Útbaejtve egy szlovén kisversenyt, már 3 nappal az olasz 5 napos kezdete elôtt megérkeztünk Ronzonéba (1100 m), a versenyközpontba. Már ekkor is feltűntek a sok teendô ellenére is mosolygós és kedves rendezôk. Kicsit elbizonytalanodtunk, mikor a terepbemutatón néhány kódot összecseréltek; csak a versenyen ne legyen ilyen gondoltuk. Mindenkit teljesen felvillanyozott a hír, hogy SI-carddal fogunk futni (ez csak ott derült ki). Az elsô nap elôtti délutánon a (bip-bip)-edzésen végre kipróbálhattuk ujjra húzható mütyürjeinket. Egyik kedvenc rendezô bácsink mosolyogva és türelmesen magyarázta több mint két órán keresztül minden érdeklôdônek és kicsit is értetlenkedônek a kártya használatát 3 nyelven. Aznap este a megnyitóünnepségen felvonult mind a 31 ország. Mi is ott meneteltünk a(z Ungheria) tábla mögött, elég kevesen, de lelkesen...
Az elsô versenynapon aztán ámuldozhattunk: Hát ilyen versenyt is lehet rendezni?! A versenypályák talán a magyarországinál kicsit rövidebbek voltak, de néhányunk versenyidejébôl (D. P.) ez nem mindig tűnt ki. Technikás, kicsit szintes terepek voltak, ezért a pályák is, a térképek pedig igazán jók voltak (ez a Sôtér testvérek, Somlay Gábor és Urbán Imre munkáját dícsérik). Csak egy rajt volt (kivéve az ötödik napi vadászrajtot), mégis olyan jól felépített, hogy a (start) karambolok kizárva. A rajtban elvehetô (és elegendô) plusz szimból kevés anyagi befektetést kívánó figyelmesség volt, mégis sokat számított. A célban még a 3 óra után rajtoló és nem túl hamar célba érkezô versenyzôknek is maradt frissítô. A versenyen tilos volt saját járművel a célba menni, ehelyett a piros és sárga jelzésű különbuszjáratokkal kellett utazni. Félelmetes volt, ahogy a helyi sofôrök a keskeny szerpentines hegyi utakon kormányozták a hatalmas járműveket.
Ami különleges volt: a verseny alatt a terepen futó versenyzôk között is ugyanaz a barátságos, jópofa hangulat és szokatlan segítôkészség volt jellemzô, mint a célban, a szálláson, a VK-ban vagy az eredményhirdetésen. Janne Salmi, 4. napi gyôzelme után: "Nagyon tetszett a verseny, nagyon jó volt a rendezés, ilyen jó verseny évek óta nem volt Finnországban sem." Összetettben egyébként J. S. csak 3. lett a H Elite-ben, az 1. helyen Alain Berger, a 2.-on pedig Christoph Plattner végzett. Esténként külön kérés nélkül mindenki megkapta aznapi részidôit és azok helyezéseit nyomtatásban.
Az egyetlen negatív élmény: Allwinger Rékát eltanácsolták az oviból, mert állítólag sírt, és nem tudtak vele mit kezdeni... Hajrá, óvó nénik!
A negyedik napi eredményhirdetésen aztán jót derülhettünk a versenyen felvett kb. egyórányi filmanyagon, másokon és saját magunkon is.
Az ötödik napi vadászrajtos verseny az esélyesek közelharcával, az esélytelenek lelkes szurkolása mellett zajlott le, de mi már kicsit szomorúak voltunk, hogy milyen hamar eltelt ez az egy hét...
Hát, viszlát Olaszország!
Ha legközelebb ötnapos lesz a környéken, mi biztosan ott leszünk...
D. P.
Büszkeségeink (akikrôl tudunk):
Allwinger Judit D21B 8. (120 induló)
Benke Noémi D18 16. (66 induló)
Kerényi Máté H-Esord. 2.
Eredmények az Interneten: HTTP://WWW.DATAS.IT /ORIENTEERING_PREDAIA