Korán indultunk el, hoszszú út állt még elôttünk. Elsô szálláshelyünk Németországban, Lienseingenben a Kocsis családnál volt. Két autó "suhant" velünk Reims felé, Bobo vezette a Gerewich Sportalapítvány kisbuszát, Düdü pedig a Wartburgját.
Másnap délután négy óra tájban érkeztünk meg a C. R. E. P. S.-be. Ebben a sportcentrumban helyezték el a tájfutók nagy részét, a másik részét pedig egy egyetemi kollégiumban.
A világ minden részérôl érkeztek tájfutók, 5 kontinens 36 országából utaztak ide Reimsbe, a junior VB-re. A világ legjobb 400 fiatalja küzdhetett meg egymással.
A terepbemutatóra az idôjárás elromlott, és a terep ôsmocsárrá változott a környéken. Minden reményünk elszállt az idôjárással kapcsolatban, amikor másnap kipillantottunk az égre. Nem kecsegtetett semmi jóval, de szerencsére nem esett az esô. A terep nem nagyon hasonlított az edzés terepére. Sok kidôlt fa és bozótos diszelgett a térképen. Klasszikus távon két kiemelkedô eredmény született: Hecz Kati 13. helye és Cseri 23. helye.
Hecz Katit kérdezem a pályákról:
A klasszikuson mázlim volt a pályával. Sokat
lehetett úton futni, és még emelkedôk sem voltak.
Kb. 3-4 percnyi hiba maradt benne. A sprinten viszont már "hoztam
a formám", technikás pályákon szinte minden
pontnál bizonytalankodtam. Szégyellem magam, hogy nem küzdöttem
eléggé... Fizikailag, de fôleg technikailag van mit
fejlôdnöm. A csapatnak viszont a csapatszellem terén.
Cseri véleménye:
Már a pályaadatokból látni lehetett, hogy
jóval a tervezett 70 perces gyôztesidôn belül fogják
megnyerni. A pálya elsô fele részletgazdag, finom tájékozódást
igénylô terepen vezetett, ezt a részt sikerült
apróbb hibákkal teljesítenem. A második, futósabb
szakaszon azonban kb. 4 percet hibáztam. Az itt tapasztaltak alapján
jövôre egy nagyon jó futással el lehetne csípni
egy egyszámjegyű helyezést.
A sprint selejtezô a RILLY hegységben került megrendezésre, nagyon bozótos erdôben. A végén indulók így szinte "autópályán" futhattak. Ez a döntôbe kerülést szerintem befolyásolta, hiszen másodperceken múltak a helyezések. Szegény ZsebEszter a 21. helyen végzett és 15 mp-cel maradt le a 20. helyrôl, ami az A döntôbe kerülést jelentette volna. Kiskese is 15 mp-cel kapott ki a huszadiktól. Farkas Zsuzsinak a bokája sínylette meg ezt a pályát. Kiment a bokája, s a döntôn pihennie kelett. A fiúk közül a döntôbe Cseri jutott be az 5. helyen, nagyon jó idôt futott. A lányoknál Hecz Kati és Biró Alma jutott tovább az A döntôbe.
A döntô napja borzalmas volt, szakadt az esô, és ismét küzdhettünk a bozóttal. Ez nem a mi napunk volt, ma nem születtek túl jó eredmények.
A csapat kicsit szárnyszegetten érkezett a váltóra, nagy volt az izgalom, miután az elsô futók elindultak. Átfutópont ékeskedett a célban, várva a versenyzôket és fokozva az izgalmakat az edzôkben. Innen még kb. 2 perc volt hátra a pályából. Sajnos ezt a napot sem lehetett szerencsésnek mondani. A váltó után az edzôknek is rendeztek egy versenyt, amin Düdü is elindult.
A tetszetôs eredményhirdetésen az 16. helyezettek érmet, oklevelet, pólót és pezsgôt is, na meg sok-sok zöld koszorút kaptak. Az országok közötti értékelésben a 15. helyezést értük el.
A szervezés néha akadozott, pl. a buszindulásoknál, az étkeztetésnél. Pedig már tavaly ifi EB-t is rendeztek, amibôl levonhatták volna a tapasztalatokat. A szállás nem volt rossz, de az egyágyas szobák azért nem a legjobbak. Megfelelô lenne a 2-3 ágyas szobákban való elhelyezés.
Esténként megbeszéléseket tartottak a szervezôk az edzôkkel, ahol ôk felvethették észrevételeiket és javaslataikat.
A bankett egy hatalmas tornateremben volt, ahol mindenki jól érezte magát, ki korábban, ki késôbb feküdt le.
Fárasztó út állt még elôttünk, de hát valahogy haza kell érni. Remélem mindenki elérte a vonatát Budapesten. Köszönjük mindenkinek, hogy versenyezhettünk. Kár, hogy helyezéseink, eredményeink nem olyanok lettek, amit szerettünk volna. Jövôre, Bulgáriában...
Farkas Gabriella