Jelen lap ugye a Budapesti Tájfutók Szövetségének
a lapja, melynek ugye számosan tagjai vagyunk... és
decemberben "közgyűltünk"... és
nem akartunk "levelezô közgyűlés"
megnevezést... sôt, nem vagyunk tagjai az MTFSZ-nek
(országos szakszövetség) és a névmódosításra
sem kaptuk fel fejünket, igaz az mást kívánt
volna kifejezni, mint amire itt rabolom a T. Sporttársak
figyelmét.
A TÁJOLÓ 98/7. számának 154. oldalán
a cikk címe: "Ismét lovas tájékozódási
verseny". Jól érthetô, magyaros, egyértelmű
kifejezés. Jólesett öreg májamnak: ugyanis
2 éve országos közgyűlésen, a
szövetség névváltozási vitájában
már felhívtam a figyelmet a többi szakágra,
s ha változtatni akarunk, legyünk rájuk is
tekintettel, ôk ui. nem "tájfutók".
Tudom, ez a divatos budapesti név, és ott hivatalos
is, csak éppen a lényeget, a tájékozódni
tudást nem fejezi ki, sôt még jogászok
is belegyalogolhatnak.
Korábbi felvetésemet a TÁJOLÓ fenn
hivatkozott számának hírek rovatában
dr. Tóth Imre írásos elôterjesztésként
közreadta. Azóta megjelent további 3 szám,
elengedtük a javaslatot/elôterjesztést a fülünk
mellett. No, ezért is írok: legyünk már
annyira sportszeretôk, hogy lapunk felvetéseire reagálunk.
Tudom, olvasni még olvasunk "valamennyit", de
írni ki ér rá? Ugyanezen számban pedig
Bozán Gyuri biztatott minket: "Írjál
Te Is!" Kérdem, hányan vettük komolyan?
Én itt és most kérem legalább volt
tanítványaimat, mert a szakszövetségi
tanfolyamokból kifolyólag "élnek még
és üzennek, halk szellemszárnyakon", csak
épp nem írnak, de írjanak, hogy a lelkük
rokon. Márai talán fentrôl nem neheztel, hogy
így idéztem. Az azonban lehet, hogy ezen írásom
szintén "Halotti beszéd" lesz, s nem teremtettük
meg a lehetôségét, hogy a lovas tájékozódási
versenyt, a kerékpáros tájékozódási
versenyt kedvelôk, választók is maradéktalanul
jól érezhessék magukat egy nevében
is ôket befogadó "Tájékozódási
Sport Szövetségben". Tudom, fôleg vénebb
fejjel: van tájékozódási túraverseny
is, az is tájékozódási sport, a hibapontjaival,
a büntetett sietéssel, és ma is él.
És ugye mi különbözünk tôlük.
Ráadásul mi hajtjuk a pacit, tekerjük a pedált,
uram bocsá, futunk a terepen, és nem "élvezzük
a tájat", de ugye lehetünk "Még?"
egy népesebb nagyobb család, és a stopperóra
ellen versenyezni, objektív mértékkel
ráadásul SI rendszerben mérve eldönteni,
ki a jobb, ez az igazi sportverseny, ez a tájékozódási
sport.
Ha soraim nem gerjesztenek polémiát, legyen ez is
"Halotti beszéd" , amely a központi
idegrendszer érzékelô-átalakítóin
már nem megy át, süketté, vakká
válunk vagy már váltunk? Azért egy
dolog még izgat, hátha a hátralévô
maradék idômben még megtudom: Kosztolányi
is tényleg halottaknak szánta "Halotti beszédét",
mert én még értem: nem kelti föl se
könny, se szó, se vegyszer, ha egyszer meg- vagy kihalunk.
(Bajusz)
úgy is mint a 600 fôs diákversenyek egykori
megélôje