Az Alpen Cup záró futama
Az idei tél nem kényeztette el hóval a téli sportok szerelmeseit, így a sítájfutókat sem. A verseny eredeti színhelyén nyoma sem volt a hónak, így a rendezôség egy héttel a verseny elôtt úgyhatározott, hogy a hóbiztosabbnak tûnô 1200m-en fekvô híres sífutó központba, Skalkára telepíti át a vesenyt. A magyar csapat 4 kocsival érkezett ki a versenyre és teljes megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy a hó itt is szinte csak foltokban lelhetô fel. Lehet ilyen körülmények között egyáltalán versenyt rendezni? - vetôdött fel többünkben a kérdés. A szlovákok megpróbálták kisebb-nagyobb sikerrel. A körülményekhez még hozzá tartozik az éppen akkori idôjárás amely így nézett ki: szakadó esô, +3 fok, erôs szél és még egy kis fûszerként olyan köd, hogy kb. 50 m-re lehetett ellátni. A renezôség úgy döntött, hogy felborítja az eredeti rendet és a normál táv helyett sprint számot rendeznek a hó hiánya miatt. A sprintversenyt is csak térképcserével tudták megoldani annyira kis területen volt már csak hó. A pályák ennek megfelelôen elég színvonaltalanra sikeredtek, szinte az volt a nyerô aki a legtöbb helyen lecsatolt és futva tett meg egyes szakaszokat. A mi eredményeink, itt fôleg a lányoké egész jónak mondhatóak. Alwinger (Boros) Juci 10. helye, Urbán Kati 16. és Marosffy Dani színtén 14. helyezése jónak mondható, a többiek tisztesen helytálltak. A mezôny egyébként elég erôs volt, hiszen az Osztrákok az elsô sorukkal jöttek és a Svájciak is a válogatott másodvonalával képviselték hazájukat. Összesen 9 nemzet lányai és fiai mérték össze tudasukat. A másnapi váltóra egy kicsit megfogyatkozott a mezôny és a hó is mégkevesebb lett, ami azt jelentette, hogy erre a napra már csak az utak 80%-án volt némi csúszkálásra alkalmas hó. Miközülünk is csak egy váltó maradt kint és az is vegyesre sikeredett, de a rendezôk engedték indulni vegyes váltónkat a férfi mezônyben. Az idôjárás erre a napra sem fogadott kegyeibe, habár ezen a napon legalább negyed órára láttuk a cél környékét mielôtt jött az újabb köd és zuhany. A pálya vége és a befutó komikumba illô jeleneteket produkált. Egy kb. 30 X 100 m-es óriási bokáig érô "tengeren" kellett átvizisízni, ez többé kevésbé sikerült a mezônynek, de volt aki elesett az egy-két fokos vízben. A befutó pedig olyan jeges volt, hogy a korcsolyával jobban jártunk volna. Mindenesetre a közönség jól szórakozott a jeleneteken. A vátóban 17 férfi és 10 nôi váltó állt rajthoz. A verseny végig szoros és látványos is lett volna ha nincs köd, ugyanis az utolsó km a sífutó stadion körül zajlott. Váltónk itt is kitett magáért és a körülményekhez mérten jól helytállt.
Ez a verseny egyben Szlovák egyéni és váltó bajnokság is volt. Tanulságként leszûrhetô, hogy talán érdemesebb lett volna eltólni a verseny idôpontját egy-két nappal a verseny elôtt. Ennél színvonalasabb verseny megrendezésére mi is képesek vagyunk. Itt igazán az 1000 km-re lakó svájciakat lehetett sajnálni, hogy ennyit utaztak egy Alpen Cup-hoz nem méltó versenyért
Már 1949 áprilisában a Nemzetközi Olimpiai Bizottsag (NOB) elismerte olimpiai sportként a sítájfutást, de a felvételre tett erôfeszítések hiábavalóak maradtak. 1992-ben az IOF Kongresszusán ismét felvetették és jóváhagyták azt az elhatározást, hogy az IOF testülete aktívan elôsegítse a tájfutást (itt egyaránt a nyári és a sítájfutást), hogy teljes mértékben elfogadott olimpiai sportág legyen. Köztudott volt, hogy a NOB fontolóra veszi, sürgôsen csökkenteni kívánja a nyári olimpián szereplô sportágak számát, de a téli olimpiák elôtt még nyitott az ajtó az új sportágak elôtt. Az IOF testülete úgy határozott, hogy elsôsorban a sítájfutásra koncentrál és ennek érdekében 1993 januárjában létrehozott egy Sítájfutó Olimpiai Projectet. A project célja, hogy a sítájfutás teljes jogú olimpiai számként szerepeljen a 2002-es Téli Olimpián Salt Lake City-ben. Meghatározták milyen feladatokat kell végrehajtani ennek a célnak az eléréséhez: meg kell mutatni, hogy a sítájfutás egy érdekes téli sport, vonzó az emberek számára szerte a világon és bemutatja, hogy az IOF komoly és megfeszített nemzetközi aktivítást fejt ki a cél elérése érdekében. Elôremozdítja a sítájfutás helyzetét az is, hogy a szükséges 25 tagországnál és legalább 3 kontinensnél már jelenleg is többet tudunk felmutatni.
Az idei Téli Olimpia elôtt pár nappal (január 28-31-e között) Nagano mellett igen rangos sítájfutó elit versenyt rendeztek a nôi és a férfi világranglista elsô 15 helyezettje számára (a rendezôk fizették a szállás és utiköltségeket), mellyel ismét egy lépéssel közelebb került e sportág az olimpiába való felvételhez. Itt két szám szerepelt a programban, az egyik a Sprint amely VB szám is, a másik egy merôben új a Super-Sprint Downhill (le a hegyrôl) amely itt mutatkozott be világviszonylatban elsôként.
Ez utóbbi számról néhány szó röviden. Maga a verseny egy rendes sítájfutó sprint verseny amelyben a gyôztes idô kb. 10 perc. A pálya szinte végig lejt így a cél 200m szinttel alacsonyabban van mint a rajt.(Normál sítájfutó versenyen ez egy helyen található.) Az ösvények rendesen letaposottak ugyan úgy mint a rendes versenyen.
Ebben a számban lehet igazán felmérni a versenyzô sítechnikai tudását, az igen gyors sebesség mellett tájékozódási képességét (siklás közbeni térképolvasás!) és az erôt, robbanékonyságot egy-egy rövid felfelében. Többek között ezt a számot is szerepeltetni kívánják az olimpiai sítájfutó programban.