3Sz

Bevezetés
A budapesti tájfutók sok éves tapasztalata szerint a hétközi (főként szerdai) versenyek sajátos és igen kedvelt színfoltjai a versenynaptárnak. Ezek a versenyek valahol a valódi (értsd országos) kupaversenyek és az edzések között helyezkednek el, és ­ annak ellenére, hogy sok esetben mind a terep, mind a pályák joggal bírálhatók ­ töretlen népszerûségnek örvendenek a budapesti versenyzőgárda középmezőnye ­ és ezen belül is nagymértékben a szeniorok ­ között. (Zárójelben feltétlenül meg kívánom említeni, hogy a szerdai versenyek hagyománnyá válásában meghatározó szerepet játszott Valkony Feri és fabulonos csapata, amiért köszönet nekik ­ legfrissebb fejlemény a fiatalok pályakitûzői térnyerése, ami üdítő változás a már rutinná vált korábbi pályák után.)
A stabil, nemritkán száz fő fölötti részvétel egyfelől, és a legtöbb egyesületben hiányzó terepedzések másfelől indokolttá teszik a hétközi edzőversenyek számának növelését. Az 1999. évi budapesti versenynaptár összeállítása során sikerült e célnak megnyerni a legtöbb budapesti egyesületet, így lényegében minden versenyzésre alkalmas szerdára akadt rendező.
A verseny kiírása
A versenynaptár teljes, most már a versenyzőkön a sor. A fiatalok motiválása edzőik-szakvezetőik dolga, a szeniorok kedvét növelendő viszont meghirdetjük a Szerdai Szenior Szériát (3Sz). E verseny eredményeként az év végén egy női és egy férfi szenior győztest (és természetesen minden további helyen is egy-egy versenyzőt) hirdetünk. A mintegy 25 darab 3Sz futamból mindenkinek a legjobb 10 eredmény számít a versenybe, úgy, hogy az egyes futamokon az indulók pontokat szereznek, év végén pedig a 10 legmagasabb szerzett pont összege adja mindenki számára a végeredményt. Értelemszerûen a legmagasabb összesített pontszámú férfi, illetve női szenior versenyző nyeri a 3Sz férfi, illetve női kategóriáját. Egy futamon egy versenyző által szerzett pont a következőképpen számítható ki:
a) legyen N a budapesti versenyzők száma az adott korosztály 1998-as ranglistáján,
b) legyen n az adott versenyen az adott korosztályban indulók száma (összevont korosztályok esetén is minden korosztályra meg kell határozni az indulók számát, tehát az értékelés szempontjából minden versenyen minden korosztály külön létezik),
c) legyen k a versenyző helyezése az adott versenyen a saját korosztályán belül (ha valaki nem a saját korosztályával együtt, hanem egy fiatalabb ­ az ő korosztályával össze nem vont ­ szenior korosztállyal indult, akkor eredményét is ebben a korcsoportban kell meghatározni),
d) a versenyző által ezen a versenyen szerzett pont: p=[100*n/(k*N)], ahol a kapcsos zárójelek a szám kerekített egész részét jelentik, tehát a pontszám mindig egész szám lesz,
e) az elindult, de érvényes eredményt el nem ért versenyzők pontszáma [100/N].
Ilyen módon egy olyan versenyen, ahol a teljes ranglista-mezőny elindul, a győztes 100 pontot kap, míg egy olyanon, ahol csak a mezőny negyede indul, a győztes pontszáma is csak 25. A kerekítést illusztrálandó: a ranglista-mezőny egyharmada által lefutott verseny második helyezettje [100/(2*3)]= [16.666]=17 pontot kap.
A kísérleti 1999-es idény eredményszámítását és a helyezettek díjazását vállalom, a következő évekről jövő ilyenkor beszéljünk!
Ajánlások a szerdai versenyek rendezőinek
Mindenekelőtt ne felejtsük el, hogy ezek a versenyek a nem szenior kategóriák számára minősítést adnak, tehát a versenyszabályzat betartása feltétlenül kötelező.
Kategóriák: A szerdai versenyeket természetesen nem csak a 3Sz kedvéért rendezik, ezért nem csak szenior kategóriák lesznek. A rendezendő kategóriákat nyilvánvalóan a rendezők határozzák meg, ha azonban különösebb indok mást nem diktál, javasolt a következő pályákat megtervezni: FN 12C, 14B, 18B, 21 BC, N35 (esetleg = N21B), N45, F40, F50, F60.
Pályák: Tekintettel a délutáni időpontra és az edzésjellegre, a szabályzat szerinti győztesidőket ajánlott nem túllépni, figyelembe véve azt is, hogy az élmezőny általában nincs jelen. Feltétlenül törekedni kell a technikailag igényes pályákra, a rendezést inkább pályaösszevonásokkal és kevés ponttal könnyítsük, ne primitív átmenetekkel vagy gyermeteg pontelhelyezéssel.
Felszerelés: Papírbója és zsírkréta ajánlott. Cél és rajt legyenek egymáshoz és valamilyen tömegközlekedési eszközhöz közel. Méretes parkolóhelyre is szükség van. A célban lehetőleg legyen fedett öltöző (pl. sátor), a pályaadatok (szint is!) legyenek kifüggesztve néhány példányban. Támaszkodjunk a versenyzőkre: a kartonra elég az indulási időt és a kategóriát előre felírni, a többit majd ők. Pályaberajzolás saját időből (tehát rajt után) önkezûleg (de ehhez írószer és alátét szükséges). Üdítőt nem szoktunk kapni, díjakat is csak ritkán.
Jelentkezés, indulás: Jelentkezést célszerû a nullidő előtt egy órával (de legalább félórával) elkezdeni, és javasolt folytatni a nullidő után kb. egy órán keresztül. Nagyon fontos, hogy aki kijött, elindulhasson. Indulás érkezési sorrendben, egyéni óhajok figyelembe vehetők. Javasolt nullidő az évszaktól függően 4 vagy 5. Indulási időköznek megfelel 2-3 perc.
Nevezési díj: Ez itt nem a kaszálás helye. Tudom, hogy erről a témáról hosszú elvi vitát is lehetne folytatni, ezt nem szeretnék, javaslom viszont a térképár + 20 Ft-tól 50-ig formulát.
A verseny előtt és után: Előtte, még jó időben (tehát úgy, hogy még a verseny előtt megjelenő számba belekerüljön) tudatni kell a Tájoló szerkesztőivel (leginkább Argay Gyuszival) a verseny adatait, mert az érdeklődők 90%-a a lapból tájékozódik. Ha valami érdekes tudnivaló van, érdemes néhány szavas hírben külön is megemlíteni. Gondosabb szakosztályok küldenek kiírást a potenciális résztvevő más szakosztályoknak, ezt a Tájoló-hír helyettesítheti. A verseny után a lehető leggyorsabban el kell készíteni a versenyjelentést, amelynek fontos része az eredmény. Hálás lennék, ha ebből én is kaphatnék, ez megkönnyítené számomra a 3Sz kiértékelést. Úgy hiszem, Zetor is hajlandó feltenni a webre minden eredményt, amit elektronikus formában megkap, érdemes erre is törekedni.
A teljesség igénye nélkül ennyit. Kellemes versenyzést és rendezést mindenkinek!

Lux Iván