Az egész csapat elérkezett ahhoz a hétvégéhez,
amire eddig készült. Itt volt az alkalom, hogy bizonyítsunk.
Július 24-én reggel 6-kor indultunk Budapestrôl.
Egész nap zötykölôdtünk a buszban.
Túlpörgetett buszunk elérte végsô
sebességét, a 80 km-t. Kisebb-nagyobb pihenôkkel
éjjel fél egykor révbe is értünk.
Elfoglaltuk szállásunkat az 5 csillagos úttörôtáborban.
A kaja viszont remek volt (az ebéd kivételével,
mert azt inkább meg sem kóstoltam a szaga miatt).
Péntek délután felkerekedtünk, s miután
már a svájciakat is kiszállítottuk
(ugyanis az a megtiszteltetés ért minket, hogy szállíthattuk
ôket), ránk is sor került. S ami még
nem volt, ugyanarra a terepre vittek ki bennünket, ahol a
verseny is volt. Az erdô lényegében a hazaihoz
hasonló, semmi flikk-flakk. Miután annyi idôt
töltöttünk kint a terepen, hogy már becsukott
szemmel is végigmentünk volna a pályán,
hazaszállítottak minket. Este kipróbálhattuk
az új "lyukasztókat". Ennek gyönyöreit
majd a Hungárián megláthatjátok.
Este már más helyen aludtunk, ez se volt jobb az
elôzônél, de legalább az egész
mezôny egy helyen volt.
Elérkezett a várva várt nap. Farkas Zsuzsitól,
Bencétôl és Deditôl vártunk jó
eredményt, de azért a serdülô lányoknál
is várt Páhy Tibi egy dobogót. Az álmok
azonban nem mindig teljesülnek, de a kemény munkának
meglett az eredménye. Bence kis híján elsô
lett, sajnos 43 másodperccel gyorsabbnak kellett volna
lennie. S jött a nap meglepetése: én, nevezetesen
Sinkó Jani. Senki nem gondolt volna arra, hogy a serdülôknél
is lesz egy dobogó. (Aki nem tudná, megemlíteném,
SZVSE-s vagyok. Egy kis reklám a "cégnek").
Most aztán kiszabadult a szellem a pokolból. Itt
szeretett edzônk, Gera Tibi belénk fektetett munkáját
és persze az utánpótlás edzôtáborokban
Páhy Tibi értünk tett kemény erôfeszítését
értem, ami úgy látszik nem volt
hiábavaló. Az egész csapat nagyon örült.
Most egy kicsit a pályákról: röviden
, jó volt. 45-tôl karantén volt, én
persze 135-re mentem, utolsó induló voltam. Páhy
Tibi az elsô perctôl fogva kint volt a rajtban, és
öntötte belénk a lelket (ez sem volt hiábavaló).
Az elsô beállásnál vehettük fel
a "kartont". Ez kb. 3 cm hosszú henger alakú
műanyag eszköz volt. Ezt kellett egy lyukba beilleszteni.
Elrajtoltam, s ahogy tanították, az elsô pontra
"biztonságosan" mentem. A pontok nagyon gyorsan
jöttek, s az elsô frissítônél utolértem
az elôttem indulót. Persze a hátára
odakerült rögtön a képzeletbeli felirat:
"follow me", de a pálya háromnegyede után
sikerült elszakadnom tôle (vérzett a szívem),
ezután már egyedül kellett navigálnom.
(A félreértések elkerülése érdekében:
ezután sem tévedtem el, és nem kezdtem el
sírni.) A befutónál a többiek már
tudhattak valamit, mert nagyon biztattak, hogy gyorsabban, gyorsabban,
mert ott vagy az elején.
Igazuk lett, tényleg ott voltam az elején, és
ahogy mondani szokás, az egyik szemem sírt, a másik
nevetett. Felhôtlen öröm töltött el,
s a többiek velem örültek. Ez a verseny most összejött.
Nehogy azt higgyék, hogy ez csak a szerencsén múlt.
Este az eredményhirdetés után volt a bankett,
ami nem igazán úgy sült el, ahogy mi azt képzeltük.
Másnap sor került a váltóra. Az eredeti
felállás a serdülô fiúknál
és lányoknál változott, ahol Csiki
helyett Fekete Ancsa indult, és Gyulai Peti helyett Valler
Feri, az elôzô napi eredmények miatt. Nos,
most ha valaki látta az eredményeket, jogosan merülhet
fel benne az a kérdés, hogy miért nem Domján
Zsuzsi esett ki. Hogy eloszlassam a kételyeket, Csiki bokája
megsérült a váltó OB-n, de azért
szerintem jobb lett volna az eredeti felállás, de
ezt ki tudhatta volna elôre.
Le merném fogadni, hogy jövôre a dobogó
legfelsô fokára fogtok majd állni. (Ez a Wawel
Kupa eredményeibôl ki is tűnt.)
A serdülô fiúknál és az ifi fiúknál
sem jött össze a dobogó, de az ifi lányok
szenzációsan szerepeltek, Zsuzsi nagyon nagyot futott.
Kár, hogy az elôzô napi nem jött neki
össze. Dóri nyolcadiknak hozta a váltót
elsô emberként, amit Timi harmadikra felhozott. Az
elsô helyen lévô oroszok és a második
helyen lévô csehek 10 perces elônnyel mentek
ki, ráadásul a cseh harmadik futó a bajnok
Omova volt... De Zsuzsi bravúrosat futott. Az átfutónál
az orosztól két perc, a csehtôl fél
perc hátránnyal jött át. A lányok
örömmámorban voltak, s Zsuzsi a végén
másodikként ért célba.
Ismét csak Páhy Tibire tudok hivatkozni: "Mindannyian
együtt a tenger vagyunk, de külön-külön
csupán egy-egy vízcsepp." Az EB-t végül
egy 1., két 2., egy 5. és két 6. hellyel
fejeztük be, de jövôre ez jobb lesz.
Sinkó János
Buknicz Tímea