Terepválasztás
Minden évben igyekezünk olyan terepet találni,
ami még nem unalomig leversenyzett és a vegetáció
a tavasz közepén élvezetes versenyzésre
kínál lehetôséget.
Az Öreg Kováccsal már tavaly is szemeztünk,
de csak idén jött össze. Itt legutóbb
több, mint 15 éve rendeztek tájfutó
versenyt, és az elsôdleges terepszemlén kiderült,
hogy a terepfedettség is kifehéredett, tehát
alkalmas lesz kétnapos rangsoroló verseny lebonyolítására.
Az pedig, hogy a célhely egy volt katonai gyakorlótéren
lesz, manapság már szinte elvárás.
Térképhelyesbítô gárdánk
a téli holt szezonban ér rá a terepi munka
elvégzésére, amit viszont a hóhelyzet
egyik napról a másikra meg tud határozni.
Az idei havas február tehát csúsztatta az
utolsó, ám kétségtelenül döntô
fontosságú terepszemlék idôpontjait.
Szoros együttműködés
Úgy döntöttünk, idén alapjaiban megváltoztatjuk
a rendezést és a két klub (TIPO és
OSC) észszerűsíti a feladatok elvégzését.
Utólag nem tudom megmondani, hogy így volt-e több
munka, vagy hagyományosan, mindenesetre ezt az irányt
érdemes fejlesztenünk, mert így legalább
elvileg csökkenthetô (pl. egy objektum kistekkelésének
darabszáma levihetô 1-re).
A kooperáció egyébként leginkább
a terepi munkákban, a számítógépes
értékelésben és a gyerekversenyben,
valamint a nyomdai munkákban nyilvánult meg.
Ez utóbbiról röviden annyit, hogy elôre
benyomtatott pályákat készítettünk
a mezôny kb. 2/3-ának.
A pénteki sprint
Péntek délután 1:10000-es méretarányú, színes, fénymásolt térképen, háromféle pályán versenyezhettek az érdeklôdôk. 52 lelkes tájfutó vágott neki a rövid, sok pontos pályáknak és 56 elégedett futó érkezett célba. Még sötétedés elôtt.
SEMMELWEIS-TIPO KUPA 1. nap
Errôl a versenyrôl versenyzôként írok,
mivel ez a nap volt a tiposoké.
A rajtba valóban sokat kellett menni, de ez a terepnek
köszönhetô: a cél egy aránylag keskeny,
bokros réten, amit keletrôl nagy kiterjedésű
bozót, nyugatról település határol.
De így legalább ezt a sok szintet még versenyidôn
kívül, nem rohanva kellett felvenni (ha idôben
sikerült elindulni a rajtba). A pályán pedig
jött a kárpótlás: alig pár méter
szint, technikás pontok, gyönyörű üdezöld
szônyeg a tiszta erdôben, majd lefutás a hegyrôl.
A pályák vonalvezetését a kerítések
és a szigorú védelem alatt álló
Lábas-hegy befolyásolták mindkét nap.
Tájbringa verseny
Még erre is szombaton került sor. A rajtválasztással
itt sem voltunk könnyű helyzetben, ugyanis nincs a
hegytetôre felvivô olyan út, amin a kerékpárt
is föl lehet tolni. Pontosabban nem volt, már van
(igaz, ehhez egy fejsze is szükségeltetett).
Kevés pont, hosszú, útvonalválasztós
átmenetek jellemezték a pályát, mindenhol
jól bringázható erdei utakon. Sôt,
a végén a dózerúton lefele akár
53 km/ó-val is lehetett száguldani.
SEMMELWEIS-TIPO KUPA 2. nap
Az OSC rendezôi számára a "hab a tortán".
A felvezetés már az elôzô napokon megtörtént,
így vasárnap hajnalban csak az elôfutóknak
kellett felölteniük bozótruhájukat. A
pontok a helyükön, indulhat a verseny.
A pályaadatokkal akadt egy kis gubanc, ami a szimbólragasztáskor
vált gyanússá. Számítógépes
programmal készítettük a szimbólokat,
ami a pontok kódjából önállóan
kiszámolja a pálya hosszát, azok koordinátái
ismeretében. Ide csúszhatott be valamiféle
hiba, mivel teljesen más hosszakat számolt egyes
pályákon, mint amiket tervezéskor mértünk.
Úgyhogy a szimbólon szereplô hosszakat fenntartással
kell kezelni.
Eznapi rajt is magasra került, de közelebb.
A pályák tervezésében magam is részt
vettem, a célban meg csak vártuk a befutókat...
Pedig emlékeim szerint a maiban sincs sok szint és
gyorsak a pályák. Végre negyven-valahány
körül kezdtek beérkezni a versenyzôk.
A gyerekverseny is zajlik három, eltérô hosszúságú
pályán, hatalmas az érdeklôdés.
A "terep adta lehetôségek" miatt szalagozása
közel haladt a befutóhoz (ezt utólag néhányan
szóvá is tették, bár a szalagok színe
messzemenôkig különbözött, így
esélytelen volt összekeverni).
Szépen érkeznek be a versenyzôk, lassan lehet
nekikészülôdni az eredményhírdetéshez.
Apropó, eredményközlés. Ebben némi
hiányosságot mutattunk, sajnos lassan ment, ami
abból adódott, hogy most használtuk elôször
ezt a programot (OSC) és ismerkedni kellett a rendszerrel.
Eredményhirdetés és díjak
Állítom, ez az egyik legnehezebb része
a versenyszervezésnek. Kitalálni, hogy melyik kategória
dobogósai éppen minek fognak örülni,
nem könnyű. Valljuk be, az ember még saját
maga sem tudná hirtelen megmondani, milyen ajándékot
szeretne kapni. (Ez világosan kiderült még
tavaly, amikor a levelezôlistán klubtársam
feltette ezt a kérdést és mindössze
két válasz érkezett.) Lényeg, hogy
nem kis energiát (és pénzt) áldoztunk
arra, hogy "normális" díjakat szerezzünk
be. Hogy sikerült-e, annak a helyezettek a megmondhatói.
Az eredményhirdetés egyébként nem
sikerült zökkenômentesre, az F14C kategóriától
ezúton is elnézést kérek, saját
hibánkból nem sikerült elsôre kihirdetni.
Köszönjük, hogy eljöttetek és találkozunk
jövôre, de hol?
Nagy Orsolya