Mókuskerék
Az idei nyár legnagyobb részét tájfutással töltöttük, külföldön. Utazásunk anyagi hátterét (repülőjegyek) Nógrádi Csaba cége, a PENOGRAIN LTD. biztosította ezúton is még egyszer köszönjük.
Dedinszky Imre és Gyulai Tamás a Finn 5 naposon versenyzett, míg mi, Biró Alma, Farkas Zsuzsa és Sprok Bence Franciaországban, a Junior Világbajnokságon. A két csapat Svédországban, az O-Ringenen találkozott. A versenyt még egy hét finnországi edzőtábor követte.
Junior VB Reims
A franciaországi Junior VB volt az első és egyben legfontosabb állomása utunknak. Jellegzetes közép-európai terepen futottunk, ami nem volt meglepetés. Volt, akinek a fizikai, másnak a technikai feladat jelentett problémát. Bencének ez volt az első VB-je, és a váltón nagyon jól teljesített (3 perccel maradt el a legjobb időtől). Farkas Zsuzsi a klasszikuson volt legjobb formában, a 25. helyet küzdötte ki magának. Sajnos a sprint selejtezőn kiment a bokája, így a váltón már csak a B csapatban bizonyíthatott nem is rosszul!. Alma a sprint döntőn a 28. lett, míg a váltón jó formájával, első futóként 4 perc hátránnyal hozta 7. helyre a váltót. A pontokon csak egy Emit, azaz bélyegzőhely volt. Sajnos ez a váltón okozott nagy problémát, mert az első futóknál hatalmas verekedés volt, amikor a pályák elején odaérkezett az egész mezőny a közös pontra. Sajnos Almának is jutott egy 1 perces pihenő. A VB legjobb egyéni helyezését Hecz Kati érte el a klasszikus távon 13. helyével.
O-Ringen
A Botteni-öböl partján elterülő Gävle városa adott otthont az idei O-Ringennek. A rendezőség teljes profizmussal mozgatta a több mint 12 000 fős (!) tömeget, amelyből 15 magyar induló volt. A legjobb eredményt Sprok Bence érte el közülünk. Ő második nap 2., összetettben pedig egy jó hajrával 8. lett a 230 indulóból. A kategóriákat 5 csoportra osztották, mindegyiknek külön rajtja és külön befutó folyosója volt. Az elit kategóriában 100-200-an indultak. Ők e-carddal futottak, ami lehetővé tette azt, hogy befutás után azonnal megkaphatták a részidejeiket. Ezek a részidők megtekinthetők voltak az eredményeknél is, lehetőséget adva az összehasonlításoknak.
A terep
A legnagyobb nehézséget nekünk magyaroknak mind az öt nap a rengeteg szikla és az azokat borító vastag moharéteg jelentette. Erős tempóban futni nehéz és veszélyes is volt, mivel minden csúszott, és a sziklák közt hasadékok voltak. A terepen sok kis mocsár volt, és rengeteg kis vízfolyás, tehát a talaj többnyire vizenyős volt. A növényzetre a tiszta erdő volt jellemző, de a tájékozódást nehezítette, hogy a fák nagyon sűrűn nőttek. Az időjárás végig jó volt, egyedül az utolsó napon szakadt az eső.
Biró Alma és Farkas Zsuzsi
Vissza a Tájoló 1998/8 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!