Meglepetés-e a Hosszútávú OB 5. helye?

Az idei sukorói hosszútávú országos bajnokságon a felnőtt férfi mezőnyben az 5. helyen végzett Varga Bálint, a BEAC 26 éves versenyzője. A többek által túl keménynek ítélt pályán és a helyenként nehéz, szúrós terepen több neves versenyzőt előzött meg, nem is szólva azokról, akik feladták a versenyt. Varga Bálint a tájfutást a BEAC-ban kezdte és folytatta 1984-től 1990-ig. Legjobb eredménye az egyéni OB-n elért 2. hely volt 1987-ben az F15-ös kategóriában.
– Az OB-n elért 5. helyed után többen érdeklődtek utánad. Hogyan sikerült ezt az eredményt elérni?
– Alapoztam a télen és még valamennyire emlékszem rá, hogyan kell tájékozódni. Hosszú távon nincs az az iram, mint egy sprint pályán, tehát nem kellett olyan gyorsan tájékozódni. Az is hozzájárult az eredményhez, hogy sokan fizikailag nem bírták a pályát és feladták a versenyt. Én is nagyon elfáradtam.

– Hol és kivel edzesz?
– Brassóban egyedül és ha itthon vagyok (például a téli szünetben), akkor Molnár Tibivel és a Vasas atlétákkal szoktam futni.

– Mennyit alapoztál?
– November közepétől március közepéig 2000 kilométert futottam.

– Milyen eddigi eredményeid voltak?
– A már említett egyéni OB 2. helyen kívül 1987-ben Bíró Gergővel és Knuth Ábellel együtt tagja voltam az OB-n 2. helyet elért BEAC ifi váltónak is. A következő évben betegség miatt hosszú ideig nem futottam, 1988-ban az egyéni OB-n 5., 1989-ben a 3. helyen végeztem.

– Ha jól tudom, a Postáson is 3. voltál F21A-ban, de a román melegítő többeket megtévesztett. Miért volt az rajtad?
– 1992 óta Romániában tanulok, s futok a Brassói Egyetemi Sportklubnak is. Evvel a gesztussal akartam jelképesen megköszönni azt a morális és anyagi támogatást, amit a brassói klubtól kaptam.

– Milyen terveid vannak a tájfutást illetően?
– Igazából a saját magammal szemben támasztott követelmények miatt és nem a versenyeredményekért kezdtem újra futni, tehát ez tulajdonképpen egy életformaváltás volt. Most is elsősorban a futásra, és nem a tájfutásra koncentrálok. Közelebbi céljaim a 32 perces 10 000, de a tájékozódásban is szeretnék fejlődni.

– Még mit tartanál fontosnak elmondani?
– Jól esett, hogy többen, akikkel serdülőben és ifiben versenyeztem, még emlékeznek rám, őket nem lepte meg annyira a HOB-n elért eredményem. Azoknak, akiknek meglepetésnek tűnt az 5. hely, annyit szeretnék mondani, hogy Brassóban télen az utakat hó borítja (nem lehet tempót futni), az erdei futásban pedig elkerülhetetlen a rengeteg szint. Így a 2000 km-es alapozás nem annyira a sebességemet, mint az állóképességemet növelte.

Schell Antal

Vissza a Tájoló 1998/4 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!