Idén Magyarország vállalta el az Ifi EB lebonyolítását. 14 ország több mint 100 versenyzôje állt rajthoz, minek köszönhetôen egy igen rangos verseny részesei lehettünk. Mivel mi voltunk a rendezô ország, kétszer annyi versenyzôt indíthattunk, mint a többi országbeli (azaz hatot, de természetesen csak az elôre kijelölt három eredménye számított).
28 fôs kis csapatunk, a tartalékokat is beleértve, június 26-án délelôtt vágott neki az útnak. Azt hittük, végre egy EB, ahonnan nem fogunk elkésni, hisz országon belül maradunk. Persze idén sem sikerült a terepbemutató elejére odaérnünk, egy szép kis defekt miatt. Így már ebbôl a szempontból sem jelentett elônyt a hazai rendezés és a kis távolság.
A bajnokság elsô számát, az egyénit szombaton, Szombathelytôl kb. 45 km-re, Magyarlak mellett rendezték meg a Szombathelyi Tájfutó Klub lelkes tagjai. A terep jellegzetesen dombos, szabdalt, nagyrészt tiszta erdô, itt-ott vizenyôs. De mindezt tapasztalhatták azok is, akik aznap délután a Sopron Kupán indultak, esetleg ugyanazt is futották, amit mi. A pályáról csak saját véleményt tudok írni, de ahogy utólag megbeszéltük, hasonlóan érzett nagyjából mindenki. Nekem nagyon tetszett, mert gyors volt. Ezt a pályaadatok is mutatják. Technikailag nem okozott különösebb nehézséget, de végig oda kellett figyelni. Egy pontra kevertem kb. 2 percet, ahol az utánam induló ukrán lány befogott. Vigasztalt viszont az a tény, hogy ôt késôbb kizárták, rossz pontfogás miatt. Nagyon örültem a jó idôeredményemnek (55:31), hisz kb. 3 percig én voltam az elsô. És akkor befutott Farkas Zsuzsi 53 perccel! Óriási volt az öröm, mert ez lett a végeredmény is. Zsuzsi Európa-bajnok, én pedig ezüstérmes. Ezen kívül saját kategóriájában hatba (sôt ötbe) került Sprok Bence is, bár jobb eredményt várt magától, igaz, elég szoros volt a mezôny eleje.
Küzdött mindenki, nagy volt a verseny mind a négy kategóriában. A serdülô lányok közt is sok szép eredmény született, ahhoz képest, hogy sokuknak ez volt az elsô nagy megmérettetése. Az ifi fiú mezôny mindig is a legerôsebb volt (önmagán belül), szépen küzdöttek a srácok a szlávok ellen.
Igaz, kifáradtunk a nagy futásban, de annyira azért nem, hogy ne bírjunk el egy esti táncikálást. A magyar rendezés szinte legsúlyosabb hibájának az róható fel, hogy nem rendeztek egy esti összeruccanást, ahol minden ország együtt ünnepelhet. Ez sajnos elmaradt, úgyhogy az eredményhirdetés után (ami nagyon színvonalas volt, s csak az esô szólt bele) nem volt más hátra, mint a megérdemelt pihenés.
A váltóverseny még nagyobb izgalmakat rejtett magában, mint az elôzô nap. Az elsô nagy meglepetés az volt, mikor Scultéty Marci, abszolút elsô befutóként megjelent a célkanyarban! Pár perc elteltével már sorozatosan jöttek a befutók, magyarok, külföldiek egyaránt. A serdülô fiúk végig ott voltak az élen, Gyulai Tomi tartotta Marci elônyét. Egy kis gond csúszott be a végén Bencénél, de a dobogó megvolt bronz! A serdülô lányok is szép teljesítményt nyújtottak, óriási izgalom után Domján Zsuzsi harmadik helyre hozta a csapatot, amit elôtte Zsigmond Száva és Fekete Zsuzsi alapoztak meg. Az ifi fiúknál már nem volt ennyire rózsás a helyzet, biztos vagyok benne, hogy nagyon igyekeztek, de nem sikerült a dobogó közelébe férkôzniük. Nálunk, az ifi lányoknál Alma futott elsôként. Alig fél perccel hozta második helyen a váltót, de mögötte is szorosan jöttek. Én mentem ki utána. A terep a szombathelyi parkerdô, sík, sok út, nagyon pörgôs. Egyet hibáztam, de így is elsô helyen jöttem, 3 perc elônnyel. Zsuzsinak a pontatlan fedettségábrázolás okozott némi gondot, így a második helyen végeztünk!
Úgy érzem, jó kis csapat jött össze idén, és megálltuk a helyünket. Az összetett pontversenyben a negyedik helyet értük el az oroszok, csehek és svájciak mögött. Ez szép. Köszönjük Páhy Tibinek, csapatvezetônknek, hogy összefogott és buzdított minket, izgult értünk, és hasznos tanácsokkal látott el bennünket!
Kívánok az elkövetkezô EB-kre is legalább ekkora sikereket!
Makrai Éva