Magyar tájfutók számára sajnos ritkán adatik meg, hogy a világ egyik legnagyobb 5 napos versenyén, az O-Ringenen részt vehessenek. Egy biztos: életre szóló élmény a részese lenni annak, ahogyan a 12 000 tájfutó kisétál a nyolc-tíz rajt valamelyikébe, befut a célfolyosók labirintusába, és egyáltalán annak, ahogyan minden megy a maga rendjében, óraműpontossággal. Életemben elôször öt évvel ezelôtt voltam O-Ringenen, és idén ismét a részese lehettem.
Az idei Világkupa sorozat ötödik futamának pontozása az öt nap összesített eredménye alapján történt. Így egyrészt komolyan kellett venni az öt napot, másrészt mégis más lett a hangulata a rengeteg futótól, akik az erdôt szó szerint színültig telítették.
Egyedül utaztam Svédországba, Kisdoma egy nappal késôbb érkezett. Az O-Ringen City Gavlében volt, mi két várossal távolabb, egy Högbo nevű üdülôhelyen laktunk. A versenyekre külön buszokkal szállítottak minket, a célban is külön területet jelöltek ki számunkra, így nagyon kényelmessé téve a körülményeket Épp ezért nem is éltük át igazán azt a nagy tömeget és forgatagot, amit ez a verseny jelent. Futás után rögtön visszaszállítottak minket gyönyörű és nyugalmas szállásunkra, ahonnét kimozdulni nem lehetett. Bár nem is nagyon bírtunk volna a kemény pályák után.
Ezért a beszámolóm, és egyben emlékeim is, kevésbé színesek. A versenyek tipikus svéd terepen zajlottak, az elsô két napi klasszikus táv eredményei alapján a harmadik napon vadászrajttal indultunk, éppúgy, mint ötödik nap. Érdekes tapasztalatokra tehettünk így szert Kisdomával: sokkal több alkalmunk nyílt más világkupásokkal találkozni a pályán. A vadászrajtok miatt elôfordult, hogy öten is összegyűltünk. Az öt nap folyamán voltak jobb és kevésbé jó futásaink, összességében nem lehettünk elégedetlenek a 4. nap után, amikor Kisdoma a 36. helyen állt, én a 31.-en. Az utolsó napon vártak ránk a leghosszabb pályák, 12 ill. 8 km. Mindkettônkkel hasonló események történtek itt, ezért csak az egyik verziót írom le kettônk nevében: az elején egy 2-3 perces hiba után az utánunk indulók közül négyen is utolértek. A pályát végigküzdöttük, és a hosszú befutón múlt, hogy a bolyból elsônek befutva nem végeztünk rosszabb helyen, mint ahonnan elrajtoltunk Kisdomának a befutó elôtti átmenetben a legjobb volt a részideje, én a befutón a 6. idôt futottam. Nagyon boldogok voltunk, bár jobb lenne, ha a technikás átmenetekben tudnánk lépést tartani az élmezônnyel.
A testvérem siettet már, mert el kellene faxolni ezt a cikket. Ha egy kicsit elôbb hozzáfogtam volna, még leírhattam volna, milyenek voltak a vacsora utáni közös teák, a hosszú séták a versenyközpontból a házikónkig, milyenek voltak a kacsák a ház elôtti tóban, és persze a bankett... Most így röviden csak annyit, hogy minden jellegzetesen svéd volt: nyugodt és harmóniát sugárzó.
Lubinszki M.