Összetevők/Hozzávalók:
Marika, GyZs, Heczka, Tokesz;
Doma, Fecó (inkább elmegy steptáncosnak), Wacesz, Létra (Mr. Univerzum), Gabci, Tasmáté;
Dü2 (nem létfontosságú, de jó, ha kéznél van), MEFS, alias Dr. Som Ferenc.

Még verseny előtt kivettük a részünket a „jóból”. Ötletgazdag szöv. kapitányunk szervezése által 2 napot töltöttünk edzőtáborozással fenn a hegyekben egy erdészházban, ahol szállásként egy katonai sátrat szántak nekünk kint az udvaron. Ez eddig még OK, csak ne lett volna kb. 2 °C este hat után. Végül beköltöztunk camping ágyainkkal a többiekhez, mert rajtunk kívül még 7-8 nemzet is képviseltette magát. Itt már tudtuk, hogy nem lesz gond a hangulattal. A házban egyfolytában üvöltött a zene két hatalmas hangfalból, rendelkezésre állt egy becsületkasszás büfé, kártya, rizikó, sakk-készlet stb. Az étkeztetésről a tulajdonos, egy 2 m magas viking télapó gondoskodott, amire aztán tényleg nem lehetett panasz.
Ellentétben a versennyel, ahol végig a reggeli alatt elkészített ínyenc és változatos sonkás-uborkás szendvics adta a pompás ebédet. Nem tudni, milyen okból (bár gondolok itt hazánk kelet-közép-európai földrajzi elhelyezkedésére), ismét gondok adódtak a szállással. A résztvevők közül csak minket és kínai sorstársainkat óhajtottak a rendezők a többiektől elszeparálva egy iskolában – tornateremben – elhelyezni. Még jó, hogy VB-n vagyunk. Na de hála csapatvezetőnknek, Som Ferenc Úrnak (everything is possible), úgyhogy sikerült röpke 3 óra alatt elintézni, hogy mi is a hotelben lakhassunk. Innentől már „simán” mentek a dolgok.
Terepbemutató - verseny - terepbemutató - verseny - BANKETT -PIHI - verseny.
Hogy ez a program ne tűnjön túl unalmasnak (kivéve nagybetűs), magunk gondoskodtunk a színes programokról. Városfelderítő bicajozás, Beach House party a 10 °C-os tengeren, kapcsolatteremtés más nemzetekkel, Szépség és egészségtúra a belvárosi Vinmonopoletbe, ismét ismerkedés kiemelve: ÉSZTEK, OLASZOK, SVÁJCIAK, AUSZTRÁLOK, ÍREK, DÉL-AFRIKAIAK, BULGÁROK stb. Jókedv, móka, kacagás...
Majd jött a hét fénypontja, természetesen a klasszikus utáni bankett. A magyarok most sem hoztak szégyent jó kedélyű elődeikre. Annyira sikeredett a party, hogy közkívánatra a váltó utáni estére is összehoztak egyet a szervezők, lent a hotel alagsorában lévő klubhelyiségben... Na de félretéve itt a komolytalankodást, miért is jöttünk még ide? Hát igen. VB!!! Igen, a hozzáállás hagy némi kivetnivalót maga után, de azért mindenki megtett amit képességei engedtek. Végül jöjjenek a vélemények:

Létra (Vonyó Péter): A színvonalas versenyek mellett a gyakran színvonaltalan körítés (krumpli) vegyes érzelmeket keltett bennem. A végére azért talán léptünk előre egy „fokot”.
Fecó (Lévai Ferenc): Ezek a lányok nem tudják a dolgokat.
Doma (Domonyik Gábor): A formaidőzítés csak a bankettre jött össze.
Gabci (Friedrich Gábor): A kezdeti 4 °C tönkretette az elképzeléseimet a versenyt illetően. Egy „pompás” kis légcsőhurut felejthetetlenné tette az utat, nem sokat futottam. (A hangulatomról ne is beszéljünk).
Wacesz (Wágner István): Szintes és vizes.
Tokesz (Tokaji Mónika): ... mocsár, mocsár, patak, tűlevél, szikla, sonkás-sajtos-uborkás szendvics (100x), tűlevél, mocsár, eső, mocsár, ... egyébként KIRÁLY volt.
GyZsu (Gyalog Zsuzsi): A versenyeken és a körítésen is egyaránt látszott, hogy fiatalok – egyetemisták – rendezték (a hangulatról nem is beszélve).
Marika (Lubinszki): A legjobb az utolsó edzés volt Düdüvel. Másfél óráig „üldözött” a mocsárban, de nem volt hiába, mert legalább megtaláltam a következő filozófia dolgozatom témáját: „A kíméletlenség fogalma”.
Máté (Tas): A néhol térdig süppedő mocsarakkal tarkított terepekhez egész gyorsan hozzászoktunk, ennek ellenére megkaptuk a skandinávoktól pályánként a 20-30 percet (tisztelet a kivételnek!), ami azért várható volt. Technikailag egyébként nehezebb terepekre számítottam.
Dü2 (Hegedűs Zoltán): A VB pályák tükrözték azt a színvonolat, amit vártunk, de a többi...? Improvizálva nem lehet felelősségteljesen ilyen fontos versenyt levezényelni. Gratulálok Marika eredményéhez! Legközelebb több versenyzőnknek szeretnék...
Dr. Som Ferenc: A feltételek tovatűnt ifjúságomat idézték, és hozzájárultak kb. 20 évnyi fiatalodásomhoz. A rendezés minden képzeletet alulmúlt. Gratulálok a csapat tagjainak, és további sikereket kívánok a sportban, tanulásban és a magánéletükben!

Hecz Katalin

Vissza a Tájoló 1998/8 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!