Október 2-án került sor az idény utolsó, de talán legrangosabb tájbringa versenyére a Normáltávú OB-ra. Az ezúttal már harmadszorra kiírt bajnokság, kiegészült a női és a junior kategóriával. Egyre több kategóriában, egyre komolyabb készülő versenyzők, egyre nagyobb rangot adnak a bajnokságnak. A rendezők igyekezetén is meglátszott, hogy rangos versenyre érkeztünk Jakabszállásra. Tájbringában még nem megszokott; a számítógépes időmérés, a több méter magas célkapu, a befutó és az átfutó zárt kordonos pályavezetése, a frissítő, a célban ajándék csoki, a szervizállomás a terepen és egyéb apróságok. Kellemes meglepetés volt, hogy mennyire komolyan vette a HRF és a Gördögök az OB megrendezését. Nem volt viszont meglepetés a terep - Kisasszony-erdő - , sokan futottunk már rajta. Hogy a laza és mély homok meg fogja nehezíteni a kerekezést, várható volt. Akinek volt otthon miből választania, az feltette a lehető legszélesebb gumiját. Talán az, valamit segít.
Szép hosszú pályák vártak a versenyzőkre, a férfiakra és a juniorokra 18,3 km, 18 ellenőrzőponttal, a nőkre 11,5 km 10 ponttal. Gyönyörű napsütéses őszi időben vághattunk neki a pályáknak. A terep aprólékos domborzatát, finom tájékozódást igénylő borókás rétjeit, markáns nyiladékhálózat egyszerűsítette le. A mély homok miatt viszont mégis érdemes volt a nagyobb odafigyelést igénylő tűnyiladékokat, ösvényeket és a nyiladékkockákban kanyargó utakat választani. De éppen ez tette érdekessé a pálya nagy részét. Igazán szemfülesnek kellett lenni például ahhoz, hogy valaki észrevegye, a térképcsere utáni átmenetben az aszfaltúton kerülve nyerhető kb. 3 perc lehetőségét. Nagy odafigyelés kellett ahhoz is, hogy valamelyik főnyiladékon nagy sebességgel haladva, a megfelelő tűnyiladékba sikerüljön bekanyarodni. Szóval technikailag érdekes, változatos kialakítású pályán tekertünk.
Próbára tette a pálya a versenyzők erőnlétét is. Mondani sem kell talán, hogy fizikailag mennyire nehéz volt a mély homokban kerékpározni. A folyamatos haladásnak az egyetlen módja ezen a talajon, hogy egy pillanatra sem szabad lassítani, mert rögtön elsüllyed a kerék. Azt pedig csak folyamatos nagy pedálfordulattal (90-100 Ford/perc) lehet elérni. Ez viszont sok energiát, és nagy állóképességet igényel egy ilyen hosszú pályán.
Sajnos volt a pályában néhány olyan pont, ami nem tájbringa pályába való. Nincs értelme olyan átmenet kitűzni, amire a két lehetséges útvonal közül az egyik; egy akkora kerülő úton, amit senki sem fog vállalni, a másik pedig több száz méter egyes-zöldben, aljnövényzetben, bringával a vállon. Vagy egy borókaligetben a támadóponttól közel 300 m-re lévő ellenőrzőpont, aminek a megtalálásában a szerencse a döntő (a nyomok a fűben, a pontról kijövő versenyzők, stb.), bringával ugyanis a precíz iránymenet, a pont megkotrása nem olyan egyszerű, mint gyalog.
Fontos hogy a jövőben a pályakitűzőink is figyelemmel kísérjék a külföldi tendenciákat a pályák kitűzésében, a pontelhelyezési gyakorlatot (Világ Kupák, Szlovák és Cseh bajnokságok).
A térkép alapjában véve jó és megbízható volt, ami már a rajtban sejthető volt, hisz rápillantva a helyesbítés évszámára a négy darab 9-est, egy 8-ast és egy 1-est láthattunk. Volt néhány apró változás a fakitermelésekből eredően, (pl. az AB pont fele egy széles kocsiút kanyarodott, amit talán kézzel utólagosan be lehetett volna rajzolni), de ezek igazán nem voltak zavaróak.
Lányoknál a Magyar Kupa győztese, Füzy Anna, OSC-s klubtársai által szorongatva győzött. A junioroknál Erdélyi Balázs (Szentendre Hegyisport SE) megnyugtató előnnyel lett bajnok. Felnőtt férfiaknál izgalmas csata alakult ki, a pálya 2/3-ánál lévő átfutópontnál sokáig Holluby András ideje volt a legjobb, de többen ott voltak mögötte 1-2 percen belül. Hollubynál, végül csak a mezőny végén startoló Dosek Ágoston ért el jobb időt, igaz több mint 3 perccel. A második körben Vajda Zsolt és Marosffy Dani felküzdötték magukat a dobogóra, de az élen nem történt változás. Dosek Toncsinak így az idei idénye is száz százalékosra sikeredett. Mindent megnyert idehaza tájbringában, amit lehetett; a tíz futamból álló Magyar Kupát a Rövid- és Hosszútávú Bajnokságot.
Az eredményhirdetés is méltó volt a verseny rangjához, a bajnokoknak nemzeti színű mez, a dobogósoknak; érem, ötletes kisplasztika, több kiló Mars csoki és egyéb szép ajándék lett a jutalma. A győztesek tiszteletére meghallgattuk a himnuszt.
Eddy Merckx-ről, az a hír járt, ha kellett megette az ellenfeleket reggelire.
PROBIKE
Zöldlomb u. 36.
325-406
Vissza a Tájoló 1999/9 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!