1999. március 1213.
Hasznos információkat közlô kedvelt
lapomból, a Tájolóból szereztem tudomást
az izraeli kétnapos versenyrôl. Adatgyűjtés,
térképek, útikönyvek böngészése,
sôt Vancsik Nándi korábbi izraeli beszámolóját
újraolvasván március 1-jén érkeztem
nejemmel a késô tavaszias Izraelbe. Míg otthon
a Kárpát-medencében a természet, a
tájfutás téli álmát aluszsza,
addig ezen idôszakban Izraelben minden zöld és
üde, és "pezseg" a tájfutó
élet. Késôbb fordul a kocka, és a növényvilágot
a szerteágazó öntözôrendszerek ellenére
téli kopárságúvá égeti
a 7-8 hónapig tartó hôség.
Március 6-án West Caesarea római kori fôváros
tengerparti részén fôleg szponzorokat csalogató
helyi jellegű népszerűsítô versenyen
kóstolgattam a közel-keleti terepet. A "profik"
5 és 7 km-es pályái a római vízvezeték,
tengerparti üdülôk árnyékában
kanyarogtak a homokdűnés terepen. Családias
hangulat, jelentkezés, rajt, cél ugyanazon asztaltól
borsos nevezési díjért.
Március 12-én rövidtávú bajnoki
verseny a Ben Gourion reptér közelségében
Tel Hadidban. Jelzés-szalagozás teljes hiánya
pillanatnyi aggodalommal tölt el hol a verseny? ,
de a telefonon kért segítség a román
származású, készséges Bihari
Zoli és Buda Marcel tájfutók személyében
hamarosan megérkezik.
3000-5160 m hosszúságúra tervezett 6 pályán
osztozik a 20 kategória 300 versenyzôje. Tízezres
térkép, kômezôk, kaktuszos olívaligetek
és hôség jellemzi a versenyt. Másnap
normál távú verseny 150 km-re északra,
Nazaret közelségében. A Beit Keshet Kibuc nevét
viselô térkép elsô ránézésre
ismertté válik magyar termék. Eredmények
a két verseny százalékos összegezésébôl
kerekednek ki.
F50-ben a gyôztes finn, valamint jómagam harmadik
helyezett képviseltük a külföldi mezônyt.
Bogdanovits András