Azt hiszem, aki az augusztus 1521-ig tartó 1 hetet a tájfutásnak szentelte kis hazánkban, nem csalatkozott az idei Hungária Kupában. A helyszín, a Balaton-felvidék már önmagában is az ország egyik legszebb vidéke.
Az idén számos újításra
került sor, melyek beváltották a hozzájuk
fűzött reményeket. Most elôször került
megrendezésre 6 napos formában, a közepén
egy pihenônappal. Nekem a végén egy kicsit
hiányzott az utolsó napi vadászrajt, de ennél
a formánál az 1 napos kihagyás adta lehetôség
nyújtott némi taktikázásra esélyt.
Az összetett eredményeknél a %-os rendszer
viszont abszolút bevált.
Most elôször futhattunk az eddig csak külföldön
ismert elektronikus pontérintô rendszerrel, amely
azonnal elnyerte mindenki tetszését. A célban
a kordon végén már mindenki csemegézhetett
a részidejeiben, ki hol, hány percet hagyott a pályájában.
Ez a rendszer nem csak a futók dolgát könnyíti
meg, de a rendezôk munkáját is nagyban egyszerűsíti.
Gondoljunk csak arra, hogy se ellenôrizni, se számolgatni
nem kell!
Emellé sikerült megnyerni a környezô Keszthely,
Hévíz, Tapolca városokat, ill. Sümeget.
Ezen helyszínek adtak helyt a napi eredményhirdetéseknek
(Festetics- kastély, Fô tér, Malom-tó,
vár), ahol a napi gyôztesek megkaphatták a
jól megérdemelt sárga trikójukat.
Minden nap értékes ajándékokkal csalogatták
oda a nézôközönséget (TV, bicikli,
2 napos beutaló Hévízre stb.), amely nem
is volt hűtlen, és napról napra mindenhol
szép számmal jelent meg a mindennapos esti esô
ellenére, ezzel rangot adva az eseménynek.
A terepek ugyan már régrôl ismertek voltak,
de az 1983-as VB-rôl jól ismert Sátor-Magas,
ahol az elsô két nap került megrendezésre,
mindig nyújt meglepetéseket. A 3-4. nap a pár
évvel ezelôtti Sprint és Váltó
OB-ról ismert szinte teljesen nyílt területen,
igen gyors tájékozódást és
tempót igényelt. Az utolsó 2 nap pedig a
szintén a 83-as VB tartalék terepeként megismert
Csabrendeki-erdôn került lebonyolításra.
Itt az 5. napi pályák talán egy kicsit túl
hosszúra sikerültek, de a zárónapi rövid
és gyors pályák feledtették az elôzô
napi gyötrelmeket.
A rendezôk teljesítménye elôtt le a
kalappal, világszínvonalú versenyt rendeztek
a közel 1900 indulónak!
Végre a célépítés is kezd magas
színvonalú lenni, kivétel az elsô 2
napi kesze-kusza célfelépítést.
Az utolsó napi összetett eredményhirdetésen
a sümegi vár tövében részben a
szponzorok jóvoltából igen értékes
ajándékokat nyertek, ill. kaptak a helyezettek.
A verseny körítése is tökéletes
volt, számos kultúrprogrammal és szórakozási
lehetôséggel.
Még meg kell említenem az internetes hátterét
is a versenynek, amely szintén a versenyhez méltó
módon és szinten lett megcsinálva.
Összegezve: még sok ilyen és ehhez hasonló
versenyen szeretnék rajthoz állni Magyarországon.
Kiácz Bence