Látogatóban Oláh Katalin-nál

Hamarosan négy hónapos lesz O. K. kislánya, O. K., azaz Orosz Katalin. Meg kellene látogatni ôket! OK, azaz oké!

­ Szia Kati! Gratulálunk a kis jövevényhez!

­ Köszönöm szépen.

­ Mesélj magatokról, hogyan telnek napjaid?

­ Jól érzem magam, a kicsi nagyon aranyos. Fiatal mamaként bôven el tudom magam foglalni, betölti napjaimat a körülötte való ténykedés. Sokat vagyunk itthon, de lassan eljön az ideje annak is, hogy többet mozduljunk ki, levegôzzünk, kiránduljunk. Várom már, hogy hátitáskában is utazhasson a pici, mert akkor már nem kell annyira a férjemre hagyatkoznom a kiruccanásokkal. Rendes gyerek, az éjszakák nyugodtak mellette.

­ Hogyan él át egy szülést egy olyan élsportoló, aki a felkészülése során igencsak képes magát sanyargatni?

­ Nem lehet összehasonlítani a kettôt. Talán annyi a közös, hogy vágyott cél áll a szülés és az edzés mögött is. Az eredményt akarja az ember! Én az edzéseken sem futamodtam meg soha, és itt sem lehetett visszafordulni. Maga az élmény talán egy ultramaratonihoz hasonlítható. Ebben a műfajban azt mondják, az elsô a legnehezebb. Józsi végig mellettem volt, ez sokat jelentett számomra. És most nagyon boldogok vagyunk a kis Katival.

­ Elkezdtél már mozogni, sportolgatni?

­ Szülést követôen érdekes módon hamar visszaszereztem az 53 kilós súlyomat. Szeretnék viszonylag sokáig szoptatni, ezért nem erôltetem magam. Csak ami jólesik. Kati héthetes korában futottam elôször, de az csak ötperces volt, és elfáradtam tôle. Azóta is csupán kedvtelésbôl futok, immáron már félórákat, hetente háromszor, négyszer. Toncsi, ne tudd meg, milyen érzés az órára nézni! A megszokott margitszigeti szakaszokon rá-rápillantok a másodpercmutatóra, és elképeszt, hogy mennyire lassan haladok.

­ Te mindig is hajtottad magad, nem szerettél lassan haladni, valamilyen belsô ösztökélés hajtott örökké. Mondataidból érzem, hogy viszontlátunk még a versenyeken!

­ Kétségtelenül! Jövôre tájfutó vb lesz!

Úgy tervezem, hogy ôszszel már edzeni, és talán versenyezni is fogok. Az alapozást már teljes erôbedobással szeretném elkezdeni. Tudom, hogy mások szülést követôen hamarabb megjelennek a versenyeken. De én úgy érzem, csak felkészülten állhatok rajthoz. Ha rajtolok, akkor versenyzek is, nem csak teljesítem a pályát.

­ Ha újra edzésterv szerint készülsz, ki irányítja majd felkészülésedet, és milyen módszertani elképzeléseid vannak a jövôre vonatkozóan?

­ Kazival (Kárai Kázmérral) folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. Vele folytatom majd a felkészülést, továbbra is atlétikaközpontú elképzelések alapján. Ebbe, úgy mint a német vb elôtt, bele fognak férni a szükséges terepedzések is. Természetesen rangos tájfutó versenyek is kellenek a felkészüléshez, és a válogatott technikai jellegű programját is ki szeretném használni. Már most is rendszeresen tornázom, de ez csak alibi ahhoz képest, amit be szeretnék építeni az edzésprogramomba. Szükségét érzem annak, hogy jól átgondolt programmal a futáson kívül is kiegészítô kondicionális edzéseket végezzek majd. A TF-en szerzett (futástól látszólag távol álló) képességek feltételei az eredményességnek. Azok speciális válogatásban kerülhetnek be a programomba. Az alapozás elején többet fogok erdei környezetben futni, mint pályák közelében.

­ Milyen hírek jutnak el hozzád a válogatottról és a világversenyekrôl?

­ Minden érdekel, és ami a hazai lapokban megjelenik, azt ismerem. Legutóbb kint is voltam a Budapest Kupán, ahol sokakkal beszélgettem. Doma és Marika (Domonyik Gábor és Lubinszki Mária) Világkupa futásai elismerésre méltók, helyezésben és a gyôztestôl való idôkülönbség vonatkozásában is. Kár, hogy nincs sok hozzájuk hasonló versenyzô. Érdekes, hogy fiatal mama társaim (Kovács Ildi, Bokros Andi) hívják fel magukra a figyelmet az itthoni élmezônyben. Még jó, hogy Lubinszki Marika egyébként is jól motivált, különben ôt is mamaságra buzdítanám.

Hallom, hogy Kisdüdü (Hegedűs Zoltán szövetségi kapitány) kíméletlen a futókhoz! Sokan úgy gondolják, túlterheli ôket a táborokban.

­ Utódom a válogatottság kritériumait egyértelműen meghatározta az idény elején. Megmondta, hogy nincs langyos víz, azokra számít, akik a nemzetközi mezônnyel is képesek felvenni a versenyt. Ahhoz pedig dolgozni kell...

­ Annál is inkább, mert körülményeink kedvezôtlenebbek az élvonalbeli országokban edzô ellenfeleinknél. Valóban csak úgy tartható velük a lépés, ha legalább fizikailag egyenrangúak vagy jobbak vagyunk! Tényleg lehetetlen napi egy edzéssel sikert elérni. Márpedig engem mindig is az hajtott, hogy a legjobb legyek. Erre gondoltam a napi elsô és második edzéseken is. A fartlek edzések kedvenceim közé tartoztak. Azt például különbözô céllal, nagyon sokféle módon végre lehet hajtani. Nekem talán azt kell megtanulnom, hogy a regeneráló edzés valóban a célt szolgálja, azaz ne fussam el magam az ilyen edzéseken.

A futók többségének pont ellenkezôleg, az intenzív edzések hiányoznak!

­ Vannak már konkrét elképzeléseid, terveid a brit vébével kapcsolatban?

­ Szeretnék egy jó csapatban váltót futni a 99-es vébén. Az egyéni, hát az nehéz kérdés. Azt hiszem, nehezebbek lesznek a pályák, mint a cseh és német vébén, már ahogy az éppen lezajlott Világkupa futamok térképei alapján ez kikövetkeztethetô. Mindenesetre szeretnék nagyon gyorsan futni... És minden eddiginél higgadtabban tájékozódni. Igen, a nyugodtság, a lelki ráhangolódás is fontos lesz. Ennek meg a technikai biztonság adhat alapot. Jó összhangot kell teremteni a tájékozódás és a futás között! Szóval lesz tennivaló bôven.

Úgy érzem, ha nekilódulok, menni fog, mert mindig is örömöt éreztem, ha jól végeztem a dolgom. Ez adott erôt edzésrôl edzésre.

­ Köszönjük a beszélgetést, gratulálunk a kis Katihoz, és kívánjuk, hogy terveid valóra váljanak!

A riportot készítette Dosek Ágoston