Péntek hajnalban indultunk Sopronból a verseny helyszínére, Mozart csodás szülővárosába. Páhy Tibi csapatvezető, Prill Laci csapatvezető és sofőr, valamint a csapat: Biró A., Farkas Zs., Makrai É., Dedinszky I., Harkányi Z. és Scultéty M.
Pénteken bemelegítésképp részt vettünk egy parkversenynek nevezett városfutáson. A 2,4 ill. 2,8 km-s pálya a várból indult, az első fele a várhegyen, a második a város utcáin zajlott. Pörgős verseny volt, amolyan rövidnadrág-sportcipős; talán így akarták nekünk bemutatni Salzburgot. Nem futottuk teljes erőből (ezzel a többiek is így lehettek), mindenesetre felrázódtunk kicsit az utazás után. A legjobb eredményt Prill Laci érte el 2. helyével a csapatvezetők versenyében.
Szombaton fél óra csúszással, 11.30-kor vette kezdetét az egyéni verseny. Tudtuk, hogy nem lesz könnyű dolgunk. A tervezett győztesidőket 5 perccel megtoldották: Az amúgy is vizes, vízmosásos, itt-ott mocsaras hegyes-völgyes terepet az elmúlt napok esői csak nehezítették. Talán svájcinak is nevezhetném, hisz közel voltunk a határhoz. Nem csalódtunk. Mind a pályatervezés, mind a terep nagy választási lehetőségeket tárt elénk. Szintben kerülni vagy átmászni a mély horhosokon, úton körbe vagy a mohás-vizes erdőben keresztülfutni. Egyikünk sem szállt ki, úgy érzem, helyt álltunk. Leginkább Zsuzsi, aki remek futással, minimális hibával megnyerte az ifi kategóriát, megvédve ezzel tavalyi címét! A mezőny minden kategóriában szorosan együtt volt, Alma mindössze 3 percet kapott Zsuzsitól. Örültünk Dedi 14. helyének, aki csak 6 percet kapott a svájci győztestől. Az első helyezéseken nagyrészt svédek, norvégek, svájciak és oroszok osztoztak, amire talán számíthattunk is.
Vasárnap 10-kor kezdődött a váltóverseny. Ebben a számban nemenként csak egy kategóriát rendeztek. Laposabb, de még vizesebb terep, a szombatival azonos céllal. Közös döntés alapján a két váltó sorrendje: lányok Alma-Éva-Zsuzsi, fiúk Marci-Zoli-Dedi. Szép számmal voltunk, 17 lány és 30 fiúváltó. A lányoknál nagyon izgalmasan alakult a helyzet: Az átfutóponton Alma első helyen jött egy svéd és egy orosz lánnyal együtt. A kiskörben kis hiba miatt a második bollyal jött be, két svéd elhúzott. Egy orosz után két brittel mentem ki a 3,8 km-s pályára. Nagyon kellett figyelni, de nemcsak a terepre, hanem az ellenfelekre is könnyen ki lehetett ugrani, de elveszni is. Egy szerencsés pillanatnyi előny folytán harmadiknak értem az átfutóra a két svéd után, nyakamban mindenkivel, akik egy apró hibázásom miatt a kiskörben kielőztek. Így a libasor végén, nemegész egy perccel a harmadiktól adtam át a stafétát Zsuzsinak. Benne megint nem csalódtunk. Már a nagykörön elhagyta a többieket, az egyik svédet is kielőzve, s a kiskörön csak egy orosz maradt előtte a másik svéden kívül. Ez lett a vége is, megszereztük a bronzérmet! Nagy volt az öröm, hisz norvég, angol, svájci, svéd és orosz váltókat nyomtunk le. A fiúknál még szorosabb verseny volt, minden másodperc számított. Fiaink kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtottak, közel azonos időt futva (ráadásul Dedi előző este elrontotta a gyomrát az étellel lehetett valami, mert ezzel nem volt egyedül ,de igyekezett még kicsit legyengülve is a legjobbat nyújtani). 18. helyükkel a középmezőnyben végeztek.
A csapatversenyben a 15 országból a 9. helyet értük el, ami szépnek mondható, ha beleszámítjuk, hogy a junioroknál csak 1-1 versenyzőnk volt, holott 2-2-t pontoztak.
Végül egy-két szót a körülményekről: mindennel elégedettek voltunk. Zökkenö mentes szervezés, színvonalas pályák, méltó ellenfelek, kényelmes szállás, rengeteg étel, jó hangulat, stb.
Köszönjük Tibinek a biztató szavakat és a drukkolást és Lacinak emellett azt, hogy vitt-hozott minket. Köszönet még ezenkívül szponzorainknak, akik segítsége nélkül nem tudtunk volna elutazni:
Nógrádi Csabának a United Grain Grouptól és a V-Compnak!
Remélem, jövőre Svájcban is ott leszünk, akkor már nagyobb csapattal!
Makrai Éva
Vissza a Tájoló 1999/9 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!