Kibérelték a bajnoki dobogót

Gyuszi, a legidősebb fiú kajakozik, öccse András már több mint két éve tájfutó, és a két legifjabb testvér Zsuzsa és Anikó természetesen szintén tájfutó. Nem is akármilyen. Az idén sorra nyerték a bajnokságokat. Összesen 9 aranyérmet gyűjtöttek, de 11-szer álltak a dobogón, sőt Andrással együtt 12-szer. Azt hiszem már többen tudják, hogy kikről van szó. A Fekete családról, ahol minden gyerek komolyan sportol, és mindnyájan kitűnő eredményeket érnek el. De nemcsak a gyerekek. Már apu is több versenyen indult, sőt anyu is kipróbálta a tájfutást, de ő inkább gombát szeret szedni – meséli Ancsa, amikor a budapesti szövetségben a Kőbányai Tájfutó Klub két kiválóságának eredményeiről, terveiről beszélgetünk.
– Hogyan lettetek tájfutók, sportoltatok valamit korábban is?
– Mindig sportoltunk. Úszni tanultunk, majd teniszeztünk, de az első igazi sportág, amivel megismerkedtünk, az a kajakozás volt. 8-9 éves korunkban hetente hatszor edzettünk. Ebből a sportágból hoztuk azt a küzdőszellemet, amely mai eredményeinkhez is hozzásegít. Később iskolai szinten atlétizáltunk, majd amikor Zsuzsi egyik osztálytársa megmutatta egy tájfutó verseny térképét, úgy gondoltuk ezt ki kell próbálni. Első versenyünk a Vadaskertben volt, nagyon tetszett, mert nemcsak futni kellett, hanem a pontot is meg kellett találni, ami nagy élmény.
– Hogyan folytatódott az ismerkedés tájfutással?
– Jártunk szorgalmasan a Fabulon edzéseire, ahol Valkony Feri bácsi foglalkozott velünk. Egyre több versenyen indultunk, javultak eredményeink és már 97-ben Zsuzsa tagja volt a váltó OB-n győztes Fabulon csapatának.
Edzéseken fizikailag Zsuzsa a jobb – teszi hozzá Feri bácsi. A versenyeken a sprint Ancsa kedvence. Nem is csoda, hiszen egymást követő két évben nyert ebben a számban országos bajnokságot.
– Hogyan osztoztatok az idei bajnokságokon?
– Testvériesen. A váltó-, a csapat- és az egyesületi váltóbajnokságon mindketten tagjai voltunk a bajnok csapatnak. A két egyéni bajnokság közül a rövidtávút Ancsa, a klasszikus távút Zsuzsa nyerte.
– Akkor teljesen egyformán nyertetek bajnokságot. Nem egészen – szól közbe Feri bácsi. Zsuzsa ugyanis megnyerte a parktájfutó OB-t, felnőtt versenyzőket utasítva maga mögé, miután itt nincs korosztályos bajnokság.
– Mindketten tagjai vagytok az országos és budapesti utánpótlás válogatottnak. Közös edzéseken, edzőtáborokon, nemzetközi versenyeken vesztek részt. Hogyan segíti ez a technikai fejlődéseteket?
– A válogatott edzőtáborok nagyon jók, nagyon hasznosak. A sok pörgös pálya nemcsak technikailag nyújt gyakorlási lehetőséget, hanem taktikai felkészülésünket is elősegíti. A külföldi versenyek hangulata, az ismeretlen, más jellegű terep, a kitűnő ellenfelek pedig az előzőkön kivül a pszichikai felkészülést segíti elő.
– Milyen külföldi versenyeken jártatok az idén és melyik volt a legemlékezetesebb?
– Indultunk a szlovák GP versenyen, a németországi ifi EB-n, a lengyelországi Wawel kupán, a svájci 6 naposon, a csehországi Zlinben a VR versenyen és az osztrák nemzeti bajnokságon.
Mindezek közül a svájci verseny volt a legemlékezetesebb. Fantasztikus volt a táj szépsége, remek a szervezés és egészen külölegesek a pályák felépítése. Az első három nap pályái technikailag könnyűek voltak, jó időket tudtunk rajtuk futni, már egészen belejöttünk az ilyen stilusú pályák teljesítésébe.Aztán jött a másik három nap, teljesen más jellegű terepen, fizikailag és technikailag igen nehéz feladat elé állítva minket. Nehéz volt egyik napról a másikra átállni egy ilyen más jellegű terepre és pályára, nekem az egyik nap ez különösen nem sikerült – mondja Ancsa, de Zsuzsinak nagyon jól ment és ebben az erős nemzetközi mezőnyben sikerült a győzelmet megszereznie.
– Milyen terveitek vannak a jövőt illetően, hiszen itthon korosztályotokban már szinte mindent elértetek, amire egy versenyző vágyhat?
– Nem akarunk semmi konkrét tervet mondani, de mindent megteszünk, hogy továbbra is jól szerepeljünk, jó eredményeket érjünk el.
Mi lehet a jövő, amire érdemes készülni? Minden bizonnyal a jövő évi ifi EB és a 2001-es junior VB, ami ráadásul Magyarországon lesz. Reméljük hamarosan eljutnak a tájfutás őshazájába, az északi országokba is. Bízunk a további jó eredményekben, ehhez kívánunk jó egészséget, jó edzésmunkát és sok sikert Fekete Zsuzsának és Fekete Anikónak.

Schell Antal

Vissza a Tájoló 1999/10 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!