1998. május 1617. ÁGASVÁR
Az 1997/98. tanévben negyedik alkalommal került megrendezésre az Életrevaló Plusssz Program a Pharmavit Rt. támogatásával és a NEVI szervezésében. Ez az ifjúsági oktató- és nevelôprogram az ország összes iskolájából próbálja mozgósítani az 56. osztályos tanulókat, hogy tanúbizonyságot tegyenek testi-lelki egészségükrôl, a környezetvédelmi aktivitásukról, a közügyekben való jártasságukról, valamint fizikai és szellemi felkészültségükrôl.
A program egy vetélkedôsorozat, mely három évközi fordulóból és a legjobbak számára egy döntôbôl áll, amelyen kiderül, hogy kik Magyarország legéletrevalóbb tanulói. A csapatok tíz fôbôl állnak, és egy felkészítô tanár segíti munkájukat. Az elsô forduló egy ôszi szemétszüret, melyet a nevezett csapatnak kellett megszerveznie és lebonyolítania, lehetôleg minél többeket mozgósítva. A második és harmadik forduló egy több részbôl álló feladatsorozat, melyben az egészséges életmódról, közéletben és közügyekben való eligazodásról, valamint fizikai állóképességrôl kellett tanúbizonyságot tenniük az életrevalóknak. Akik túljutottak ezeken a feladatokon (1127 csapat közül 15-en), azok jutalomként egy nagyon izgalmas kalandon vettek részt Ágasváron május 1516-án, ahol a Trophy Club egy életre szóló élménnyel tette a résztvevôket gazdagabbá.
A csapatok és kísérôik 15-én a délelôtti órákban érkeztek meg Mátrakeresztesre, ahonnan egy négy kilométeres útvonalon jutottak el az Ágasvári turistaházhoz. Ott köszöntötték ôket a szervezôk, köztük Egerszegi Krisztina (Egér), a program fô védnöke és egyik aktív szervezôje. Miután akkreditálták magukat a csapatok, máris jött az elsô komoly feladat: a csapatoknak saját maguknak kellett felállítaniuk sátraikat. Ez a próbatétel néhány csapatnak nem sikerült tökéletesen, ugyanis a délutáni kiadós esôben alaposan beáztak. A megnyitó után következett a csapatoknak a felkészítô tréning és az oktatás, hogy megismerkedjenek a másnapi feladatok alapjaival. Az oktatás után az esti tábortűznél minden csapat elénekelte, elszavalta a saját buzdító indulóját. A tábortűz mellett mindenki jól érezte magát, és izgult a másnapi feladatok miatt. Miután a tábor lakói elcsendesedtek és bevonultak a sátraikba, jött egy riasztás a szervezôk kitaláltak egy igazi éjszakai próbatételt. Terepjáróval egy autóbalesetet szimuláltak, ahol voltak sérültek is. A csapatoknak a sötét erdôben fejlámpával kellett megkeresni a szerencsétlenül járt autót, és biztonságban ki kellett menteni belôle a sérülteket. Ezután biztonságban a táborba kellett szállítani a sérülteket, majd ott ellátni ôket. Akik az autónál maradtak, segítettek kihúzni az autót az árokból. Ezt nagy lelkesedéssel és komolyan véve megtették, majd az izgalmaktól kifáradva elaludtak.
A szervezôk két pályát terveztek, az egyik lent volt a Csörgô-pataknál a kanyonban, ez volt a Kanyon pálya. A másik az ágasvári gerincen húzódott végig, ez volt a Hegyhát pálya. A Kanyon pályán voltak az ügyességi feladatok, köztük hegymászás, függô kötélhídon való átjutás, sérült ellátása és biztonságos módon történô szállítása nehéz körülmények között, bekötött szemű társ végigvezetése nehéz akadályokkal teli pályán. A Hegyhát pályán voltak az elméleti feladatok, köztük környezetvédelmi kérdések, szelektív hulladékgyűjtés elmélete és gyakorlata, a gyermekek családban és iskolában levô kötelezettségeinek és jogainak ismerete. A csapatoknak komoly térkép- és tájékozódási ismeretekrôl kellett tanúbizonyságot tenni. Monspart Saci a csapatok alapvetô térképismeretére volt kíváncsi. Továbbá a csapatoknak térkép és tájoló segítségével kellett tereptárgyakat, hegyeket, tavakat, településeket megmutatni a helyszínen térképrôl, illetve az állomásról látva meghatározni az objektumok nevét a térképrôl. Az életrevalóknak tisztában kellett lenni a valós távolságarányokkal, a szintvonalakkal, valamint a légvonal és a valós úthossz közötti különbséggel. A legnehezebb feladat azonban számukra a "térképhelyesbítés" volt, azaz két jól beazonosítható tereptárgy irányának meghatározásával kellett berajzolniuk egy hiányos, méretarányos térképen a pozíciójukat, éppen az Ágasvár hegycsúcsot.
A tapasztalat az volt, hogy az életrevaló 11-12 éves gyerekek fel voltak készülve a legnehezebb fizikai, ügyességi és elméleti feladatokra is. Sokszor olyan megoldásokat alkalmaztak, amire még a feladat kitűzôje sem gondolt. Voltak olyan csapatok is, akik életükben elôször láttak hegyet, mivel az Alföldrôl jöttek. A csapatok közül sokan elôször hallottak arról, hogy hogyan lehet térkép és iránytű segítségével meghatározni helyzetüket, vagy hogyan lehet a térképen biztonsággal beazonosítani objektumokat. Ennek ellenére a tájékozódási és térképfeladatokat 60%-ban megoldották. Nagyon ügyesen és logikusan próbálták a számukra még ismeretlen feladatokat is megoldani.
A tardi Futórózsák csapata nyerte a döntôt, ôk voltak a legéletrevalóbbak. A döntôn minden részt vevô csapat nyert 100 000 forint pénzdíjat, és a helyezéstôl függôen kaptak sportszereket és ajándékokat, de a legnagyobb nyereményük egy életrevaló élmény volt, melyet még idôsebb korban is emlegetni fognak.
A döntôn részt vevô gyerekek nagyon élvezték a kihívásokat, és valóban nagy lelkesedéssel végezték a feladatokat. Számomra azt az élményt nyújtották a 11-12 éves gyerekek, hogy talán ez a korosztály az, akik egy ilyen rendezvényen még ôszinte érdeklôdéssel és lelkesedéssel tudnak versengeni.
Guttmann Zoltán