Ez alkalommal a fiatalok, elsôsorban a juniorok edzésmunkáját veszszük górcsô alá. Számtalan példa mutatja, hogy az ifi kategóriáig a magyarországi legjobbak közé lehet kerülni a jó tájékozódási vagy a jó futótudás egyikének birtokában. Az általános és középiskolás évek alatti sportolgatás vagy rendszeres edzegetés is sikeressé tehet valakit, különösen, ha tehetséges. Ez a kényelmes és kellemes állapot megváltozik a junior, különösen a felnôtt kategóriába lépés idején. A junior pályák már meghaladják azt a távot és ennek megfelelôen versenyidôt is, amelyet jó sebességgel le lehet futni közepes vagy gyenge állóképességgel, de jó futógyorsasággal. Emellett megfelelô erôre és kiegyensúlyozott tájékozódásra is szükség van. A világ legjobbjait megfigyelve, elmondhatjuk, hogy a felnôttek között kiemelkedô eredményeket elérôk már junior korukban is tudták mindazt, amit felnôttként, esetenként még meg is szorították felnôtt versenytársaikat, vagy meg is elôzték ôket. Igaz ez a legjobb magyarokra is. Egy olyan ifi vagy egy junior versenyzônek, aki meg tudja szorítani a felnôtteket legalább váltó vagy sprint versenyeken, jóval nagyobb esélye van arra, hogy néhány évvel késôbb kiemelkedô eredményeket érhet el.
Mivel mind fizikailag, mind szellemileg jóval nagyobb fejlôdés érhetô el 16-tól 20 éves korig, mint 21 évnél idôsebben, a felnôttkori edzésmunkát és eredményeket már évekkel elôbb meg kell alapozni. A felnôtt kategóriába érvén több év gondosan felépített edzésmunkájával lehet olyan magas színvonalú edzéseket elvégezni, amely kiemelkedô eredmények elérését teszi lehetôvé. A fiatalkori fejlôdésnek (most csak a tájfutás szempontjait figyelembe véve) az állóképesség, erô, gyorsaság, mozgáskoordináció, térképismeret, tájékozódási tudás, taktikai gyakorlottság megszerzésén és fejlesztésén túl, olyan elemei is vannak, mint az önbizalom megszerzése, magas szintű motiváltság, elhivatottság kialakulása, céltudatosság, rendszeresség, áldozatvállalás, összpontosítás magas szintjének elérése.
A fizikai fejlôdés lehetôségei korlátozottak, az évek során fokozatos növeléssel lehet elérni azt a kívánt mennyiséget és minôséget, amivel kiemelkedô eredményt érhet el valaki. A junior kor kritikus ebbôl a szempontból, mert egy hidat jelent az ifi és a felnôtt kategória között, akár fizikai, akár technikai szempontból nézzük. A két kategóriát csak bô két év választja el egymástól, azonban óriási a különbség. Ezt kell áthidalni a junior évek ideje alatt, amely idôszakot a felnôtt kategória elôiskolájának tekinthetjük. Svédországban azt mondják, egy férfi versenyzô kétszer edz nagyon komolyan életében, húsz évesen, hogy a felnôttek közé lépve megállja a helyét, és 34 évesen, hogy szeniorként majd mindazokat legyôzhesse, akiket 21-ben nem sikerült. Ez sokakra természetesen igaz lehet, de nem a legjobbakra. A válogatott szinten versenyzôk a felnôtt kategóriába lépés után egyre fokozzák edzésmunkájukat néhány évig, utána pedig a hatékonyságot javítják.
Mennyit kell edzeni junior korban? Röviden azt válaszolhatjuk, hogy majdnem annyit, mint felnôttként. Ez függ azonban az ifi korban végzett edzésmennyiségtôl és -minôségtôl, mert az ugrásszerű növelésnek komoly veszélyei vannak, túledzettség és sérülés jelentkezhet, ami végsô soron csökkenti az elvégzett edzés mennyiségét, minôségét és hatékonyságát. Ideális esetben, megfelelô felkészültség mellett a felnôttkorban tervezett edzésmennyiség 70-80%-át kell futni juniorként, a felnôttek futógyorsaságával. A gyorsabb futásoknál a táv lehet kisebb, illetve a pihenôidô rövidebb. Ez biztosíthatja, hogy juniorként a felnôttekkel is fel tudja venni a versenyt valaki, illetve a felnôtt kategóriába lépve megrázkódtatások és meglepetések nélkül versenyezzen.
Az elméleti okfejtés után ezúttal Pavlovics Gábor 1988. január 18. és 24. között teljesített edzéseit közöljük példaként. A közölt részlet tiszta és világos mind mennyiségét, mind az edzések minôségét illetôen.
Igaz, Gábor csak naponta egyet edzett ez évben, de a közölt
példázatban minden lényeges elem megvan, amit egy futónak
el kell végeznie ahhoz, hogy edzésrôl beszélhessünk.
január 18. hétfô: betonon, erdei úton könnyű
futás 14 km 60 perc
január 19. kedd: erdei úton futás, benne 1 x 3000 m,
1 x 2000 m, 1 x 1000 m lendületesen 16 km 66 perc
január 20. szerda: sáros erdei úton, részben
terepen közepes tempó 23 km 99 perc
január 21. csütörtök: műút, erdei ösvények,
közepes tempó, benne 3 x kb. 3000 m lendületesen
19 km 85 perc
január 22. péntek: könnyű futás erdei utakon
14 km 65 perc
január 23. szombat: hóban, nagyon sáros utakon, részben
terepen közepes tempó 24 km 120 perc
január 24. vasárnap: könnyű futás, átmozgatás
11 km 51 perc
Heti összes: 121 km 5 óra 6 perc
A hétfôi könnyű futást kedden megfelelô terjedelmű résztávos munka követi, ne feledjük, Gábor még junior.
Szerdán könnyű, közepes tempójú hosszú futással készíti elô a csütörtöki hosszú résztávos edzést.
Péntek a "pihenésé" a mennyiségbôl és a tempóból ítélve.
Szombaton pedig egy kellemes sárdagasztás amúgy tájfutósan, két órán keresztül. Vasárnap ismét könnyít az adagon.
Aki a felnôtt élvonalban is szeretné megôrizni ifi- és juniorkori jó eredményeit, annak ezt az edzésprogramot már csak kevés helyen kell kiegészítenie, esetleg heti 10-14 edzésre, illetve a résztávos edzéseket 6-12 km terjedelműre.
Gábor ezen a héten futotta a legtöbbet ebben az évben, egyébként 70-110 km-t hetente. Az alapozás három hónapja alatt (1987. december 1. és 1988. február 29. között) 1142 km-t teljesített. Az alapozás sikerességét mutatja, hogy annak végén a PécsHarkány futás 25 kilométerét 85:20 alatt teljesítette.
Az ezt követô versenyévad pedig kiemelkedô eredményeket hozott. A belgiumi junior EB-n egyéniben Európa-bajnoki cím és váltó harmadik helyezés, stabil felnôtt válogatottbeli tagság, Világkupa futamokon helyezések, és a következô évben tavasszal a hosszútávú bajnokságon harmadik hely a jól felépített, következetes edzésmunka eredményeként.
Jó futást!
Kovács Lajos és Lantos Zoltán