Nemcsak a gyermekévek múlnak, hanem a felnőtt évek, sőt a szenior évek is!
Az N50, N55 és N60-as mezőnyt ez a tény érzékenyen érinti. Ennyi éves korában nem mindenki képes felvenni a versenyt a nála 5-10, esetenként 15 évvel fiatalabbakkal.
Nemcsak a magam, hanem az érintettek szinte kizárólagos többségének kérését fogalmazom meg, amikor arra kérem a szenior kategóriák rendezőit, hogy írják ki versenyeiken az N50, N55, N60-as kategóriákat, ha kevés a nevező ám vonjanak össze, de értékeljék ezeket a kategóriákat külön akkor is, ha nincs 3 fő.
Nem az érem, tiszteletdíj számít, hanem a sikerélmény, amelyre (bármilyen furcsa) az idősebbeknek is szükségük van.Az esetek többségében egy 45-50 éves is már (más súlycsoportban) van. Ha mégis egy-egy korombeli úgy érzi, hogy még ott van a helye az N40, N45-ben, majd oda nevezi magát.
Mi (nyanyák) nem tehetünk arról, hogy ennyi évesek vagyunk és nincs sok belőlünk. Sőt, ha az eddigi rendezési gyakorlat megmarad, ennyien sem leszünk.

Hanusz Mária

Sokáig töprengtem mielőtt véleményemet az idei sukorói OHEB-ról leírtam, mivel versenyzőként egy nagyon jól felépített és élvezetes (bár kissé túlméretezett) versenyen vettem részt (szint, tájékozódás a pálya első felében, utána jöttek a futó szakaszok jószerével lefelé), de mási énem a versenyrendező nem hagyott nyugodni, s mégis csak tollat ragadtam, úgy is mint a tavalyi OHEB rendezője.
Egy országos bajnokság rendezésének elvállalásakor tisztában kell lennie a rendezőknek a feladat (sokszor nyomasztó) súlyával. Nem elég jó és korrekt pályákat kitűzni és a tartalmi részt (csont nélkül) levezényelni, de a bajnokság (körítését)ha úgy tetszik méltóságát, ünnepélyességét is biztosítani kell. Ez utóbbiakkal nem találkoztam az idei OHEB-on, csak röviden, felsorolás szerint: Magyar Bajnokságra új térképet illik kiadni; tisztálkodási lehetőség egy hosszútávú verseny után ilyen távolságban annyi, mintha nem is lett volna; nem találtam illemhelyet sem a cél, sem a rajt közelében (az eredmény a kettő közötti fenyvesszélen nyilvánult meg); hiányzott a hangosítás (ami főként az eredményhirdetéskor kellett volna), nem volt magyar zászló és nem hangzott el a Himnusz az új bajnokok avatásakor.
Versenybíróként úgy gondolom és vallom, hogy a Magyar bajnokságoknak tartalmukban és külsőségeikben etalonnak kellene lenniük, megvalósítva a tartalom és forma egységét. Ez utóbbi bizony Sukorón nem sikerült. Kár!

Dr. Krasznai István

Úgy gondolom, hogy mint a fenti verseny elnöke, legjobb ha itt rögtön folytatva a sorokat reagálok a felvetésekre. Minden verseny megrendezése közben a rendezőgárda igyekszik a legjobb tudása és lehetőségei szerint megrendezni az adott versenyt. Természetesen a rendelkezésre álló anyagi eszközök bizonyos mértékben behatárolják a verseny lehetőségeit. Egy országos bajnokság rendezésére nem tud különösebb anyagi eszközöket biztosítani az országos szövetség, így minden kiadást a rendezőknek kell állni, illetve fedezni a nevezési vagy esetleges szponzori díjakból. Így volt ez ennél a versenynél is, de azért igyekeztünk minden szükséges feltételt biztosítani. Felvetéseid nem mindegyike állja meg a helyét, mert úgy gondolom a tartalom a fontosabb és nem a forma. Engem például sokkal jobban bántott az, hogy a hűsítőpontok ellátása nem volt zökkenőmentes, vagy hogy néhány versenyzőnél zavart okozott a befutó pont kétszeri érintése. A verseny a rajttól a célig tart, itt dől el a bajnokság sorsa, tehát a legfontosabb, hogy itt ne legyen hiba. A 15 ezres térképet a pályákkal együtt erre a versenyre nyomtattuk. Biztos, hogy lehetett volna javítani még rajta, de azt hiszem alapvetően megfelelt a célnak. Akik a Művelődési házban aludtak vagy ott öltöztek (ez volt a hivatalos öltöző) azok ott fürödni is tudtak, másoknak pedig a sporttelepen biztosítottunk melegvizes zuhanyt. Az illemhelyek is a néhány száz méterre lévő Művelődési házban voltak. Mindezt a programfüzetből ki lehetett olvasni. A magyar zászló a célkapun lengett, nem is akár hogyan a viharos szélben. Hangosítás valóban nem volt, az nagyon hiányzott az eredményhirdetésen, ezt mi is tapasztaltuk. Minden versenyen lehet hibákat találni, nekünk ennyire futotta az erőnkből a tíz nap alatt rendezett négy rangsoroló verseny egyikén.

Schell Antal

Vissza a Tájoló 1998/4 tartalomjegyzékhez!

Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!