Amikor megbízást kaptam az MTFSZ-tôl, hogy az utánpótlás korú versenyzôkkel foglalkozzam, két kiemelten fontos célkitűzést fogalmaztam meg:
Rövidtávon: 1998-ban úgy felkészíteni
csapatainkat, hogy az ifi EB-n méltó ellenfelei
legyenek a külföldi riválisoknak.
Távlati célként: felderíteni
a fiatal tehetségeket és több éven át
nyomon követni fejlôdésüket. Edzôikkel
együtt gondolkodva, olyan programot biztosítani számukra,
amely e fejlôdést elôsegíti.
Végsô cél pedig az kell legyen, hogy
megfelelô korban olyan fizikai és technikai szintet
érjenek el, melynek alapján a szövetségi
kapitány a junior, ill. felnôtt keret kialakításánál
is számíthat rájuk.
Már akkor megfogalmaztam, és ma is természetesnek
tartom, hogy a gyerekek edzôik programja és irányítása
mellett egyesületeikben készüljenek.
Fôként a fizikai felkészítésben
van ennek jelentôsége.
Én az edzôtáborok néhány napját
arra próbálom felhasználni, hogy megfelelô
pályák kialakításával a versenyzéssel
kapcsolatos technikai hiányosságokat korrigáljam.
Nos, a "Tájoló" 10. számának
232. oldalán meghirdetett edzôtáborok a fenti
elképzelés szerves részét képezik.
(Egyébbként az elsô edzôtáborról
már a "Tájoló" 9. számának
211-es oldalán találhatók részletes
információk.)
Több alkalommal kértem edzô sporttársaimat,
hogy hívják fel figyelmemet egy-egy tehetséges
versenyzôjükre, ill. küldjék el ôket
ezekre a táborokra. Voltak, akik éltek a lehetôséggel,
mások pedig inkább kifogásaikat hangoztatták.
Ennek ellenére, úgy gondolom, beindult egy folyamat,
melyet folytatni érdemes. Ez utóbbi megjegyzésemet
a következôkre alapozom.
Mielôtt bárki elfogultsággal vádolna,
le kell szögeznem, hogy ezt a munkát én egyedül
(fôként, hogy Székesfehérváron
lakom) képtelen lennék elvégezni.
Kialakult azonban egy olyan stáb, amely jóban-rosszban,
a legkritikusabb körülmények között
is kitartott mellettem.
Vásárhelyi Tass: a gazdasági mindenes.
Intézi a szállás, utazás, rajtszám,
másolás stb. ügyeket. Fáradhatatlan
türelmes.
Mitró Zoli: a legszolgálatrakészebb
sofôr-tájfutó. A gyerekek érdekében
mindenre hajlandó. Gyakran segít a pályák
bontásánál is.
Laták Rudi: mikrobuszával bármikor
rendelkezésünkre áll. Télen hólánccal
a leglehetetlenebb rajthelyeket is megközelítette.
Prill László: a felvezetésben állandó
segítségem. Mikrobuszával segít a
versenyzôk szállításában.
Feltétlen szólnom kell két edzô sporttársamról,
akik házigazdaként mindent elkövetnek a tábor
sikeres lebonyolítása érdekében: Zalaegerszegen
Fehér Ferenc, Kiskunhalason pedig Gera Tibor.
Köszönjük a Balassi Bálint Határrendészeti
Szakközépiskola vezetôinek, hogy az autóbuszt
az edzôtáborok céljából a rendelkezésünkre
bocsájtották.
Köszönjük a Fômterv Rt.-nek a térképek
színes fénymásolásában nyújtott
segítségét.
Most pedig néhány adat a táborokról
Miként korábban is megjegyeztem, fôként
technikai elemeket gyakoroltunk.
Módszerem: általában rövid pályák,
sok ellenôrzôponttal. (Néhány edzôtôl
meg is kapom érte a kritikát.)
Ez természetesen azt jelenti, hogy a versenyzô egy
rajthelyrôl legalább két pályát
teljesít.
Elônye:
Egy esetleg elrontott pálya nem szegi kedvét,
koncentrál a második pályára. Megfelelô
indítási idôköz áll rendelkezésre,
hisz párhuzamosan két versenyzô indítható.
Térképek cserélhetôk.
Elképzelésem szerint, aki mindkét pályát
teljesíti, megkapja a megfelelô terhelést.
A kevésbé felkészült, esetleg maródi
versenyzô pedig 1 pályát teljesít.
Gyakran kritizálnak, mondván: az edzôtáborok
létszáma magas és a pályák
kialakítása a kezdôkhöz igazodik.
Az elsô megállapítás valóban
igaz. Ezzel azonban az útiköltség versenyzôt
terhelô része arányosan csökken, hisz
a támogatás részben az MTFSZ-tôl, másrészt
pedig a BTFSZ-tôl származik.
Ami pedig a pályák kialakítását
illeti, a kételkedôknek talán meg kellene
kérdezni azokat, akik részt vettek a táborozáson.
Ebben a vonatkozásban úgy gondolom a felsoroltak
nyilatkozhatnának: Sprok Bence, Scultéty Márton,
Dedinszky Imre, Gyulai Tamás és mások. Úgy
gondolom továbbá, ha olyan gyenge pályák
lennének, nem jönnének hozzánk táborba
a felnôttek és a juniorok közül is néhányan.
Pl.: Vajda Zsolt, Eke Zoli, Harkányi Zoli, Makrai Évi,
Zsebeházy Eszter stb.
Az érdeklôdôknek szívesen megmutatom
az edzôtáborozások térképanyagát,
amelyrôl dokumentációt vezetek.
Részletezve:
1. edzôtábor (1998. november 21-23.)
Központ: Székesfehérvár
11 pálya, 38 550 m / 127 ell. pont
Résztvevôk: 51 fô
Válogatottak: 21 fô, 10 leány, 11 fiú
2. edzôtábor (1998. december 27-30.)
Központ: Zalaegerszeg
11 pálya, 39 630 m / 128 ell. pont
Résztvevôk: 39 fô
Válogatottak: 9 fô, 4 leány, 5 fiú
(Ebben az idôpontban több egyesület saját
edzôtábort tartott! Pl.: SZV, DTC, PVS stb.)
3. edzôtábor (1999. január 23-25.)
Központ: Kiskunhalas
8 pálya, 34 800 m / 117 ell. pont
Résztvevôk: 64 fô
Válogatottak: 16 fô, 8 leány, 8 fiú
4. edzôtábor (1999. március 6-8.)
Központ: Gánt
10 pálya, 37 840 m / 137 ell. pont
Résztvevôk: 79 fô
Válogatottak: l9 fô, 10 leány, 9 fiú
A február 1315-re meghirdetett edzôtábor
elmaradt (Pécs).
Válogatottak és az edzôtáborok
Nem szeretném fetisizálni az edzôtáborok
jótékony hatását, de feltűnô,
hogy a válogatottak egy része nem használta
ki ezt a lehetôséget. Voltak olyanok, akik egyetlen
táborban sem vettek részt. Van, akinél ez
érthetô, hisz a junior válogatottban is érdekelt,
tehát ott edzett, de a többiek?
A fiúknál és lányoknál egy-egy
fô vett részt az összes edzôtáboron.
Három olyan srácot szeretnék kiemelni a kicsik
közül, akiknél a fejlôdés leginkább
tettenérhetô: Pelyhe Dani, Szűcs Levi és
Zsebeházy Isti. Hozzáállásuk példaértékű.
Mindent elkövetnek annak érdekében, hogy az
összes pályát teljesítsék. Eredményeik
pedig egyre biztatóbbak. Ma még túl fiatalok,
bár ki tudja? A válogató versenyek (május
12., ill. május 89.) sok mindenre választ
adnak.
A 4 edzôtábor összesítve:
40 pálya: 150 820 m / 509 ell. pont
Részt vett összesen 233 fô
Az érdeklôdés minden alkalommal óriási
volt. Ennek természetesen nagyon örülünk.
Kérjük azonban az edzôket, hogy teljesen kezdôket
csak kísérôvel küldjenek az edzôtáborokba.
Páhy Tibor