Milyen a jó tájfutó?
Szerintem az a jó tájfutó, aki eredményes. Az eredményességhez pedig a következők szükségesek: jól kell tájékozódni, ezen belül jól kell megoldani a helyzetmeghatározással, útvonalválasztással, pontfogásssal, stb járó döntéshelyzeteket, jó fizikai állapot szükséges, különösen a terepen, jól kell koncentrálni, és megoldani a versenyek taktikai helyzeteit.
Nem szaporítom a szót, maradjunk annyiban, hogy a jó tájfutó SOKOLDALÚ.
A sokoldalúságot fejleszteni érdemes. Élversenyzők ezért gyakran versenyeznek, edzenek ismeretlen terepen, főleg külföldön, legcélszerűbb ott, ahol a mezőny is kellő küzdelemre készteti a vállalkozó szellemű próbálkozókat.
E hosszúra nyúlt eszmefuttatás a bevezetője kívánt lenni négy fiatal válogatott, öntevékeny szeptember eleji kirándulásának.
Az út célja Svájc, St Gallen környéke, ahol a helyiek az országos bajnokságukat rendezték. A felnőtt, a junior és az ifi kategóriában hemzsegtek a nemzetközi versenyekről már többnyire ismert, erős hazai ellenfelek. Rajthoz állt néhány külföldi is, köztük négy lelkes magyar fiatal: Hecz Katalin (D21E), Molnár Attila (H20E), Harkányi Zoltán (H20E) és Sprok Bence (H18E).
Felkészülési időszakban érkeztünk, tapasztalatszerzés céljából, hiszen a nívós ellenfeleken kívül az 1400-1800 m magasságú nyílt, ligetes, köves, mocsaras terep is elég szokatlan a mieinknek (többen az idei svájci hatnaposon is belekóstolhattak két futam erejéig). Ez a tereptípus minden bizonnyal 2003-ban a felnőtt VB-n is komoly szerepet kap. Ez utóbbi tény is erősen motiválta a résztvevőket erre a kis hétvégi kiruccanásra, melynek programjába azért szombati terepbemutató és hétfői technikai edzés is belefért. Ha már elmentünk odáig, még egy kicsit élvezni akartuk a szinte járhatatlan köveket, az emelkedőket és a helyenként erősebb aljnövényzetet, de legfőképpen az Alpokban szokásos hihetetlen részletgazdagságot ábrázoló térképeket!
Maga a verseny felejthetetlen környezetben, sípályák aljában zajlott, Egy sífelvonó felső állomásánál elhelyezkedő célban vártam versenyzőinket. Azt reméltem, hogy minimális hibával, egyenletes futással teljesítik pályáikat.
Végülis mindannyian eléggé elfáradtak ezen a terepen, sebességük jócskán csökkent a pálya második részében. Hecz Kati és Sprok Bence keveset hibáztak, a junior fiúk többet. A helyezések most kevésbé lényegesek említettem nem csúcsformában érkeztünk de kielemeztük a teljesítményeket verseny után. Az útvonalak és a részidők segítségével nemcsak a hibák által elszenvedett veszteség reális mértékét lehetett felmérni, de az is látszott, hogy miben és mennyivel jobbak az ellenfelek. Persze ne felejtsük el, hogy ez nekik hazai terep, bár pont itt 23 éve rendeztek utoljára tájfutó versenyt.
Két kiragadott példa: a női elit győztese, a még junior korú Regula Hulliger 7:31 perces km-átlagot futott (a ténylegesen lefutott távon: 7:16). Sprok Bence esetében ugyanez 7:37 (7:03, ő relatíve jobban eltért a légvonaltól).
Az utazásunk leszámítva a szinte kötelező autópálya dugókat kellemesen alakult, hiszen a FIAT Magyarország jóvoltából próbautat tehettünk egy autóval, melynek neve igazán illik sportágunkhoz: MULTIPLA, azaz sokoldalú.
Ez a kocsi, melyre hozzáértők azt mondják: olyan csúnya, hogy az már szép, kényelmesnek, gyorsnak, jó útfekvésűnek bizonyult, szélsőséges útviszonyok közt is. Mentünk autópályán, magashegyi kanyargós utakon, napsütésben és tartósan zuhogó esőben. Különlegességét 6 személyes nem használtuk ki, lévén öt fős csapattal utaztunk, de a variálható utasteret próbálgattuk, kihasználtuk.
Ez itt ugyan nem a reklám helye, de az autó valóban hozzájárult ahhoz, hogy kényelmes és élvezetes legyen utunk.
A legfőbb tapasztalat, amivel hazaérkeztünk, hogy legjobbjainknak, ha nagy célokra törnek, mindenképp gyakran kell ilyen versenyeken részt venniük!
Hegedűs Zoltán
Vissza a Tájoló 1999/8 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!