Az Alpok-Adria Kupa néven háromnaposra (középtávú, klasszikus és váltó) combosodott Jurisics és Sopron Kupát ez évben Brennbergbánya környékén rendezte meg a jól szervezett helyi rendezô gárda. A versenysorozat összességében jól sikerült, és azon melegében elnézést kérek, hogy írásomban lesz néhány jobbító szándékú kritikus észrevétel is a jót mindig természetesnek vesszük.
Nekem nagyon tetszett, hogy az Interneten a verseny elôtt
megfelelô idôben és igényes kiállításban
minden lényeges információ megtalálható
volt. Kár, hogy volt olyan F50-es versenyzôtársunk,
aki visszaélve a rendezôk jóindulatával,
az Internetrôl leolvasott korai rajtidejét munkájára
hivatkozva 120 percre cseréltette, de valamely csoda folytán
mégis megérkezett a verseny nullideje elôtt.
Végül az idôjárás tett igazságot,
furfangos barátunkat derekas zuhanyban részesítve.
Az elsô napi versenyre 1:10 000 méretarányú
térkép készült, aminek különösen
a szenior versenyzôk örültek. A térkép
kis kiegészítéssel az 1993-as Brennberg térkép
északkeleti sarkának kinagyítása.
Az akkori térképjavítók munkáját
dicséri, hogy az új térkép a domborzat
változatlanul hagyásával csak a fedettség
aktualizálásában és több jellegfa
feltüntetésével különbözik a
korábbi 1:15 000-es térképtôl. A pályakitűzô
jól használta ki a terep Ágfalvától
DK-re esô, zsebkendônyi, legérdekesebb, finom
domborzatú részletét. A tiszta szálerdôben
a kis szintkülönbségű pályákon
kellemes volt futni, és igen jó gyôztes idôk
születtek. Ehhez akaratlanul is hozzájárult
egyes bóják elhelyezése, melyeket már
100 méterrôl látni lehetett. (Legjobb példája
a 150 kódú lapos gödör. A pont domborzatilag
jellegzetes helyen egy letörés szélén,
ösvény közelében volt, így semmi
nem indokolta, hogy a bóját kitették a gödör
ráfutás felôli peremére.) Összességében
a verseny jó kezdetnek bizonyult.
A második napi verseny célja Brennbergbányán
volt, ami óhatatlanul azt eredményezte, hogy a verseny
eleje és vége lakott területen folyt, ami nem
aratott osztatlan sikert, legalábbis a szeniorok körében.
A térkép itt is elsôsorban a fedettség
tekintetében újult meg, és nem érhette
különösebb kifogás. Az elsô napinál
hosszabb pályák lehetôvé tettek néhány
útvonal-választási alternatívát
kínáló átmenet kialakítását
is. A pontok elhelyezése általában korrekt
volt, és a pályák vonalvezetése is
tetszett. Nem tartom nagyon szerencsésnek a 256 kódú
villanyoszlop megadását. A térképre
nézve egyszerűnek tűnô pont megfogása
az erôs aljnövényzetű környezet és
a lebontott légvezeték miatt engem például
megtréfált. Ennél több kritikát
váltott ki a 292 kódú útkeresztezôdés,
amely sok pálya utolsó elôtti pontja volt.
A némi téblábolás után megtalált
pontról a nagy útra kipattanva túl korán
jött a befutó pontra vezetô útelágazás.
Talán szerencsésebb lett volna a 292 helyett az
úttól délkeletre lévô horpadásba
tenni a pontot, és onnan egyenesen bevezetni a pályákat
a célba. Ezzel csak minimálisan rövidültek
volna a pályák, és hosszabbodott volna a
befutó, de csökkent volna a szerencse szerepe.
Elismerésemet szeretném kifejezni a gördülékeny
rendezésért, nem utolsó sorban a gyors eredményközlésért,
ami a számítógépek korában
nem kis dolog.
Sajnos a váltóversenyekre nem tudtam ott maradni,
így a szombat esti eredményhirdetésrôl
nem tudok beszámolni. Aki idén nem volt ott, javaslom,
hogy jövôre próbáljon meg elmenni. Érdemes!
Csongrádi Jenô