Volt egy rossz álmom. De kinek nincs manapság?! Már azzal kezdôdött, hogy a vekkeremben lemerült az elem, a kocsiból kifogyott a benzin, s mire túlestem a tankoláson, egy kedves ismerôs sporttárs közölte, hogy a "0"-idô egy órával eltolódott.
Tehát helyben vagyunk. Ez a Budapest Kupa elsô napja, Piliscsaba, a körülöttem folyó perzsa vásárt pedig a tájfutók népes családja alkotja. S hogy teljes legyen a kép, mindjárt az elsô morgolódás: miért kellett egy órával elhalasztani a rajtot? Mi igaz, ami a versenyértesítôben van, vagy ami név nélkül megjelent az Interneten? Hja kérem, ott még nem tartunk, hogy tetteinkért a felelôsséget is vállaljuk!
Rajtolunk tehát egy órával késôbb. Addig megérkeznek a pécsiek, befutnak a szombathelyiek, sôt megjelenik egy építésvezetô is, aki meglátva az alig hatszázas tömeget, lakonikus egyszerűséggel kinyilatkoztatja: "Lopják a téglát!" Azaz holnap már nem parkolhatunk a Cél közelében.
Egy óra múlva pedig sötétség lett a földön, de Piliscsaba körzetében mindenesetre. Gyorsan felnôtt bozót, meredek és csúszós oldalak, zuhogó esô és napfogyatkozásnak beillô sötétség. Csupa olyan dolog, ami feldobja a versenyzôt. Engem elsôsorban a VIP sátor dobott fel, ahol elôször magyar versenyen közvetítést láthattunk egy közeli pontról. Valószínüleg itt kezdôdik a jövô, részben a sajtó, de a nézôk tájékoztatása is a versenyek menetérôl. Gratulálok az ötletadónak, a megvalósítónak, várjuk a folytatást.
Fejlámpa hiányában az ideálisnak éppen nem mondható versenykörülmények kicsit megdobták a versenyidôket, bár ez a legtöbb kategóriában nem volt vészes. A budapestiek közül Makrai Éva (SPA), Sprok Bence (OSC), Harkányi Zoltán (FAB), Scultéty Orsi (OSC) és Zsebeházy István (MOM) nyerték kategóriájukat és lettek Budapest-bajnokok. F21-ben Dénes Zoli (KAL), N21-ben Wengrin Ágnes (MSE), N20-ban Zombori Erika (HTC), Csiszár Adrien (SZV) és Dovzsenkó Nikolai (NYV) állhatott fel dobogó helyett az "audmax" színpadára. Így a budapestiek és vidékiek fele-fele arányban osztoztak a bajnoki címeken.
Nemcsak az elsô, hanem mind a három napon sok szép és értékes díj, tiszteletdíj várt gazdára. A versenybíróság elnökének, Máthé Pistinek személyes érdeme, hogy ennyi szponzort kutatott fel eredményesen. Sajnos az eredményhirdetést objektív vagy szubjektív okokból sokan nem tekintik a verseny részének, és okkal vagy ok nélkül mellôzik. Pedig megérdemelné a mindenkori rendezôség, hogy legalább a díjazottak személyesen vegyék át a kupákat, érmeket, tiszteletdíjakat.
Igaz, hogy az eredményhirdetés csúszott az elsô nap, de gondoljon mindenki az összeázott, ellenôrizhetetlen kartonokra és az egy órás rajt csúszásra. Persze arról nem az idôjárás tehet, hogy az Auditorium Maximumban a hangosítás olyan, amilyen, de hát a Katolikus Egyetem hallgatói nem is műszaki zsenik lesznek. Környezetvédelmi szempontból már elfogadhatóbb volt a következô két nap "homo-hangosítása".
Pünkösd vasárnapján ismét áttornáztam magam a síneken, közben a frász kerülgetett, hogy mikor fog egy kis srácot elütni a vonat. Szerencsére a mozdonyvezetôk okosabbak voltak, kellô lassítással és hangos tülköléssel közelítették meg az ideiglenes átjárót. Mára már kellôen letapostuk a Cél környékét, így kevésbé nyújtott vigasztalan látványt. Kár, hogy az Egyetem nem járult hozzá saját területén a cél kiépítéséhez, de néhány száz méterre keletre szebb, látványosabb és biztonságosabb befutót lehetett volna létesíteni.
S ha már kibékültünk Baranyi Katalinnal, akkor békülni kell az egyetem munkatársaival is. A szűk utak mentén parkoló kocsik, az ápolt füvön felvert sátrak és a dékánhelyettes ablakában száradó koszos gatyák nem tettek éppen jót az egyetem és a tájfutók évekre meghirdetett megbonthatatlan barátságának.
Számomra meglepô volt, hogy míg az elôdöntôk kategóriagyôzteseinek ideje általában az elôírt és elvárt idôk közelében voltak, addig már a harmadik, negyedik helyezettek is 60 percen felül teljesítettek, azaz szabályzat szerint nem indulhattak volna a döntô futamon. Ilyen nagy szórás lenne versenyzôink között? Lehet, hogy nemcsak a versenyekkel, hanem a felkészüléssel is problémák vannak?
A Magyar Kupa futamokban Sprok Bence (OSC), Stark Gergely (MSE), Gábor József (CBD) és Dénes Zoltán (KAL) remekeltek, a hölgyeknél Farkas Zsuzsanna (DTC), Bán Borbála (HTC), Tóth Zsuzsanna (FAB) és Kovács Ildi (PVS) vehették át a kupákat. Némi kis zavart csak az okozott, hogy az eredményhirdetés stábja úgy belejött a kupák osztogatásába, hogy a hölgyek közül kettônek már nem maradt. Ilyen már a '83-as VB-n is elôfordult, késôbb minden rendezôdött. Utólag úgy tűnik, hogy a selejtezôket el lehet hagyni, és ez rendezéstechnikailag is nagy könnyebbséget jelentene.
Pünkösd hétfô borongósan indult, de egyre forróbb lett. A váltó hangulata mint mindig engem is elkapott, és nosztalgiával emlékeztem- emlékeztünk vissza arra a húszegynéhány évre, amikor még én is egymás után szívtam a cigarettákat a célban, hallgattam, hogyan szidják a rendezést, a pályakitűzôt, a térképet, akkor még a pontôrt is. Ôszintén be kell valljam, én sem voltam különb. Aztán mintha feltámadt volna a múlt, szidták a hangosítást, a befutók kiírását, szidták a térképet, a pályakitűzôt, a versenybíróság elnökét, a BTFSZ elnökét, talán még a most megalakuló kormány új minisztereit is. Igaz, ami igaz! A pályák egy szakasza friss ültetésen vezetett át, F21-ben két pont térképhibás helyen, de ott is rossz helyre volt téve. Ugyanezen kategóriában a közelben lévô két további pont sem volt korrekt. A bírálatok és a benyújtott óvások véleményem szerint is jogosak voltak. De azt hiszem, hogy ma sem a forrófejű hôzöngés a sportszerű és a célravezetô. A korrekt óvást semmi esetre sem pótolja.
A váltóban szinte tarolt a Szegedi Vasutas, összesen öt aranyat szerzett. Gratulálok. A BEAC és a Fabulon 2-2, az OSC, a Tabáni Spartacus és az Alba Regia AC 1-1 aranyat vitt haza. Sajnos hiányoztak a szoros befutások, a fej-fej mellett haladás, és a felnôtt férfi pálya megóvása körül kialakult helyzet mintha elvonta volna a figyelmet a lelkes drukkolástól.
Volt tehát egy rossz álmom. Találkoztam egy holtfáradt vb.-elnökkel, egy kicsi, lelkes rendezô csapattal, akiknek az erejét meghaladta a három nap. A három pályakitűzôt igen nagyra tartom, és ma is a tíz legjobb közé sorolom. De minden tiszteletem ellenére úgy látszik, nekik is volt egy rossz álmuk, és valahogy semmi sem jött be. Találkoztam túlméretezett pályákkal, együttfutó és nem egymás után indított azonos pályás kategóriákkal, késôn elkészülô rajtlistákkal és lassan készülô eredményekkel. Találkoztam rossz pályavezetéssel, és "találkoztam" egy BTFSZ-elnökkel is, aki feleslegesen felvállalta a villámhárító szerepét az egyetemmel és a versenyzôkkel szemben.
Ugyanakkor a Budapest Kupa hozott tanulságokat és újdonságokat is. Bár minden versenyünket ennyi szponzor támogatná, és jó lenne, ha a TV-közvetítés fejlesztése tovább folyna. A Budapest Bajnokságok összekapcsolása a Budapest Kupával jónak bizonyult, de a Magyar Kupa futam feltételeit így a jövôben sem látom biztosítottnak. Jólesett a túrós tészta, kár, hogy az egyetem illetékes berzenkedô munkatársa nincs oda a cukrozott-tepertôzött dupla adagért. De egy-két programfüzetnek biztosan megörült volna ô is, meg a nagyobb létszámú klubok is.
Álom után az ébredés. A BTFSZ Elnöksége megtárgyalta, mit megtárgyalta, kivesézte a Budapest Kupát, az elôfordult hibákat, de a rendezés erényeit is. A sok kellemetlen, bosszantó hiba mellett sem általánosítható, hogy a versenybíróság felelôtlen munkát végzett volna. Levonva a tanulságokat megteszünk mindent, hogy jövôre és a jövôben a Budapest Kupa hibátlan, magas színvonalú legyen. Megtesszük azokat a lépéseket, melyeknek eredménye akár felelôsségre vonás is lehet. De azt a munkát, amelyet részben a verseny rendezôi és alapvetôen a versenybíróság elnöke végzett, nem lehet köszönet nélkül hagyni. Az Elnökség ezért ez úton is köszönetet mondott Máthé Istvánnak, a versenybíróság elnökének. Az F21-es váltók nevezési díjainak visszafizetésérôl úgy döntöttünk, hogy az induló csapatok a váltó(k) befizetett nevezési díjáról bónt kapnak, melyet a szeptemberi MOM Kupán, vagy az ôszi Spartacus Kupán lehet beváltani.
Dr. Fekete Jenô (Svarc)