Magam is boncolgattam már e kérdést újságaink lapjain is, de valahol mindig megszakad a megoldás felé vezető út. Kevés a tehetséges sportolónk? Komolyan gondolhatja ezt valaki ebben az országban, amely annyi híres tudóst, művészt és sportolót adott a világnak? Én nem így látom, sőt meggyőződésem az, hogy
Azaz, ha annyit és úgy edzzenénk, és olyan erős mezőnyben versenyeznénk, mint a világ legjobbjai, mi is legalább olyan jók lennénk! Keressük magunkban a megoldást!
Persze, sokat ér az ilyen megjegyzés egy fanatikus őrülttől. Fanatikus? Őrült? Szeretném, ha inkább szakmailag vizsgálnánk meg a válogatott helyzetét, és eldöntenénk, mit kell tenni az eddigieken felül, ha az nem volt elég. Akkor mindjárt kiderülne az is, mihez kell valóban fanatizmus.
Tehát lássuk a tényeket! Ha csak az elmúlt két évet tekintjük, látható, hogy a norvégiai Felnőtt VB-n, Főiskolás VB-n, valamint két Junior VB-n egyéniben és váltóban is megvertek minket (kisebb-)nagyobb különbséggel.
Felejtsük el azt a téveszmét, hogy az ellenfelek eleve jobbak nálunk, nem elfelejtve eddigi világbajnokainkat, valamint főiskolás és junior VB helyezettjeinket, köztük a legutóbbit, a klasszikuson 7. Lubinszki Marikát. Nézzük meg, volt-e, van-e esélyünk a jelenlegi helyzetben jobb eredményekre. Túl azon, hogy szinte mindenki úgy értékeli saját futását, miszerint: itt meg ott ennyivel jobban tudtam volna menni, ha... reális esélye csak Domának volt a sokkal jobb szereplésre, de nála is megtalálhatók a felkészülésében azok az okok, amelyek megakadályozták a sikeres teljesítményt.
Vegyük észre itt a lényeget! Ha tervszerű(bb) a felkészülési program, ha többet futok, ha az edzések intenzitása sokkal nagyobb, ha jobban készülök a nehéz terepekre, ha többet gyakorolom a technikai részelemeket, és ezzel gyorsabban-pontosabban-magabiztosabban tájékozódom....
Hány olyan eleme van ennek, amihez még több pénz sem kell? Anyagi támogatást akkor remélhetünk csak, ha előbb eredményt mutatunk fel. Egy példa. Egyik fiatal tehetséges versenyzőnk mondta nekem a Főiskolás VB-n: itt, ebben a mezőnyben sokkal erősebb tempót kell futni, mint amire otthon bármikor is szükség van! Ez pedig rögtön két kérdést vet fel bennem:
Mi lenne, ha TE a hazai versenyeken is olyan iramot futnál, mint amilyen a nemzetközi mezőnyben szükséges? Mi lenne, ha itthon, edzésen is olyan iramot futnál, mint amilyen a nemzetközi mezőnyben szükséges?
Sőt egy harmadikat is: Mi lenne, ha az élmezőnyben többen is ezt tennék?
Szeretném, ha mindenki, aki kerettagnak érzi magát (jelenleg az, vagy azzá szeretne válni), megvitatná saját magával és edzőjével, mit tenne a sikerért. Hiszen nincsenek világosan megfogalmazott kritériumok arra, mit kell tudni egy élversenyzőnek. Gondolok most a kajak-kenura, úszásra, súlyemelésre, de elsősorban az atlétikára, ahol a felkészülés egyes szakaszaira lebontva, másodpercre, méterre, kg-ra pontosan tudják, mit kell teljesíteni. Ha teljesítetted, akkor pedig esélyes vagy adott eredményre, a világbajnoki címre, helyezésekre. Ismételem, ez nálunk nincsen ilyen formában nem is lehet de az látható, hogy a magyar atléták jobban futnak a magyar tájfutóknál. Miért? Ezen túl a tájfutó világbajnok is jobban fut a (nem világbajnok) magyar tájfutóknál! Mit kell tenni, ha a nyomukba akarunk érni?
Nincs általános, mindenkire érvényes recept, de elgondolkodtató, hogy több felnőtt férfi válogatott elegendőnek tartja az 1300-1500 km-nyi alapozást. Ez maximum 100 km-es heti átlag, és kevesebb mint napi 15 km. Ez kevés! A fenti adag felnőtt női kerettagoktól már inkább elfogadható, a férfiak el kell jussanak 2000 km fölé a 15 hetes alapozás alatt. Természetesen az, aki eddig sokkal kevesebbet futott, ezt nem tudja egy csapásra megvalósítani már a következő alapozáskor de évente 30%-kal emelhető a mennyiség.
Más: versenyidőszakban, amikor több héten keresztül fontos események vannak, az a szokás, hogy pihenni kell, hogy ne légy fáradt a hét végén. Pihenésből azonban nem lesz fejlődés. Tehát, ha erős hét bármelyik napján az erős edzést meg tudod csinálni, akkor a hét végén is tudsz erősen futni a versenyen. Azt javaslom, hogy alapozás végén ne tördeld meg, ne hagyd abba a háromhetes felkészülési ciklusokat (vagy ha más beosztással dolgozol, akkor azt), hanem folytatni kell, akkor is, ha erős hét végére Magyar Kupa, válogatóverseny vagy egyéb esik. Meg fogod látni, hogy ha az év legfontosabb versenyére építitek fel az edzéstervet (formaidőzítéssel), akkor az be fog válni már a versenyidőszak alatt sőt már egy hónap után sokkal eredményesebb leszel, tartósabb lesz a formád, mint lenne négy (nyolc vagy több) hét pihenőhetes versenyzés után. Ez nagyon fontos, és az élmezőnyünk fejlődése szempontjából az egyik leglényegesebb.
Nagyon örvendetesnek tartom azt a tendenciát, hogy egyre többen edznek atlétikai pályán, atléta edző irányítása alatt, sőt esetleg atlétákkal együtt. Ennek már most látható, és még fokozódni fog a hatása. Sok tanulnivalónk van tőlük: edzésmódszerekben, a futóstílus csiszolásában, gimnasztika-nyújtás terén, erősítésben. A legfontosabb azonban a futótempó növelése, amely atlétikában önmagaddal és másokkal jól összehasonlítható módon ismert és kidolgozott módszerekkel lehetséges és szükséges.
Ha az edzésmunkád atlétikailag megfelelő minőségű, akkor nagyon fontos, hogyan illeszted azt a tájfutás speciális követelményei közé. Ezalatt természetesen a tájékozódás fejlesztését és a (nehéz) terepen való erős tempó futását értem. Anélkül, hogy ezeknek a részleteibe belemennék nem először boncolgatom ezt a témát hangsúlyozni szeretném a válogatottak számára: a fejlődéshez az már kevés, ha térképpel lefutsz egy pályát. A tájékozódás részelemeit kell külön-külön gyakorolni, és igen magas szintre fejleszteni. Nem elég a pontos tájékozódás és annak gyors végrehajtása, ezen a szinten neked nagyon erős kontrollal kell rendelkezned arról, hogy mire vagy képes (kockáztatás nélkül). Vagyis el kell jutnod odáig, amikor egy átmenetben a nemzetközi mezőny által diktált erős tempóban futva egészen biztosan oda jutsz az ellenőrzőpont közelébe, pl. a piros kör belsejébe, illetve a kiválasztott támadóponthoz. Még egyszer hangsúlyozom: már elinduláskor biztosnak kell lenned abban, hogy oda fogsz jutni, és nem máshova, mert akkor fogod tudni kihasználni igazán a futótudásodat! Ez pedig nagyon sok edzést igényel! Hét közben és a kevésbé fontos versenyeken is.
Mindeközben még egy nélkülözhetetlen előfeltétele van a válogatottak eredményességének. Sajnos nem mindig sikerül úgy teljesíteni, ahogyan elterveztük. De nem mindegy, mit teszel egy hibázás után, vagy amikor úgy érzed, nem megy igazán. Előfordul, hogy leeresztesz, és bekocogsz a célba (nagyon remélem ugyanis, hogy kerettagjaink a jövőben nem adnak fel versenyt).
Remélem azonban, ezentúl lelkileg sem fogjátok feladni, ugyanis beláthatatlanok a távlataink, ha lesznek olyanok, akik képesek bármilyen körülmények között a célig teljes erőből, szívvel-lélekkel küzdeni. Ennek egy rövid- és egy hosszútávú következménye várható. Egyrészt a hibázás utáni feltámadás eredményeképpen az esetek döntő részében jó vagy elfogadható eredményt érsz el, vagyis elkerülsz egy kudarcot. A másik viszont a későbbi sikereidet alapozza meg nagyon biztosan: ha bármekkora hiba után, mindig képes leszel kételkedés nélkül tovább küzdeni, akkora lelkierőt fogsz szerezni magadnak, ami hozzásegít téged a nehéz helyzetekben való sikeres szerepléshez. Márpedig a világbajnokságokon soha sincs könnyű helyzet, ezért nélkülözhetetlen a szilárd lelkierő. Erre is edzeni kell.
Ha mindez összeáll, és úgy érzed, képes vagy kiemelkedő eredményekre, menj el magad nemzetközi eseményekre, pl. az új Világranglista versenyekre! Mutasd meg magadnak és a többieknek, mit tudsz, hívd fel magadra a figyelmet!
Ha egyetértesz velem, vagy vitatkoznál, megtalálsz a versenyeken, elérsz telefonon. Bárkivel szívesen megbeszélem, segítek, ha kell. Végülis a szavak után tetteink mutatják meg, mennyit érünk! Mindezt azért írtam le, mert bízom a fejlődésben, bízom Bennetek!
Messzire előre tekintettem, és ott a magyar tájfutókat láttam az elkövetkező világversenyeken. Kérlek, nézz Te is előre, kíváncsi vagyok, mit látsz ott!
Dü2
Ui.: Köszönöm Kovács Lajosnak és Lantos Zoltánnak a korábbi menők edzésmunkájának bemutatását, ez is példa lehet a feltörekvőknek!
Vissza a Tájoló 1998/8 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!