A sportolókat férfiakat és nôket egyaránt mindinkább érdeklik azok a hatások, amelyeket étrendjük diétájuk sportteljesítményükre gyakorol. Ma már ismeretes, hogy a megfelelô diéta a megfelelô edzéssel és felkészítéssel egybekötve jelentôsen fokozhatja a sportteljesítményt.
Az alábbi cikksorozatban közöltek az 1991 februárjában
a svájci Lausanne városban tartott nemzetközi
tudományos konferencia fôbb megállapításain
alapulnak. E rendezvény célja nemzetközi közmegegyezés
kialakítása volt a táplálékok,
táplálkozás és a sportteljesítmény
összefüggéseirôl feltárt ismeretek
összesítésével.
Energia és testgyakorlás
Hogyan tárolja a szervezet az energiát?
Táplálékaink elsôsorban szénhidrát-
és zsírtartalmuk útján biztosítanak
számunkra energiát. A zsírt a szervezet addig
tárolja, amíg annak felhasználása
iránt szükség nem mutatkozik.
A szénhidrátok akár cukrok, akár
keményítôvegyületek a szervezetben
lebontódnak, és glikogén, azaz számos
egymással kapcsolt cukormolekula formájában
tárolódnak.
A glikogén egy részét a máj tárolja,
s innen a vércukorszint "feltöltéséhez"
használódik fel az agy számára nélkülözhetetlen
glükóz-ellátás szinten tartása
érdekében, míg a fennmaradó nagyobbik
részét maguk az izmok tárolják.
A glikogénnel együtt víz is tárolódik,
mégpedig minden egyes gramm glikogénre számítva
3 gramm víz. A csupán egy vagy két edzési
menet után észlelt testsúlyveszteség
az elégetett "tüzelôanyag" és
a tárolt víz verejtékezés útján
történt vesztésébôl ered.
A zsírt a zsírszövetek és az izomsejtek
tárolják. A zsírszövet sejtjei egyszerű
tároló tartályként működnek,
amely a fokozott zsírfelvétel kapcsán kitágul,
koplaláskor viszont összehúzódik. A
zsírmolekulák lebontásakor zsírsavak
és glicerin szabadulnak fel, amelyeket azután a
vér szállít az izmokba, ahol felhasználódnak.
Az átlagos vékony testalkatú felnôtt
férfi szervezete mintegy 15 százalék zsírt,
a hasonló testalkatú felnôtt nôé
pedig mintegy 25 százalék zsírt tartalmaz.
A hosszútávfutás élvonalát
képviselô sportolók testében ennél
is jóval kevesebb a zsírtartalom, de még
ez is elegendô arra, hogy izmaikat több napon át
ellássa az alacsony intenzitású testgyakorlás
céljára szükséges tüzelôanyaggal.
Hogyan használja fel a szervezet ezt az energiát?
Futás közben szervezetünk a futás sebességével
egyenes arányban használ el energiát. Ha
ez az energia nem pótlódik éppen olyan gyorsan,
mint ahogy felhasználódik, izmaink nem képesek
munkájukat az eddigi ütemben folytatni, ezért
vagy futásunk lassítására, vagy éppenséggel
leállásra kényszerülünk.
A testgyakorlás során munkát végzô
izmok az általuk tárolt energiát kinetikai
(mozgási) energiává és hôvé
alakítják át. Ez a folyamat leginkább
egy égéssel üzemeltetett gép működésére
emlékeztet, melynek során a kémiai energia
(a tüzelôanyag) mechanikai energiává
alakul át.
Energia akkor termelôdik, amikor a parányi erôművekként
működô izomsejtek oxigén jelenlétében
szénhidrátokat és zsírokat elégetve
az adenozin-trifoszfát ATP néven ismert biokémiai
terméket hozzák létre. Az ATP az az anyag,
amely az izommunka néven ismert tevékenységet
ténylegesen elvégzi.
E folyamatot aerob anyagcserének (aerob metabolizmusnak)
nevezik, mivel oxigént igényel.
ATP oxigén hiányában is termelôdhet,
de ez esetben kizárólag szénhidrátból,
zsír felhasználása nélkül jön
létre. Ezt a folyamatot nevezik anaerob anyagcserének
(anaerob metabolizmusnak).
Azt, hogy a szervezet a két eltérô energiatermelô
folyamat melyikét választja, többféle
és igen változó tényezô befolyásolja.