Három nap-négy verseny
Semmelweis ­ TIPO ­ Semmelweis 1999. április 23-25., Vértesszôlôs

Terepválasztás

Minden évben igyekezünk olyan terepet találni, ami még nem unalomig leversenyzett és a vegetáció a tavasz közepén élvezetes versenyzésre kínál lehetôséget.
Az Öreg Kováccsal már tavaly is szemeztünk, de csak idén jött össze. Itt legutóbb több, mint 15 éve rendeztek tájfutó versenyt, és az elsôdleges terepszemlén kiderült, hogy a terepfedettség is kifehéredett, tehát alkalmas lesz kétnapos rangsoroló verseny lebonyolítására. Az pedig, hogy a célhely egy volt katonai gyakorlótéren lesz, manapság már szinte elvárás. Térképhelyesbítô gárdánk a téli holt szezonban ér rá a terepi munka elvégzésére, amit viszont a hóhelyzet egyik napról a másikra meg tud határozni. Az idei havas február tehát csúsztatta az utolsó, ám kétségtelenül döntô fontosságú terepszemlék idôpontjait.

Szoros együttműködés
Úgy döntöttünk, idén alapjaiban megváltoztatjuk a rendezést és a két klub (TIPO és OSC) észszerűsíti a feladatok elvégzését. Utólag nem tudom megmondani, hogy így volt-e több munka, vagy hagyományosan, mindenesetre ezt az irányt érdemes fejlesztenünk, mert így legalább elvileg csökkenthetô (pl. egy objektum kistekkelésének darabszáma levihetô 1-re).
A kooperáció egyébként leginkább a terepi munkákban, a számítógépes értékelésben és a gyerekversenyben, valamint a nyomdai munkákban nyilvánult meg.
Ez utóbbiról röviden annyit, hogy elôre benyomtatott pályákat készítettünk a mezôny kb. 2/3-ának.

A pénteki sprint

Péntek délután 1:10000-es méretarányú, színes, fénymásolt térképen, háromféle pályán versenyezhettek az érdeklôdôk. 52 lelkes tájfutó vágott neki a rövid, sok pontos pályáknak és 56 elégedett futó érkezett célba. Még sötétedés elôtt.

SEMMELWEIS-TIPO KUPA 1. nap

Errôl a versenyrôl versenyzôként írok, mivel ez a nap volt a tiposoké.
A rajtba valóban sokat kellett menni, de ez a terepnek köszönhetô: a cél egy aránylag keskeny, bokros réten, amit keletrôl nagy kiterjedésű bozót, nyugatról település határol. De így legalább ezt a sok szintet még versenyidôn kívül, nem rohanva kellett felvenni (ha idôben sikerült elindulni a rajtba). A pályán pedig jött a kárpótlás: alig pár méter szint, technikás pontok, gyönyörű üdezöld szônyeg a tiszta erdôben, majd lefutás a hegyrôl.
A pályák vonalvezetését a kerítések és a szigorú védelem alatt álló Lábas-hegy befolyásolták mindkét nap.

Tájbringa verseny

Még erre is szombaton került sor. A rajtválasztással itt sem voltunk könnyű helyzetben, ugyanis nincs a hegytetôre felvivô olyan út, amin a kerékpárt is föl lehet tolni. Pontosabban nem volt, már van (igaz, ehhez egy fejsze is szükségeltetett).
Kevés pont, hosszú, útvonalválasztós átmenetek jellemezték a pályát, mindenhol jól bringázható erdei utakon. Sôt, a végén a dózerúton lefele akár 53 km/ó-val is lehetett száguldani.

SEMMELWEIS-TIPO KUPA 2. nap

Az OSC rendezôi számára a "hab a tortán". A felvezetés már az elôzô napokon megtörtént, így vasárnap hajnalban csak az elôfutóknak kellett felölteniük bozótruhájukat. A pontok a helyükön, indulhat a verseny.
A pályaadatokkal akadt egy kis gubanc, ami a szimbólragasztáskor vált gyanússá. Számítógépes programmal készítettük a szimbólokat, ami a pontok kódjából önállóan kiszámolja a pálya hosszát, azok koordinátái ismeretében. Ide csúszhatott be valamiféle hiba, mivel teljesen más hosszakat számolt egyes pályákon, mint amiket tervezéskor mértünk. Úgyhogy a szimbólon szereplô hosszakat fenntartással kell kezelni.
Eznapi rajt is magasra került, de közelebb.
A pályák tervezésében magam is részt vettem, a célban meg csak vártuk a befutókat... Pedig emlékeim szerint a maiban sincs sok szint és gyorsak a pályák. Végre negyven-valahány körül kezdtek beérkezni a versenyzôk.
A gyerekverseny is zajlik három, eltérô hosszúságú pályán, hatalmas az érdeklôdés. A "terep adta lehetôségek" miatt szalagozása közel haladt a befutóhoz (ezt utólag néhányan szóvá is tették, bár a szalagok színe messzemenôkig különbözött, így esélytelen volt összekeverni).
Szépen érkeznek be a versenyzôk, lassan lehet nekikészülôdni az eredményhírdetéshez. Apropó, eredményközlés. Ebben némi hiányosságot mutattunk, sajnos lassan ment, ami abból adódott, hogy most használtuk elôször ezt a programot (OSC) és ismerkedni kellett a rendszerrel.

Eredményhirdetés és díjak

Állítom, ez az egyik legnehezebb része a versenyszervezésnek. Kitalálni, hogy melyik kategória dobogósai éppen minek fognak örülni, nem könnyű. Valljuk be, az ember még saját maga sem tudná hirtelen megmondani, milyen ajándékot szeretne kapni. (Ez világosan kiderült még tavaly, amikor a levelezôlistán klubtársam feltette ezt a kérdést és mindössze két válasz érkezett.) Lényeg, hogy nem kis energiát (és pénzt) áldoztunk arra, hogy "normális" díjakat szerezzünk be. Hogy sikerült-e, annak a helyezettek a megmondhatói.
Az eredményhirdetés egyébként nem sikerült zökkenômentesre, az F14C kategóriától ezúton is elnézést kérek, saját hibánkból nem sikerült elsôre kihirdetni.
Köszönjük, hogy eljöttetek és találkozunk jövôre, de hol?

Nagy Orsolya