3Sz

Bevezetés
A budapesti tájfutók sok éves tapasztalata szerint a hétközi (fôként szerdai) versenyek sajátos és igen kedvelt színfoltjai a versenynaptárnak. Ezek a versenyek valahol a valódi (értsd országos) kupaversenyek és az edzések között helyezkednek el, és ­ annak ellenére, hogy sok esetben mind a terep, mind a pályák joggal bírálhatók ­ töretlen népszerűségnek örvendenek a budapesti versenyzôgárda középmezônye ­ és ezen belül is nagymértékben a szeniorok ­ között. (Zárójelben feltétlenül meg kívánom említeni, hogy a szerdai versenyek hagyománnyá válásában meghatározó szerepet játszott Valkony Feri és fabulonos csapata, amiért köszönet nekik ­ legfrissebb fejlemény a fiatalok pályakitűzôi térnyerése, ami üdítô változás a már rutinná vált korábbi pályák után.)
A stabil, nemritkán száz fô fölötti részvétel egyfelôl, és a legtöbb egyesületben hiányzó terepedzések másfelôl indokolttá teszik a hétközi edzôversenyek számának növelését. Az 1999. évi budapesti versenynaptár összeállítása során sikerült e célnak megnyerni a legtöbb budapesti egyesületet, így lényegében minden versenyzésre alkalmas szerdára akadt rendezô.
A verseny kiírása
A versenynaptár teljes, most már a versenyzôkön a sor. A fiatalok motiválása edzôik-szakvezetôik dolga, a szeniorok kedvét növelendô viszont meghirdetjük a Szerdai Szenior Szériát (3Sz). E verseny eredményeként az év végén egy nôi és egy férfi szenior gyôztest (és természetesen minden további helyen is egy-egy versenyzôt) hirdetünk. A mintegy 25 darab 3Sz futamból mindenkinek a legjobb 10 eredmény számít a versenybe, úgy, hogy az egyes futamokon az indulók pontokat szereznek, év végén pedig a 10 legmagasabb szerzett pont összege adja mindenki számára a végeredményt. Értelemszerűen a legmagasabb összesített pontszámú férfi, illetve nôi szenior versenyzô nyeri a 3Sz férfi, illetve nôi kategóriáját. Egy futamon egy versenyzô által szerzett pont a következôképpen számítható ki:
a) legyen N a budapesti versenyzôk száma az adott korosztály 1998-as ranglistáján,
b) legyen n az adott versenyen az adott korosztályban indulók száma (összevont korosztályok esetén is minden korosztályra meg kell határozni az indulók számát, tehát az értékelés szempontjából minden versenyen minden korosztály külön létezik),
c) legyen k a versenyzô helyezése az adott versenyen a saját korosztályán belül (ha valaki nem a saját korosztályával együtt, hanem egy fiatalabb ­ az ô korosztályával össze nem vont ­ szenior korosztállyal indult, akkor eredményét is ebben a korcsoportban kell meghatározni),
d) a versenyzô által ezen a versenyen szerzett pont: p=[100*n/(k*N)], ahol a kapcsos zárójelek a szám kerekített egész részét jelentik, tehát a pontszám mindig egész szám lesz,
e) az elindult, de érvényes eredményt el nem ért versenyzôk pontszáma [100/N].
Ilyen módon egy olyan versenyen, ahol a teljes ranglista-mezôny elindul, a gyôztes 100 pontot kap, míg egy olyanon, ahol csak a mezôny negyede indul, a gyôztes pontszáma is csak 25. A kerekítést illusztrálandó: a ranglista-mezôny egyharmada által lefutott verseny második helyezettje [100/(2*3)]= [16.666]=17 pontot kap.
A kísérleti 1999-es idény eredményszámítását és a helyezettek díjazását vállalom, a következô évekrôl jövô ilyenkor beszéljünk!
Ajánlások a szerdai versenyek rendezôinek
Mindenekelôtt ne felejtsük el, hogy ezek a versenyek a nem szenior kategóriák számára minôsítést adnak, tehát a versenyszabályzat betartása feltétlenül kötelezô.
Kategóriák: A szerdai versenyeket természetesen nem csak a 3Sz kedvéért rendezik, ezért nem csak szenior kategóriák lesznek. A rendezendô kategóriákat nyilvánvalóan a rendezôk határozzák meg, ha azonban különösebb indok mást nem diktál, javasolt a következô pályákat megtervezni: FN 12C, 14B, 18B, 21 BC, N35 (esetleg = N21B), N45, F40, F50, F60.
Pályák: Tekintettel a délutáni idôpontra és az edzésjellegre, a szabályzat szerinti gyôztesidôket ajánlott nem túllépni, figyelembe véve azt is, hogy az élmezôny általában nincs jelen. Feltétlenül törekedni kell a technikailag igényes pályákra, a rendezést inkább pályaösszevonásokkal és kevés ponttal könnyítsük, ne primitív átmenetekkel vagy gyermeteg pontelhelyezéssel.
Felszerelés: Papírbója és zsírkréta ajánlott. Cél és rajt legyenek egymáshoz és valamilyen tömegközlekedési eszközhöz közel. Méretes parkolóhelyre is szükség van. A célban lehetôleg legyen fedett öltözô (pl. sátor), a pályaadatok (szint is!) legyenek kifüggesztve néhány példányban. Támaszkodjunk a versenyzôkre: a kartonra elég az indulási idôt és a kategóriát elôre felírni, a többit majd ôk. Pályaberajzolás saját idôbôl (tehát rajt után) önkezűleg (de ehhez írószer és alátét szükséges). Üdítôt nem szoktunk kapni, díjakat is csak ritkán.
Jelentkezés, indulás: Jelentkezést célszerű a nullidô elôtt egy órával (de legalább félórával) elkezdeni, és javasolt folytatni a nullidô után kb. egy órán keresztül. Nagyon fontos, hogy aki kijött, elindulhasson. Indulás érkezési sorrendben, egyéni óhajok figyelembe vehetôk. Javasolt nullidô az évszaktól függôen 4 vagy 5. Indulási idôköznek megfelel 2-3 perc.
Nevezési díj: Ez itt nem a kaszálás helye. Tudom, hogy errôl a témáról hosszú elvi vitát is lehetne folytatni, ezt nem szeretnék, javaslom viszont a térképár + 20 Ft-tól 50-ig formulát.
A verseny elôtt és után: Elôtte, még jó idôben (tehát úgy, hogy még a verseny elôtt megjelenô számba belekerüljön) tudatni kell a Tájoló szerkesztôivel (leginkább Argay Gyuszival) a verseny adatait, mert az érdeklôdôk 90%-a a lapból tájékozódik. Ha valami érdekes tudnivaló van, érdemes néhány szavas hírben külön is megemlíteni. Gondosabb szakosztályok küldenek kiírást a potenciális résztvevô más szakosztályoknak, ezt a Tájoló-hír helyettesítheti. A verseny után a lehetô leggyorsabban el kell készíteni a versenyjelentést, amelynek fontos része az eredmény. Hálás lennék, ha ebbôl én is kaphatnék, ez megkönnyítené számomra a 3Sz kiértékelést. Úgy hiszem, Zetor is hajlandó feltenni a webre minden eredményt, amit elektronikus formában megkap, érdemes erre is törekedni.
A teljesség igénye nélkül ennyit. Kellemes versenyzést és rendezést mindenkinek!

Lux Iván