aztán persze szóltak Ivánnak, hogy ebből még baj is lehet. A női versenyek térképein azonban 1965-ben is a lehető legnagyobb odaadással dolgozott.

A térképkérdés megoldása felé az MTSz is tett lépéseket. Az országos Egyéni- és Csapatbajnokság mind a 4 fordulójára a Szövetség szigorúan titkos, 1953-ban készített, 25 ezres színes katonai térképet biztosított. Ezt a jelentős előrelépést az tette lehetővé, hogy az ’50-es évek elején készült „gyorshelyesbítésű” térképek már egy ideje leselejtezésre vártak, mivel időközben a fotogrammetriai alapú új katonai felmérés is beindult. Persze a régebbi, még 10 méteres szintközű lapok is szigorúan titkos minősítésűek voltak, vagyis a versenyzőktől fegyelmi terhe mellett vissza kellett szedni az összes példányt. Szinte a csodával határos, hogy ezeket a bajnoki pályákat is be tudjuk mutatni az időközben már nyílt felhasználásúvá vált eredeti térképlapokon, néhány sutyiban készült fényképről átszerkesztett pályákkal.
Az év legjelentősebb hazai tájékozódási eseményét beárnyékolta, hogy az OB 3. fordulóján a pálya első ellenőrző pontját rosszul mérték be. A versenyt hosszú huzavona után megsemmisítették. A fellebbezési bizottság ugyanis 82 m-es hibát állapított meg. A fellelhető anyagokból látható, hogy a pálya bemérése egy jóval korábbi, eltérő tartalmú térképpel történt. A rendezői hiba felszította a hangadó élversenyzők és a hivatalos sportvezetés közötti ellentéteket. A fegyelmi nem maradt el. Négy kerettagot kizártak a válogatottból, köztük az ekkorra már háromszorossá lett egyéni bajnokot, Skerletz Ivánt is.

Az év krónikája után vessünk pillantást az 1964-es év térképeinek gyűjteményére. Ezt zömében fekete-fehér fotótérképek teszik ki. A korabeli lehetőségek szürkeségében is fel lehet fedezni a versenyzés iránt elkötelezettek erőfeszítéseit, a természetjáró hagyományoktól eltérő új trendeket, egyedi megoldások keresését:

• Egyre több a pontérintős verseny, kiszorulóban van az időmérős forma.
•  Bővül az egyéni csapatversenyek köre II. osztályban. Az 1x2, 1x3 fős csapatok egyre inkább csak a kezdők kategóriáira jellemző.
• A női mezőny „karcsúságát” mutatja, hogy I. osztályban rajtengedélyes versenyzők is elindulnak, hogy kilegyen a csapat, ahogy a Herman emlékverseny bemutatott térképe is igazolja.
• A befotózott térképek előlapján megjelenik a versenyző karton rovatait tartalmazó és a pontérintést igazoló bélyegzésre szolgáló szelvény, amit a célban levágnak.
• Megjelent az 5 méteres szintközű domborzatrajz néhány friss 25 ezres titkos térképről készült „partizán” fotókópián.

Bozán György
2019. 05. 16.