A versenykiírás egy lovasok körében nagy hagyományokkal rendelkezô tájegységbe hív, de tájfutók számára sem gyökértelen e vidék, Eger környéke.
A lovas és tájfutó múlt (és jelen) pedig elôzetesen is több mint sokat-ígérô volt. Mint korábbi versenyek rendezôjét viszont várakozásomat csak fokozta, hogy végre én is belülrôl a pályáról nézve, tevôlegesen próbálhatom ki azt, amit az elmúlt idôszakban mint rendezô a kivitelezésben próbáltam megvalósítani. Ne feledjük, hogy a tapasztalatok szerzése, összegzése döntô, hogy ez az új szakágunk igazán kifejlôdhessen.
Elindulás elôtt emlékeim közt kutatva a 73-as Egyetemi és Fôiskolai Bajnokság emlékképei jöttek elô. Az idôpontjára ugyan nem emlékeztem, de az biztos, hogy "tavasz" volt, mármint a naptár szerint, valójában azokon a napokon búcsúzott a tél, nem akárhogyan, hideggel, havas esôvel. A lényeg viszont az, hogy a verseny ennek ellenére a jó emlékek között maradt meg számomra.
Ilyen elôzmények után érkeztem meg társaimmal Fülöp Istvánhoz és Boros Icához a lovastanyára. Az est folyamán elôször is kipróbálhattuk a házigazdától kapott lovainkat. Beigazolódott már itt is, hogy a legjobb ló az, amit a tulajdonosok neked szánnak és ajánlanak. Ezt ugyanis nem spontán teszik, és nem mindegy, hogy ki lesz a társad akkor, amikor közösen kell teljesíteni. Az est hátralevô részében házigazdánknak köszönhetôen egy, a szakág fejlôdését segítô, stílszerű, tábortüzes munkavacsorán vehettünk részt. Így mi távolabbról jött társainkkal elônyt élveztünk abban a tekintetben, hogy az eddigi tapasztalatok, élmények terítékre kerültek.
Reggel a technikai értekezletre összegyűlt a mezôny, a környékbeli lovasok is megérkeztek. A technikai értekezlet nagyon fontos a szakág fejlôdése érdekében. Itt ismerik meg az új versenyzôk a szabályokat, a versenyfeltételeket, és itt jutnak információkhoz a már rutinosabbakkal való találkozáskor, és lovas hagyományok szerint személyesen húzzák a rajtszámot.
A sorsolás után ki-ki a maga sajátos módszerével készül a rajtra. Lovas hagyományokkal bírók inkább a térképpel és a tájékozódási eszközökkel foglalkoznak, tájfutók a lóval. Egy dolog azonos ebben, az új feladatra készül mindenki. A múltja által birtokolt tudást rutinszerűen alkalmazza, ez késôbb a pályán is igazolódott.
A készülés elsô fázisa a ló felszerszámozása, ezt személyesen kell (illik) végezni. Ezután jön, hogy mit lehet a többiektôl ellesni a felszerelés és kiegészítôk vonatkozásában. Rajt elôtti perc térkép a versenyzônél, szóval kevés a kéz. A sok zseb segíthet, de ez nem igazi megoldás, honnan, mit, mikor kell elôvenni, és tényleg ott van-e. Az ideális az lenne, ha minden a kézbe kerülhetne, ez viszont nem lehetséges, tehát jöhet az ötlet, lelemény. Mi az, ami nem adható ki a kézbôl: ez a kantár és a társsal való kapcsolattartás eszköze. Fontos még a térkép, zsebben nem az igazi, térképtartóban már jobb, de a rögzítés fontos pl. nyakban szalaggal, de még nem ideális, irányba való beforgatása korlátozott. A sítájfutóktól átvett, mellen rögzített tartó, körkörös beforgathatósággal tűnik a legjobbnak, két apró probléma megoldása után:
anyaga nem növelheti a balesetveszélyt,
vízállósága nem csak a térképtartó résznek, hanem az egész szerkezetnek biztosított kell hogy legyen.
Egyéb apró alkalmi kellékek használata (lovaglópálca, tájoló, térképolvasó segédeszköz) ízlés szerint. Ha a fenti dolgokat valamilyen módon elhelyezted, jöhet a rajt, a pálya. Döntô a ló és lovas teljesítménye, amely együtt méretik meg. A verseny alatt a ló és lovas harmóniája alapvetôen meghatározza eredményedet. Hiába memorizáltad 1 perc alatt az egész pályát, ha lovadat nem tudod rávenni elhatározásod kivitelezésére, vagy fordítva, szinkronban lehetsz a lóval, ha nem tudod, hogy merre jársz. A pályán mindig arányosságra törekedj, és ne feledd, a ló is egy önálló személyiség, még akkor is, ha nagyon ismered, mert momentán a tied. Röviden: személyedben információk alapján döntesz adott helyzetben, szituációban, és döntésedet egy más személyiségjegyekkel bíró lénnyel társaddal hajtatod végre. Szóval egyszerű, ugye? Netán közben még egyéb apró kis események, helyzetek is elôfordulnak, arról sem te, sem a rendezôk nem tehetnek, de neked kell megoldani.
Ilyen lehet, hogy ménen lovagolva, a terepen közlekedô más versenyzôkkel találkozva, lovad érdeklôdést tanúsíthat másik nemű társa irányt, vagy ha csak látótávolságra van, akkor annak neme felôl szeretne információval rendelkezni, ezért szeretne közelíteni felé. Nem biztos, hogy ez az útvonal a te döntéseddel, útvonalválasztásoddal egybeesik. Bolyból való kitörés sem mindig eredményes, vannak "falkaszellemű" lovak, ôk nem szeretnek egyedül menni. Pontfogáskor társakkal való találkozás esetén csak etikai szabály van. Pontról kiindulni csak az ott lévô minden versenyzô bélyegzése után illik. A bolyt nem mindig a legjobb tájékozódó vezeti. Mit teszel, vagy mit tudsz tenni akkor, ha egy jó iramnál észreveszed, hogy az útvonal számodra nem jó?
Idôjárás-változás esetén, pl. esô esetén mit teszel szétázott térképtartóval és hazafelé igyekvô lovaddal? A lovas nem tájfutó, és a szélsôséges idôjárásra a ló is érzékenyebb. Általában nagy esô esetén azonnal haza igyekezne. Nem tehet róla, így van nevelve. A vihart embertársaink közül sem sokan szeretik, de többen elviselik, nem így az állatvilág egyedei. A villámcsapás fôleg közeledben való elviselése, túlélése nyeregben pedig egy cirkuszi mutatvánnyal is felér. Erre pedig készülni nincs idôd, de tanácsos nyeregben maradni, az összes kellékeddel együtt. Közben eszedbe sem jut, csak utólag, hogy a nyeregben maradást már a technikai értekezleten is ajánlották, arra való tekintettel, hogy általában a túralovak hazatalálnak nélküled is. Persze a saját ló itt könnyebbséget jelent, de a csizmában tájfutásra való áttérés nem.
A pályán együtthaladás esetén még fontos lehet az is, hogy melyik ló melyik elôtt-mögött halad, és ez sem csak szimpátia kérdése, gondolj az állatvilág hierarchikus felépítésére, a domináns egyedekre elôfordulhat ilyen is. Másik ilyen eset az ivarzó anyaállat megközelítése, ekkor másik nemű társaddal légy óvatos, de határozott és kemény.
Ha az elôbb említett és még nem említett eseteket leküzdötted, akkor biztosan célba érsz. Élvezheted teljesítményetek értékét.
Ugye nem is olyan bonyolult, ezt te is meg tudod csinálni, ha akarod, és a lényeg ebben van.
Még valami (öregedô tájfutók), a ló mindig jobb kondiban van, mint amiben te lehetsz. A tájékozódás izgalmasságát Te profitálod (tévedéseiddel). Így lóval ez ennél is több.
Véleményem szerint erre érzett rá az a kör, aki ilyen versenyeken megjelenik és megméretteti magát. Tájfutók körében beszélgetve még nem akadtam olyan személyre, aki ha tehetné vagy tudná, nem próbálná meg. Így vannak ezzel azok a lovastúrázok is, akik a versenyszellem "becsempészésével" egyre nagyobb számban igénylik ilyen versenyek megjelenését.
A megnyilvánulásokból ítélve úgy érzem, hogy a szakág kifejlesztését érdemes felvállalni, és ehhez várom minden érdeklôdô és "profi" segítségét.
Moór Sándor