Finn 5 napos bemelegítés az O-Ringenhez
A július 11-én induló, háromhetes skandináv utunk első állomása Finnország volt. Gyulai Tomival repülővel érkeztünk Helsinkibe, ahol két éjszakát töltöttünk el egy tájfutó családnál. Ők miután két edzést is levezényeltek nekünk, hogy kicsit belekóstolhassunk a terepbe vittek minket Ikaalinenbe, a FIN 5" helyszínére. A terepbemutatót lekéstük, de ezen már Helsinkiben úgy is túlestünk.
A versenyen összesen 5 ezer versenyző rajtolt. Ha utána nem vettünk volna részt az O-Ringenen is, azt mondanám, hogy nagyon nagy verseny volt. Persze nekünk, magyaroknak minden ilyen viadal szokatlanul nagynak tűnik. Mint ahogy szokatlan volt az is, hogy a kartont az előrajtban kaptuk meg 10 perccel a rajtolás előtt. Így 10 percünk maradt arra, hogy a kartonunkat megcsináljuk az eszközöket biztosították -, és elrohanjunk a rajtba. Az első nap után mindkettőnkben megfogalmazódott az, hogy ennél a másnap csak jobb lehet. Ez így is történt: Gyulai Tomi 8. helyének örülhettünk. A pihenőnapon egy parktájfutó versenyt tekintettünk meg. Tas Dávid révén magyar indulónak is szurkolhattunk.
Az ezután következő 3. nap volt a legnehezebb. Mindenütt csak kőhátak, így az 1:10 000-es méretarányú térképen szinte minden szürke volt. Egy-két úttal azért találkoztunk a pályán, persze azok csak keresztbe jöttek. A 4. napon, ami sprint volt, már-már örültünk, hisz más térképet kaptunk, de attól a terep még ugyanaz volt a szép kis kőhátakkal. Ez a két nap a házigazdák szerint még finn viszonylatban is nehéz volt.
A négy nap tanulságait összegezve: nekünk a biztos, hibátlan tájékozódáshoz az itthoni futótempóhoz képest jelentősen csökkentenünk kellett a sebességet. Így igaz nem hibáztunk, de még így is sok percet kaptunk. De szerintünk a hiba nem annyira a fizikai részben keresendő, hanem abban, hogy az északiak hazai terepen sokkal biztosabban mozognak, gyorsabban tájékozódnak, mint mi.
Az 5. napról nem tudunk beszámolni, azon már nem vettünk részt, mert házigazdáinkkal együtt komppal indultunk Svédországba, ahol Évához, Almához, Zsuzsihoz, Bencéhez csatlakoztunk, hogy részt vegyünk a világ legnagyobb tájfutó versenyén, az O-Ringenen. De ez már egy másik történet...
Szeretnék köszönetet mondani Szopori Évának, hogy nemcsak a Finn 5 napost, hanem egész utunkat megszervezte, lehetővé téve azt, hogy 3 hetet töltsünk a tájfutók északi paradicsomában.
Dedinszky Imre
Végül köszönetet szeretnénk még mondani az MTFSZ-nek (Borosznoki Lászlónak), Harkányi Á-dámnak a helyi közlekedéseinkben nyújtott segítségükért és Hilkka Salmenkylänek, aki az egész finnországi tartózkodásunk alatt teljes odaadással gondoskodott rólunk.
2001-esek
Vissza a Tájoló 1998/8 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!