OB ellenőrzőbíró (2. rész)

Egy hasonló jellegű cikket már elkövettem a Tájoló 1996/9. számában az akkori OCSB ürügyén. Sok tekintetben éreztem most is hasonlónak a szituációt az idei egyéni OB kapcsán:

Jobbnak, megnyugtatóbbnak éreztem a térkép helyzetét. A térképet majdnem teljes egészében Gidófalvi Péter helyszínelte: a Kelet-EKO Kupával együtt kb. 34 km2 készült el. Természetesen az egységes szemlélet szempontjából ez kedvező volt, viszont a futhatóság rendvívül gyors, szezonális váltakozásának követése igen bonyolult volt. Tovább nehezítette a helyzetet a magántulajdonú erdőrészek folyamatos művelése (irtások, ritkítások). Így például az első napi rajt közelében lévő irtások a verseny előtt három-négy héttel keletkeztek, amikor a pályák vonalvezetése már véglegessé vált.
Az egyenlő esélyek miatt szerencsés volt a vadonatúj terep. Persze azért nem mindenki örült annak, hogy ehhez igen sokat kell utaznia: a térkép átvette a vezetést a Ricsikai-erdőtől és jelenleg ez hazánk legkeletebbre lévő tájfutó térképe.
A verseny előtt hat héttel kicsit ijesztő volt első találkozásom a tereppel az óriási mennyiségű pókháló miatt. Az időjárás romlásával számuk jelentősen csökkent, de a versenyzők egy része a két héttel korábban lezajlott Kelet-EKO Kupán kaphatott ízelítőt ebből a sajátos problémából. A terep egyes részein meglepően nagy domborzati formák és meglepően szép erdők fogadtak. Persze azért csalán és bozót is volt. Megegyeztünk a rendezőkkel, hogy a pontokat első sorban a jól futható, tisztább erdőkben helyezzük el. Az erdőfajták közül a legkedvezőbb talán az akác volt, főleg az öreg akácosok voltak igen jól futhatók. A fiatalabb akácosok egy részét, a nyárfásokkal együtt gyakran felszántották, ami a futhatóságot nehezítette. A legtöbb pókháló is ezeken a részeken maradt. Szintén kedvező futhatóságot kínáltak a fenyvesek, bár itt gyakoriak voltak a gallyazások, ritkítások. A kisebb területet elfoglaló tölgyesekben gyakran nőtt fel az aljnövényzet és a csalán. A területen a versenyközpontot kivéve tanyák nem voltak, de azért egy-két művelt terület változatosabbá tette a terepet. A versenyközpontot, Gólyaszállást mindenki megcsodálhatta. Eredetileg nem ide lett tervezve sem a térkép, sem a versenyközpont. A korábban kissé északabbra tervezett verseny a nagy kerítések miatt egyre délebbre került, amit a házigazda tulajdonos vendégszeretete, segítőkészsége is befolyásolt.
A javítás vége felé, a verseny közeledtével dilemmát okozott, hogy mikor legyenek sokszorosítva a térképek. Végül a lehető legkésőbbi időpont mellett döntöttek a rendezők, hogy a térkép a leginkább naprakész információkat tartalmazhassa. Zelei Ferenc azt is csak az utolsó pillnatokban döntötte el, hogy két térképet készít (jelentős átfedéssel).
Sajnos a mindenki számára ismeretlen terep önmagában még nem jelentett mindenki számára azonos feltételeket. A szeszélyes időjárás miatt az első nap a korai rajtidőt kapó versenyzők rosszul jártak: az alacsony hőmérséklet és a zuhogó eső nehezebb feltételeket teremtett a számukra. A később indulók számára kicsit megjavult az idő, de azért az esőből még jutott a szenioroknak is. Ennek ellenére úgy érzem reális eredmények születtek.
Az első napi versenyek során egy óvás érkezett az N18 kategória egyik pontjára. A kérdéses pont aznap csak abban az egy kategóriában szerepelt. Zelei Ferenccel a verseny közben kiautóztunk a ponthoz és megnyugodva állapítottuk meg, hogy a pont és a stekk az általunk korábban együttesen megtekintett helyre került. Így az óvást még a verseny napján elutasítottam. Egyébként ugyanez a pont a másnapi pályákban is szerepelt, senki sem reklamált.
A késői pályakitűzés miatt becsúszott a kétnapos versenyek gyakori hibája. Egyes kategóriákban ismétlődtek ugyanazon pálya előző napi pontjai. Mivel az első napi szenior OB miatt többen nem ugyanabban a kategóriában indultak a két nap, így ennek kielégítése nem is volt egyszerű feladat. De tény, hogy ez a hiba becsúszott.
A verseny legfőbb problémája szerencsére kívülről nem volt nagyon feltűnő. A rendezők nagyon kevesen voltak. Nyíregyháza ugyan a hazai tájfutás egyik fellegvára, de a helyi erők közötti széthúzás sajnos egy OB esetében sem szűnik meg. Nem érezték közös ügynek a rendezést, pedig sok olyan egyszerű feladat lett volna, amit még gyakorlatlanok is el tudtak volna látni (üdítő osztás, eredmény kirakás). Volt olyan potenciális rendező, akit csak a fogadáson láttam (ahová nem lévén győztes, vagy a győztes edzője nem is kapott meghívást).
Ez a helyzet a két fő mozgató embertől (Gidófalvitól és Zeleitől) rendkívüli munkát követelt. Ha voltak is kisebb döccenők, azért a verseny ilyen körülmények között is sikerrel lezajlott.
A második napon a jelentősen megfogyatkozott versenyzők kedvező időjárási feltételek között versenyezhettek. Csak az eredményhirdetés végére kezdett el szemerkélni az eső. A verseny legnagyobb problémája az volt, hogy a gyűjtőpontot darazsak szállták meg. Valószínűleg egy korán induló versenyző túrhatta ki őket a földben lévő fészkükből, mivel az előző nap is ugyanezt a pontot fogta mindneki. Én a rajtidő után 20 perccel még gond nélkül igazítottam meg a gyűjtőpont állványait. Végül a darazsak támadása közepette az állványt vagy 20 méterrel arrébb helyeztük, így megkíméltük a későn érkező versenyzőket egy könnyen veszélyessé válható helyzettől. Érdekes kérdés, hogy egy egyéni OB esetén (előző nap) is áthelyeztük volna-e a pontot, hiszen így a versenyzőknek nem ugyanazt a távot kellett lefutnia. Igaz az eltérés minimális, de mégsem ugyanaz. Ilyen szituációkról nem szól a szabályzatunk.
Ismét találkozhattam olyan helyzetekkel, amikhez hasonlókat már a három évvel ezelőtti cikkemben is szóvátettem: Előző cikkem utolsó mondata ez volt:
"(Az már csak az ellenőrzőbíró dilemmája marad, hogy vár-e újra éveket egy újabb versenyrendezésig.) "
Ezt a kérdést ismét feltehettem most magamnak és a fegyelmezettség és a tolerancia hiánya miatt ismét csak nem vágyom rá, hogy már jövőre elvállaljak egy hasonló megbízatást. Tartok tőle, hogy a legtöbb verseny sikere nagyon sok helyen azon az egy-két kulcsfontosságú emberen múlik.

Zentai László

Vissza a Tájoló 1999/9 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!