Gondolatok az utánpótláskorú versenyzôk téli edzôtáborozásáról

Amikor megbízást kaptam az MTFSZ-tôl, hogy az utánpótlás korú versenyzôkkel foglalkozzam, két kiemelten fontos célkitűzést fogalmaztam meg:

Rövidtávon: 1998-ban úgy felkészíteni csapatainkat, hogy az ifi EB-n méltó ellenfelei legyenek a külföldi riválisoknak.
Távlati célként: felderíteni a fiatal tehetségeket és több éven át nyomon követni fejlôdésüket. Edzôikkel együtt gondolkodva, olyan programot biztosítani számukra, amely e fejlôdést elôsegíti.
Végsô cél pedig az kell legyen, hogy megfelelô korban olyan fizikai és technikai szintet érjenek el, melynek alapján a szövetségi kapitány a junior, ill. felnôtt keret kialakításánál is számíthat rájuk.
Már akkor megfogalmaztam, és ma is természetesnek tartom, hogy a gyerekek edzôik programja és irányítása mellett egyesületeikben készüljenek.
Fôként a fizikai felkészítésben van ennek jelentôsége.
Én az edzôtáborok néhány napját arra próbálom felhasználni, hogy megfelelô pályák kialakításával a versenyzéssel kapcsolatos technikai hiányosságokat korrigáljam.
Nos, a "Tájoló" 10. számának 232. oldalán meghirdetett edzôtáborok a fenti elképzelés szerves részét képezik. (Egyébbként az elsô edzôtáborról már a "Tájoló" 9. számának 211-es oldalán találhatók részletes információk.)
Több alkalommal kértem edzô sporttársaimat, hogy hívják fel figyelmemet egy-egy tehetséges versenyzôjükre, ill. küldjék el ôket ezekre a táborokra. Voltak, akik éltek a lehetôséggel, mások pedig inkább kifogásaikat hangoztatták. Ennek ellenére, úgy gondolom, beindult egy folyamat, melyet folytatni érdemes. Ez utóbbi megjegyzésemet a következôkre alapozom.
Mielôtt bárki elfogultsággal vádolna, le kell szögeznem, hogy ezt a munkát én egyedül (fôként, hogy Székesfehérváron lakom) képtelen lennék elvégezni.
Kialakult azonban egy olyan stáb, amely jóban-rosszban, a legkritikusabb körülmények között is kitartott mellettem.
Vásárhelyi Tass: a gazdasági mindenes. Intézi a szállás, utazás, rajtszám, másolás stb. ügyeket. Fáradhatatlan türelmes.
Mitró Zoli: a legszolgálatrakészebb sofôr-tájfutó. A gyerekek érdekében mindenre hajlandó. Gyakran segít a pályák bontásánál is.
Laták Rudi: mikrobuszával bármikor rendelkezésünkre áll. Télen hólánccal a leglehetetlenebb rajthelyeket is megközelítette.
Prill László: a felvezetésben állandó segítségem. Mikrobuszával segít a versenyzôk szállításában.
Feltétlen szólnom kell két edzô sporttársamról, akik házigazdaként mindent elkövetnek a tábor sikeres lebonyolítása érdekében: Zalaegerszegen Fehér Ferenc, Kiskunhalason pedig Gera Tibor.
Köszönjük a Balassi Bálint Határrendészeti Szakközépiskola vezetôinek, hogy az autóbuszt az edzôtáborok céljából a rendelkezésünkre bocsájtották.
Köszönjük a Fômterv Rt.-nek a térképek színes fénymásolásában nyújtott segítségét.

Most pedig néhány adat a táborokról

Miként korábban is megjegyeztem, fôként technikai elemeket gyakoroltunk.
Módszerem: általában rövid pályák, sok ellenôrzôponttal. (Néhány edzôtôl meg is kapom érte a kritikát.)
Ez természetesen azt jelenti, hogy a versenyzô egy rajthelyrôl legalább két pályát teljesít.
Elônye:
­ Egy esetleg elrontott pálya nem szegi kedvét, koncentrál a második pályára. Megfelelô indítási idôköz áll rendelkezésre, hisz párhuzamosan két versenyzô indítható.
­ Térképek cserélhetôk.
Elképzelésem szerint, aki mindkét pályát teljesíti, megkapja a megfelelô terhelést. A kevésbé felkészült, esetleg maródi versenyzô pedig 1 pályát teljesít.
Gyakran kritizálnak, mondván: az edzôtáborok létszáma magas és a pályák kialakítása a kezdôkhöz igazodik.
Az elsô megállapítás valóban igaz. Ezzel azonban az útiköltség versenyzôt terhelô része arányosan csökken, hisz a támogatás részben az MTFSZ-tôl, másrészt pedig a BTFSZ-tôl származik.
Ami pedig a pályák kialakítását illeti, a kételkedôknek talán meg kellene kérdezni azokat, akik részt vettek a táborozáson. Ebben a vonatkozásban úgy gondolom a felsoroltak nyilatkozhatnának: Sprok Bence, Scultéty Márton, Dedinszky Imre, Gyulai Tamás és mások. Úgy gondolom továbbá, ha olyan gyenge pályák lennének, nem jönnének hozzánk táborba a felnôttek és a juniorok közül is néhányan. Pl.: Vajda Zsolt, Eke Zoli, Harkányi Zoli, Makrai Évi, Zsebeházy Eszter stb.
Az érdeklôdôknek szívesen megmutatom az edzôtáborozások térképanyagát, amelyrôl dokumentációt vezetek.

Részletezve:
1. edzôtábor (1998. november 21-23.)
Központ: Székesfehérvár
11 pálya, 38 550 m / 127 ell. pont
Résztvevôk: 51 fô
Válogatottak: 21 fô, 10 leány, 11 fiú
2. edzôtábor (1998. december 27-30.)
Központ: Zalaegerszeg
11 pálya, 39 630 m / 128 ell. pont
Résztvevôk: 39 fô
Válogatottak: 9 fô, 4 leány, 5 fiú
(Ebben az idôpontban több egyesület saját edzôtábort tartott! Pl.: SZV, DTC, PVS stb.)
3. edzôtábor (1999. január 23-25.)
Központ: Kiskunhalas
8 pálya, 34 800 m / 117 ell. pont
Résztvevôk: 64 fô
Válogatottak: 16 fô, 8 leány, 8 fiú
4. edzôtábor (1999. március 6-8.)
Központ: Gánt
10 pálya, 37 840 m / 137 ell. pont
Résztvevôk: 79 fô
Válogatottak: l9 fô, 10 leány, 9 fiú
A február 13­15-re meghirdetett edzôtábor elmaradt (Pécs).

Válogatottak és az edzôtáborok

Nem szeretném fetisizálni az edzôtáborok jótékony hatását, de feltűnô, hogy a válogatottak egy része nem használta ki ezt a lehetôséget. Voltak olyanok, akik egyetlen táborban sem vettek részt. Van, akinél ez érthetô, hisz a junior válogatottban is érdekelt, tehát ott edzett, de a többiek?
A fiúknál és lányoknál egy-egy fô vett részt az összes edzôtáboron. Három olyan srácot szeretnék kiemelni a kicsik közül, akiknél a fejlôdés leginkább tettenérhetô: Pelyhe Dani, Szűcs Levi és Zsebeházy Isti. Hozzáállásuk példaértékű. Mindent elkövetnek annak érdekében, hogy az összes pályát teljesítsék. Eredményeik pedig egyre biztatóbbak. Ma még túl fiatalok, bár ki tudja? A válogató versenyek (május 1­2., ill. május 8­9.) sok mindenre választ adnak.
A 4 edzôtábor összesítve:
40 pálya: 150 820 m / 509 ell. pont
Részt vett összesen 233 fô
Az érdeklôdés minden alkalommal óriási volt. Ennek természetesen nagyon örülünk. Kérjük azonban az edzôket, hogy teljesen kezdôket csak kísérôvel küldjenek az edzôtáborokba.

Páhy Tibor