A fiók mélyéről

Évvégi rendrakás - selejtezés során gyakran kerülnek elő olyan holmik, amelyek a maguk idejében jók voltak, mára mégis elfeledtük őket. Az alábbi írások régmúlt idők BEAC Mikulás-estjein szerepeltek.

MIÉRT NEM NYERTEM LEGUTÓBB?

(Elhangzott a BEAC 1980. december 6-i tájfutó vándorgyűlésén.)
És akkor lett nagy sötétség. Kívül is, de főként belül. És akkor én mondom a többieknek: gyerekek az biztos, hogy még az országhatáron belül vagyunk, nem nagy az ország keressük meg azt a pontot. Vagyunk kilencen, mindenkire jut két megye, Szabolcs-Szatmárt, Csongrádot és Békést kihagyhatjuk, a megyei jogú városokat is.
Azt mondja erre az egyik okoska: gyerekek, még csak két órája keressük az elsőt, nem lehetünk nagyon messze, hagyjuk ki Győr-Sopront és Zalát is. Persze, mert ezek neki jutottak. Sebaj, mondom, megleszünk nélküled is. Először is tájoljuk a térképet! Hát ezen egy kicsit összevesztünk. Egyesek szerint a térképet a fák mohos oldalához kell dörzsölni és ahol megzöldül, arra van Észak. A kis buták, megzöldült, megzöldült, mégse tudták merre fordítsák a zöld felit. Mások azt mondták, az óra kismutatóját kell a Nap felé fordítani és aztán megfelezni. Erre mindenki elkezdte csavargatni az óráját, perceken belül nem tudtuk, hány óra. Hagytam egy kicsit a mazsolákat, aztán megmondtam nekik: hülyék, arra van Észak amerről nem süt a Nap. Nagy csend lett. Aztán mondja az Ejstejn Bernadette, hogy egyáltalában nem süt a Nap. Megjegyzem, nem csoda, mert már szépen sötétedett. De kivágtam magam. Gyerekek, akkor mindenfelé Észak van! Ennek örültünk egy kicsit, csak a Nitcse Henriette kezdett el nyafogni, hogy neki hétfőn iskolába kell mennie és különben sem lehet mindenfelé Észak, mert ő tanulta, hogy Kelet, Nyugat és Dél is van valamerre. Nem kezdtem elvi vitát a kis stréberrel, a verseny nem parlament, itt futni kell, ha nyerni akarsz.
Futottunk egy kicsikét, a mozgást csípőből lazán kivezetve, ahogy az edzésen tanultuk. Utána lazítottunk, mert azt is mondta az edző, hogy a túlzott tempó vérszegénységet okoz az agyban és akkor nem tudunk gondolkozni.
Gondolkozás közben megszólal a Mengyelejev Adrienne, hogy ő elméleti edzésen azt is hallotta, hogy éjszakai veresnyen vissza kell fogni a tempót és még jobban kell koncentrálni. Koncentrálás közben megkerestük az összes térképhibát, megállapodtunk abban, hogy moslékadagolót javítson az ilyen, ne térképet, hogy a pályakitűzőnek sejtelme sincs arról, hogyan néz ki egy erdő belülről, az átmenetek primitívak(vek?) és nincs mód a finom technika érvényesítésére.
Már majdnem újra elindultunk, amikor jön a Ficek, az a kis dagi srác, akin annyit röhögünk edzésem, jön és a két füle között csupa vigyor, mert ő megmondta a rendezőknek, ne a pályán keressenek minket, ő tapasztalatból tudja, hogy mi mindig a térképrajttól 400 méterre DNy-ra szoktunk összejönni. Ezt mindnyájan kikértük magunknak, de azért visszamentünk a rajtba, ha már annyira türelmetlenek a többiek.
Ez a Ficek egy hülye és még távolságot se tud becsülni. Minimum 500-at kellet menni visszafele, és ami a legnagyobb pech, nekem volt a legkésőbbi rajtidőm és így karnyújtásnyira voltam a győzelemtől. De hát kutyaütőkkel nincs mit kezdeni.

Lux I