Elôzô lapszámunkban rövidke közlemény jelent meg a témában: közli lapunk néhány kitüntetett nevét, akik a kerületi Önkormányzatok Sportalosztályaihoz benyújtott pályázatok alapján az 1998. évi tanévzáró alkalmából ezen megtisztelô címet, oklevéllel egyetemben, megkapták.
Irattáram rendezése kapcsán a TTK Haladás sokszorosított havi értesítôi is épp a napokban kerültek elô, az 1955/56-os tanévbôl. (Akkortájt ifjúsági sportköri elnök voltam, személyes emlékeim is vannak.)
Valahogy, legalábbis nálam, a több mint 40 év összecseng, és nem hagyott békén: megint nosztalgia vett rajtam erôt. Nézzük csak a két híradást egymás mellé rakva!
1998 vonatkozásában: feltételeztem, többen kell hogy legyenek a kitüntetettek, én is tudtam még két sportolóról tájfutóról természetesen. Aki tanul és sportol, s mindkettôt jól, megérdemli az elismerést. Teljes névsorral szerettem volna meglepni szaklapunkat, de sajnos: a Budapesti Diáksport Szövetség, aki a kitüntetéseket jóváhagyta, minden anyagot visszaküldött a kerületeknek. Onnan a teljes névsort elôszedni idô és fáradság, de ígérem, megteszem. Miért is? Mert az érdekeltek megérdemlik a nyilvánosságot: lássuk végre, hányan is vannak? Azt az elsô pillanatban tudtam, többen vannak, de valószínű nincsenek oly számosan, hogy ne érdemeljenek egy flekket. Így megelôlegezvén a névteleneknek is az elismerést, hacsak "személyiségi jogaikat" nem csorbítom, kinyomozom ôket és közzéteszem. (Kerületi Önkormányzatok Sportalosztályához írt levélen túlmenôen érdekes lenne az is, kinek a klubja tud arról, hogy az ô elôterjesztése került jóváhagyásra, s vajon hány alkalommal "ébredt fel" az iskola: elismerésre méltó tájékozódási futó diákom van.
Akit viszont itt és most máris el tudok ismerni, az BOBÓ. Mint újdonsült Ifjúsági bizottság vezetô vette a fáradtságot, és körlevélben hívta fel figyelmünket a pályázati lehetôségre. Többen vettük a lapját, és ezért is állítom: több elismerésre méltó diákunk van. Saját kérés-tanács szerű megjegyzésem: tisztelt edzô és szakosztályvezetô kollégák, a jövôben is mindig figyeljünk oda, és versenyzô diákjainkat igyekezzünk az iskolával együttműködve nyilvánosan elismertetni. Voltam évzárón, és higgyétek el, igen jó propaganda az igazgató szájából szülôknek, diákoknak hallani: tájfutó kapott Jó tanuló jó sportoló elismerést, és erre az iskola is büszke.
No és a nosztalgia. Ezen cím adományozása nem új találmány. Az Egyetemi és Fôiskolai sportkörök (az ún. Haladás) országos elnöksége 1955-ben már hirdetett ilyen versenyt, és az elismerés elsô lépcsôben Egyetemi-Fôiskolai Sportkörönként volt, igen értékes díjakkal. Labdába csak az rúghatott, akinek tanulmányi átlaga 4,5 felett volt. Ma a fôiskolások 4,0-val is pályázhattak, középiskolásokra volt 4,5 a követelmény. Tehát a tanulmányi átlagnál jelentôs az engedmény. Vajon nem érünk rá jobban tanulni?
Ha a szakmai teljesítményszintet nézem: Budapesti Diákolimpiai helyezés vagy Fôiskolás Bajnokság helyezés is elég volt a pályázathoz, természetesen magyar bajnoki helyezések is nyomtak a latban. Mégis, van miért nosztalgiázni, mert a sporteredmények is magasabbak voltak hajdanában. A BEAC közvetlen jogelôdje, a TTK Haladás is hirdetett 1956-ban eredményt. Természetjáró versenycsapata Budapest Bajnok volt, fôiskolás országos bajnokságon a csapat két tagja 3., ill. 4. egyéni helyet hozott, és 4,5 feletti tanulmányi eredménnyel nem kerültek a versenyben helyezésre akkor még nem csak címért pályáztak. Ugyanis a gyôztes: nem kisebb "ellenfél" volt, mint HÁMORI JENÔ, kitűnô eredményű vegyészhallgató, és a világbajnok kardcsapat tagja.
Nos kollégák: kívánom legyenek még ilyen jó tanuló, jó sportolóink ma is.
Bajusz