Megérkezés után a kicsit fülledt levegô és idôeltolódás mellett a csomagom hiánya okozta a legnagyobb gondot. A ruháim négy napot késtek, ami eléggé kínos volt. Addig kölcsönkértem egy futófelszerelést, valamint beszereztem a legszükségesebb holmikat.

Összesen 46 meghívott versenyzô 20 különbözô országból alkotta a csapatot, amit a rendezôk úgy egészítettek ki a hazai futókkal, hogy 25 férfi és 25 nôi rajtoló volt minden versenyen. Ezen kívül még kb. 15 kísérô segítette a versenyzésünket.

Az elsô két versenyt Hongkong két parkjában rendezték meg, amibôl egyébként nem túl sok van ott. Az elsô pálya nagyon rövid és gyors volt.
Egy 10 mp-cel hosszabb kerülô elég volt ahhoz, hogy lecsússzak a dobogóról.

Érdekes volt látni, hogy akik a hideg skandináv télbôl érkeztek, mennyivel lassabban versenyeztek, mint amire számítottam. A második verseny egy sűrű 2500-as térképen volt, ami technikailag komoly feladatot jelentett. Itt már a mezôny jobban szétszóródott, mert a világklasszisok is belehibázgattak. Azt hiszem, ez a park igazán olyan volt, amiben egy tökéletes parkversenyt el lehet képzelni. Mesterséges környezet, mégis igazi tájékozódás.

A 3. futamig egy pihenôhetünk volt, ami nem is volt pihentetô. A kis csapatunk mindenhová együtt mozgott, és rengeteg érdekes helyet meglátogattunk. Sok élménnyel gazdagodtam, hasznosan töltöttük el az idôt, ami néha még az edzés kárára is ment. Egy számomra ismeretlen kultúrát ismerhettem meg a Pekingi Operán, a Nagyfalon és a többi történelmi emlékhelyen keresztül.

A vakáció után Peking leghíresebb egyetemének, a Tsinghua University parkjában versenyeztünk. A térkép az utolsó pár napban készült el, mert a kínaiak által rajzolt térkép kicsit gyengére sikeredett. A tájfutás még gyerekcipôben jár ott, de az érdeklôdés igen nagy volt. Verseny után egy elôadás is volt sportágunkról, ahol Jörgen Martensson és Petter Thoressen mesélt élményeikrôl. Minden látogató egy tájolót kapott ajándékba, amit elôadás után azonnal ki is próbálhatott. Csoportokra oszlottunk, és mi, versenyzôk próbáltuk megtanítani az érdeklôdôket a gyakorlati tájékozódásra.

Az utolsó futam terepe már nem mondható parknak. Egy Ming-dinasztiabeli sírhelynél volt a cél, és egy félig nyílt, bozótos helyen futottunk, ami tereplépcsôivel leginkább egy felhagyott bányára hasonlított. Az utolsó két versenyen fizikailag kicsit gyengébben teljesítettem, mint az elsôkön. Kicsi hibáim miatt a 10. és 11. helyet szereztem meg. Az összetettben a 9. helyen állok, ami kb. az elvárásaimnak megfelelô, és még további hat verseny van hátra… Örülök, hogy részt vehettem a versenysorozaton, és jó volt újra versenyezni a világ legjobbjaival. A fôszervezôk már tervezgetik a jövô évi futamokat, és lehet, hogy jövôre újra valahol Ázsiában lesznek versenyek. Az, hogy mikor és kik indulhatnak, az majd késôbb derül ki.

kisdoma

Vissza a Tájoló 1998/3 tartalomjegyzékhez!

Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!