OCSB az erdős pusztán
Az idén ismét nem úsztuk meg az OB-kat alföldi terep nélkül. Bár úgy gondolom, sokan szeretik a sík, bár csöppet homokos és homokbuckás terepeket, főleg az idei egyéni OB két fordulójának sziklás, szintes erdői után.
Az elmúlt hétvégi bajnokság rendezését követően pedig biztos ezentúl is szívesen megyünk Szeged környékére versenyezni. Már a versenyt megelőzően minden lehetséges módon elláttak minket a rendezők a szükséges információkkal, így mindenki pontosan tudta, hogy mikor, és hova kell mennie. Ez a verseny közben is folytatódott, hiszen a hangosbemondó folyamatosan tájékoztatott minket a verseny alakulásáról.
A pályák hossza első ránézésre hosszúnak tűnt, de nyílván a hegyek hiányát pótolni kell a táv nyújtásával, hogy a győztes idők bajnoksághoz méltóak legyenek. És valóban nagyon gyorsan lehetett haladni az amúgy erősen erdővel fedett Eresztő-puszta nevü térképen. Ez az erdő jó futhatóságának volt köszönhető, és az előzőleg beharangozott gallyazások sem voltak nagyon vészesek. Ennyi gallyazás talán kellett is ahhoz, hogy ne csak a homoktól nehezedjenek el lábaink a pálya végére. Az erdőben futva aztán nem is tűnt annyira hosszadalmasnak a felnőtt pálya, mivel a domborzat változatossága nagy figyelmet követelt.
Ugyanakkor lehetőség volt a hosszabb útfutásokra, ám sokszor az úton mélyebb volt a homok, mint az erdőben. Lehetett hát taktikázni, kinek a homok elviselhetőbb, kinek a gallyazás és az ágak közötti bujkálás. Emellett néha kicsit váltóhangulat is kialakulhatott néhány, sűrűbben rajtoltatott kategóriában, hiszen az azonos kategórián belüli különböző pályák sok helyen keresztezték egymást. Ez pedig azt eredményezte, hogy az egymás után, de különböző pályákon indulók gyakran láthatták egymást, így izgalmassabbá váltak az erdőben eltöltött percek.
Az eredmények értékelése megfelelő gyorsasággal történt mindaddig, míg a technika ördöge közbe nem szólt. A rendezők szerencsére zökkenőmentesen át tudtak állni a kézi időmérésre, csak ez természetesen lassította a csapateredmények kiszámítását, és a számítógépek hiánya miatt csúszott is egy picit az eredményhirdetés. Azt hiszem ezen kívül nem is volt más hiba a verseny rendezése során, sőt a rendezők annyira jól végezték a dolgukat, hogy szinte észre sem lehetett venni őket. Az eredményhirdetés alkalomhoz illően a Himnusszal kezdődött, ami megfelelően ünnepélyessé tette a ceremóniát, ahol értékes ajándék csomagokat kaptak az azt kiérdemlő sporttársaink. A felnőtt férfiaknál talán meglepő módon nem a sík vidékről érkezett NYVSC-Nyírerdő nyerte a bajnoki címet, hanem a PVSK csapata aratott fölényes győzelmet úgy, hogy 3 pályán is pécsi versenyző volt a leggyorsabb. Nőknél a MEAFC csapata volt a legsikeresebb, pedig tavaly még csapatuk sem volt.
Azt hiszem nehéz erről a versenyről többet írni, de ez a szerencse, hiszen általában a hibákról lehet bőven irogatni. Ezúttal a tények leírása mellett legfeljebb a rendezőket lehetne tovább dícsérni, ám ezt nem teszem, nehogy elbízzák magukat. Remélem nem csak én láttam ilyen pozitívan ezt az OB-t, hanem mindenki egy kellemes verseny emlékeit őrzi magában.
Sárecz Lajos
Vissza a Tájoló 1998/9 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!