Időutazáson a Mátrában,
avagy megújhodott az Eger Grand Prix?
Az utóbbi években az Eger Grand Prix sajátos pályát futott be. Eleinte komoly kritikákat kapott szóban és írásban (magas nevezési díjak, leversenyzett terepek, primitív pályák stb.). Ez is vesszőfutás lehetett a rendezőknek, azonban következett ennél rosszabb is, a közöny és végül egy ellenverseny 1998-ban, amikoris az egri versennyel egyidőben a legelégedetlenebb szenior versenyzők a Zajnát hegyekben merhettek össze erejüket.
Az idén, úgy tűnik felfogásbeli változás történt. Kapitányék felismerték, hogy nincs értelme erőltetni a bükki terepeket, amikor a jó terepeket a legtöbben már unalomig ismerik, új jó terepek pedig már nincsenek. Ugyanakkor Egertől azonos távolságra ott van a Mátra, amelyet mostanában mintha elfelejtettek volna a térképjavítók és versenyrendezők, vagy talán az egész tájfutó társadalom. Bevallom, hogy amikor megtudtam, hogy az ezévi verseny Recsk-Parád térségében lesz, minden korábbi rossz tapasztalatomat és az Eger GP-vel szembeni fenntartásaimat félretéve azonnal elhatároztam, ha egy mód van rá, ott leszek. Erre több személyes okom is volt. A legfontosabb, hogy legszebb tájfutó éveimet azon a vidéken töltöttem. Nemcsak ott éltem és dolgoztam, de feleségemmel együtt egy rövid időre tájfutó életet is teremtettunk vagy húsz lelkes gyerekkel, akik hónapokon belül korcsoportjukban a legjobbak versenytársaivá válva ismertté tették a Recski Bányász nevet. Sajnos mi elköltöztünk, a gyerekek különböző városokba mentek továbbtanulni és a csapat szétesett. Ma már csak Moha úr nyomja közülük a 35-ben, nem is rosszul. És akkor meg nem beszéltem a táj megkapó szépségéről, a gyönyörű öreg erdőkről, ahol élvezet a futás és legtöbbször elég a domborzatot olvasni.
No de térjünk a tényekre. A sok alföldi verseny után gondolom mindenkinek üdítő volt hegyeket látni és a gyönyörű őszi erdőben futni. A rendezők az újabb szokásoknak megfelelően különválasztották a Magyar Kupa futamot a többiektől és dicséretes módon nem csődítették oda a többi versenyzőt korán reggel. Az optimális időben való megérkezéshez segítséget nyújtott a netről leolvasható rajtlista is. (Ha már a rajtlistánál tartunk, javasolnám, hogy a helyszínen nevezőket a nemzetközi szokásoknak megfelelően, üres hely híján a mezőny elejére és ne az előnyös legutolsó helyekre tegyük).
Az Oroszlánvár egy 1981-ben kiadott azonos nevű 20 000-es méretarányú térkép területében megnövelt reinkarnációja. A jelenlegi térképen ábrázolt terület feléről meg soha sem készült tájfutó térkép. Így legfeljebb a szenior versenyzők egy részének lehettek halvány emlékei a terepről. A térkép nem okozott csalódást, de különösen a 10 000-es változaton helyenként nagyobb részletgazdagságot vártam volna. Feltűnő volt, hogy viszonylag sok pontszerű tereptárgy (határjel, kőtömb, gödör stb.) hiányzott. Az általam ismert szenior pályát különösebb kifogás nem érheti, a pont elhelyezések - talán az első napi DD kódú pont kivételével korrektek voltak. A második napi rajt helyét viszont feltétlenül lényegesen magasabbra vittem volna, így kevesebb mászásra lett volna szükség, helyette szívesen vettem volna egy valamivel hosszabb pályát.
A lebonyolítás gördülékeny volt és az időjárás is a rendezők és versenyzők kedvében járt. Azt hiszem, hogy különösen az első napi, őszi színekben ragyogó erdőben való futás sokáig emlékezetes lesz mindenkinek, aki ott volt.
Amint Boros Zoltántól hallottuk, az Egri Spartacus egy több éves program első állomásának tekinti az Oroszlánvár térkép elkészítését. A térképjavítást nyugati irányban szeretnék továbbfolytatni, ahol további eddig még kihasználatlan tájfutó terepek vannak.
Különösen az Ördöggátak és az attól nyugatra eső, részben fenyőerdővel fedett kicsit skandináv jellegű terep ígér tájfutó csemegét. Mindenesetre nem az új térképek nagyságára kellene a hangsúlyt helyezni, hanem a lehető legjobb minőségre. Sok sikert kívánok az újjászülető Eger Grand Prix-nek, az idei verseny rendezőinek köszönet a munkájukért. Kicsit túltekintve az Eger GP-n, nem jelentene üdítő változatosságot egy OB a Mátra alig ismert északi lejtőin?
Csongrádi Jenő
Vissza a Tájoló 1999/10 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!